Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

721 A nemzetgyűlés 125. ülése 1947. Ez nemcsak Gyula városában va.n így, hanem végig egész Békés megyében, s hogy ez mennyire így van s menyire nem egy szemszögből nézve állapították meg, arra nézve hivatkozom Kurunczy képviselőtársamra, aki megmondotta számtalan értekezleten, hogy ez a jelenség általános érdekű. (Nagy Vince (msz): Ez minden magánvállalkozást kiöl!) Feladjuk a képesítés elvét a szövetkezeti gondolatnál és csak az volt akkori állásfoglalásunk alapja, hogy a szövetkezeti törvény^ keretein belül ne kodifikáljunk iparjogi kérdéseket, mert sokkal szerencsésebb és helyesebb lett volna, ha az iparügyi minisztérium jön egy új építési 'törvénnyel, vagy ipartörvénnyel js ennek keretében kodifikálják ezeket a problémákat. T. Nemzetgyűlés! Egy nagy munkaterülete a magyar kézmüiparosságnak a kivitel. A kisipari munka termelése csak akkor lehet, kivitelre alkalmas, ha az kifejezetten minőségi munkával foglalkozik. A mul ban nagyrészt az IOKSz szervezte meg ezeket a csoportokat és tette alkalmassá az egyébként egyedüli gyenge iparosokat arra. hogy megfelelő tömörülésekben tudjanak kifelé exportálni. A kisipari kiviteli intézet is ilyen irányú tevékenységet fejtett ki és talán nem érdekelenj <ha elmondom, hogy már most i

8 felvetek ezeket a réigi kapcsolatokat, érintkezésbe léptek azokkal a helyekkel, amelyek megrendelőképpen szerepeltek. így Anglia átvett karácsonyfadíszeket, fémdíszműveket és selyemkendőt, Argentina fadíszmüveket. Ausztriába kerámiát, Belgiumba paprikapürét, pálinkát, Csehszlovákiában viaszos-vászon játékárut, Dániába üvegdíszműárut szállítottak. Se szeri se száma — hosszasan sorolhatnám fel ezeket a kiviteli lehetőségeket, amelyek a kisipart érintik. Itt csak arról van szó, hogy ezeket megfelelően megszervezzék. Éppen ezért hiányoltam »annakidején a költségvetési vitáiban, hogy ezeket az intézményeket, amelyek ezek megszervezésére alkalmasak lennének, nevetségesen kicsiny összeggel dotálták. Többezer hálószobának exportálásáról lehetne szó Angliába, ha erre a célra megfelelő hitel előteremthető volna. Itt ül Szemes képviselőtársam, aki saját maga is részt v-att az utóbbi években nagyobb jelentőségű butorexporthan. De nagyon nagy szükségünk is van erre a munkaterületre, mert általános életnívónk alacsony, a tisztviselő és a munkás fizetéséből igen bajosan tud rendelőként jelentkezni. Kevés ember van, aki a mai jövedelméből rendbe tudja hozni lakását, kifestetheti szobáját, kevés ember van, aki új ruhát tud magának csináltatni, vagy elmegy a cipészhez, hogy új cipőt csináltasson magának. Az egész vonalon azt tapasztaltuk, hogy kézműves iparosságunk a legnagyobb gondokkal küzd, mert nincs rendelő. Az egyetlen, ami ebben a pillanatban még mint munkaterület itt a belföldön rendelkezésünkre állna, a közszállítás. A közszállítási szabályzat sok vonatkozásában biztosított a kisipar részére támogatást, lehetőséget, hogy versenyképes legyen. Az egész szállítási szabályzaton végigvonul a kisipar védelme, és most, amikor a szabályzat módosítását letárgyaltuk, csak egy kívánságunk van, hogy ez a közszállítási szabályzat minél előbb életbe is lépjen és különösképpen az, \hogy ezt mindenki, minden hatóság betartsa, még a vidéki kiskirályok is. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugy van!) