Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-125
723 A nemzetgyűlés 125. ülése 1947. T. Nemzetgyűlés! A munkabérkérdésről is • szeretnék egy-két szót szólni. (Halljuk! a szabadságpárton) Szükség van új kollektív szerződésre, nagyon jól tudjuk, bogy ennek elkészítésén fáradoznak. A mai kollektív szerződések elkészítésekor ugyani« egyáltalán nem voltak tekintettel a kisipar speciális helyzetére; úgy alkották meg ezeket, hogy az alapkollektív szerződésnél majdnem kizárólag a gyáripar körülményeit vették számításba. Éppen ezért elmaradott a kézművesipari segéd fizetése és az a rendszer, amely ezen hivatva volna segíteni, a teljesítmény-bérrendszer, egy rendkívül komplikált számítási módot vezetett be, amelynél nincs meg a lehetősége » annak, hogy a munkás saját maga könnyedén ellenőrizhesse, vájjon helyesen és jól fizették-e ki. Nézrünk egy-két példát. Nagyon jól tudjuk, hogy hét bérosztályba vannak sorozva a munkavállalók. Engedtessék meg» hogy tájékozatlan képviselőtársaim részére elmondjam, hogy a legkisebb bérosztályba, a VIT. bérosztályba sorozott munkás 79 filléres órabért kap. a legmagasabb bérosztályba sorozott szakmunkás pedig 1.88 forintot. Ez a 79 filléres órabér olyan alacsony hetikeresetet jelent, (Ugy van! Ugy van! — Hegymegi Kiss Pál (msz): ötven forint!) hogy ebből megélni képtelenség, ez az összeg nem elég arra» hogy az a segéd eltartsa belőle családját. Ezért teljesen indokoltnak és helyesnek találtuk azt. hogy bevezették az olyan órabért, amely a teljesítmény függvénye. Talán nem untatom képviselőtársaimat» ha elmondom, hogyan kell kiszámítani egy ilyén órabért. Az elv az, hogy a munkás ma nem termel annvit. mint békében, 1938-ban. Andrássy Dániel (kg): Ez a hiba!) Egy teljesítménynormát állapítottak meg; ez az a teljesítmény, amelyet általánosságban egy munkás 1938-ban termelt s megállapították azt, hogy e teljesítménynorma 85 százalékának elvégzése az a nívó, amely elfogadható és amely a kollektív béreknél száz százalékos teljesítmény alapján kifizethető. De ennél nagyobb munkateljesítményt kívántak elérni, azt akarták, hogy a munkásnak kedve legyen többet termelni. Ezért bevezették azt a rendszert, biztosítani akarván egy minimális munkateljesítményt, amely szerint a legminimálisabb alapkereset a teljesítménynorma elvégzésének esetén -jár. Ha a munkás ennél többet termel, mondjuk a norma 60 százalékát, akkor az alapórabért 1.2-vei, ha 70 százalékot termel, iákkor 1.4-gyel, ha 80 százalékot termel, akkor 1.65-tel. ha 100 százalékot termel, akkor 2.25-tel, maximális. 160 százalékos termelés esetén pedig 3.70nel kell megszorozni az alapórabért. Ezzel a rendezéssel elérték azt, hogy a munkás megfelelő szorgalom esetén körülbelül 3 forintos órabérhez jutott. Hogyan számtították ki azonban a^teljesítménynorma megfelelő százalékát, hogyan tudták megállapítani, hogy hány százalékot termel a munkást Mindenekelőtt kiszámították, get a norma' szerint betudott idővel, megállaa végzett munka mennyiségét. Csináltak táblázatokat, ilyen normatáblát és a táblázat , igénybevételével beszorozták ezt a mennyisépították a tényleges munkában eltöltött időt és ennek alapján számították ki azt, hogy százalékosan mi jár. Ezt az ilyen alapon megállapított százalékot szorozták azután be a tarifalépcső megfelelő fokozatával és így állapítotévi április hó 18-án, pénteken. 724 ták meg azt, ami a munkásnak a norma szerint jár, hozzáváve természetesen azt» amit a normán túl teljesít: az ebédidőért járó, eredeti kollektív szerződés szerinti órabért. Mondanom sem kell, hogy az ilyen módon megállapított órabér egy igen hosszú és komplikált számítás eredménye. Nem akarom untatni a nemzetgyűlést vele, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) de maga a munkásság is tudja azt, hogy ez nehezen ellenőrizhető, tanfolyamokat rendezett tehát a munk/avállalók részére, hogy igyekezzenek az ehhez szükséges ismeretet elsajátítani. A munkás azonban, különösen az építőiparban, nem nagy bizalommal nézi ezt a teljesítménynormát és meg kell vallanom, igen gyakran súrlódási felületet jelent à munkás és a munkaadó közt ennek a komplikált kiszámítása. Éppen ezért szükségesnek és helyesnek találtuk volna, ha legalább az építőiparban egy egyszerűbb rendszerre, az akkordrendszerre tértek volna visszia. Jól tudom, hogy az akkordbér ellen kifogása, jogos kifogása volt a mun-. kásságnak. mert ez a munkaerő kiuzsorázására vezetett a múltban, amikor szabad egyesség tárgya volt az akkordár a munkaadó és a munkavállaló közt, de meg lehet ezt is kollektíven állapítani, a két testület meg tudja állapítani az akkordbéreket, éppúgy, mint a kollektív béreket és akkor ez a differencia kiküszöbölődhetik. Kétségtelen ugyanis, hogy ha antiszociális és helytelen az akkord rendszer, akkor ugyanilyen mértékig az a norma teljesítmény alapján való dolgozás is, amely komplikálódik még azzal is,, hogy progresszív formában jön létre. Kérjük tehát az egyszerű ónabérek bevezetését. Ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkoznia a szakszervezetnek és az ipartestületnek egyaránt, különösen az építőiparban, ahol a hosszú tél alatt a munkások igen rossz kereseti viszonyok között voltak és ahol úgy érzik, hogy most, a tavasz folyamán jobb keresetre van igényük. De figyelmeztetnem kell az illetékeseket arra is, hogy ha ebben a kérdésben nem tudunk együttműködni és ha szabadon fog érvényesülni az ezen a téren jelentkező igény, akkor megint eljutunk az olyan órabérekhez, amelyek, már a forintot fogják veszélyeztetni. T. Nemzetgyűlés! A másik kérdés»amely ezzel meglehetősen összefügg, a munkaközvetítés kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) A mnnkakövetítés * szakszervezeti feladat. Nem is volna ez hiba ( . ha a szakszervezet teljesen objektíven tudná ezt intézni, de a szakszervezet képtelen ezeket a munkaközvetítési kérdéseket objektíven intézni. (Ugy vanJ Ugy van! a szabadságpárton.) mert hiszen a szakszervezet alapít szövetkezeteket és mint munkaadó, konkurrens munkaadó jelentkezik a szabad pályán lévő iparossággal szemben. (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Érdekelt fél!) A szakszervezeti munkaközvetítés rendezést kíván. Az építőipari szövetkezettel bíró szakszervezet — részben mint munkaadó és konkurrens vállalat — munkaközvetítő tevékenysége elviselhetetlen. Például Debrecenben elmondották, hogy amikor megfelelő munkalehetőség van. amikor a munkáskezekben hiány van, akkor a köművesiparos rendesen nem jut munkához, mert az ottlévő szakszervezetek ró-