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VU. •évi április hó 18-ún, pénteken. 722 Meg kel] mondanom, hogy vannak olyan közszállítási megbízásokat kiadó hatóságok« amelyek-egészen furcsa álláspontra helyezkedtek a közelmúltban. Például összeiratták pártállás szerint az iparosokat. (Najpy Vince (msz): Érdekes!) Ilyenre még a múltban sem volt példa és nehezen tudom elképzelni, hogy versenytárgyalás helyett a pályázat majd a pártigazolvány alapján kerül eldöntésre. (Törő József (kg): Csdnáli'ák akkor is titokban. Ellenzékinek nem adtak! — Szemes József (kg): A múltban vallás szerint írták össze.) T. Nemzetgyűlés! írnak ki közmunkákat, olyanokat, amelyeknek elvégzésére a kisiparosság a mai gyöngébb felszereltsége mellett is alkalmas és képes. Kispest például versenytárgyalást írt ki boronák szállítására, itt azon? ban nem volt versenyképes a kézműiparosság, mert amiért a Weiss Manfréd-gyár 120 forintot kért, bizony a kisiparosok 210 forintot kértek. Vizsgáltuk ennek az okát. így nem lehet versenyezni, hogy a kézműipar 40%-kai drágábban szerzi be az. anyagot, mint a vele versenyző gyár. (Jármay Gyula (msz) gúnyosan: Kisemberek védelme!) A közszállítási szabályzat és a közszállításokkal kapcsolatban meg kell említenem még valamit. 50.000 forinton felüli munkálatoknál, amelyek az építőiparban elég gyakran előfordulnak, utólagos hatásági árellenőirzésnek van helye. Ezen ai címen, amikor az iparos rend szerint 7—8% megengedett haszonnal hefjezte a maga munkáját, számlája megfelelő szerintezés után átkerül az árvizsgáló hatósághoz és az árhivatal dönt, hogy kifizethető-e vagy sem az a számla. Felülvizsgálják aiz egységárakat, de mielőtt a számla átmegy, 20%-ot visszatartanak ezen a címen, hogy ez még nem volt ellenőrzés alatt. Solkáig, nagyon sokáig tart az ellenőrzés és igen furcsa eredményekre vezet. Az árhivatal ugyanis kiemeli azokat az egységárakat, amely egységárak valóban a megengedettnél töbo hasznot jelentenek, de teljesen figymnen kívül hagyja azo* katt az egységárakat, ahol egyenesen ráfizetés van, mert az iparos úgy kalkulálhat, hogy az összerdmény érdekli, az Összeredmény pedig igen csekély hasznot biztosít, hiszen köztudomású az az éles verseny, amellyel ma az iparosok munkához jutnak. A kézmívesiparosságnak az volna a kérése ezen a téren, hogy az árhivatal küldje el a maga emberét oda, ahol a munkát vállalatba adják, és akkor, amikor a versenytárgyalásokat megejtik, amikor a pályázatokat felbontják és átnézik s vizsgálják az egységárak realitását, akkor nyilvánítsa » maga véleményét, ne adják oda a munkát olyan iparosnak, éppen az árhivatali szakértő véleményezése alapján, akT drága, . kifogásolható egységáron pályázik. (Nagy Vince) (msz): Helyes!) T. Nemzetgyűlés! Rendelkezés van arra, hogy az 1946 augusztus l-e előtti követelések nem fizethetők ki. Jól tudom, hogy a forint védelme érdekéhen hozták ezt a rendelkezést és tisztában vagyok azzal, hogy erre szükség vau. De legyen szabad megmondanom, hogy el tudok képzelni kivételt. A tőkeerős gyárak, üzemek kibírják azt, hogy befagyott követeléseikkel bizonytalan ideig várjanak, mert hiszen kaptak állami segítse« get. — ha nem kaptak, kapnak - de a kisiparosság képtelen erre várni. Miért ne tehetnének kivételt legalább az igazolt kisiparosokkal, akik évtizedeken keresztül sohasem haladták meg a kisipar űzésének kereteit! «6