Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-125
719 A nemzetgyűlés 125. ülése 194? hogy erre akár maguk a szakszervezetek is súlyt helyeznének. A politikai vezetés, a politikai harcok megvívása nem ia különféle meggyőződésű tagokból összeálló szervezetek, h.i nem a politikai pártok feladata. Elvi tekintetben sem helyezkedünk arra az álláspontra, hogy a szakmai tömörülések politikai szerep betöMe sere hivatottak, mert az nagyon ós emlékeztetne a fasiszta rendszerek hivatásrendi, korporációs berendezkedésére.« (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ki írta ezt?) Ezt Bán Antal írta, ez a szociáldemokratapárt politikai irányvonala, és ezt annál is inkább örömmel állapítom meg, mert mi az ipartestületekben, saját érdekképviseletünkben teljesen hasonló álláspontra (helyezkedünk. T. Nemzetgyűlés! Az ipartestületek most megtartották « maguk választásait. Ezek ia választások az 1932: VIII. te. módosított rendelkezései értelmében történtek. Az iparosság igyekezett ezekéin a választásokon demokratikus eszközökkel, titkos szavazással megválasztani a niciga vezetőséget. Hogy ezek a választások milyen eredményre vezettek, az mosl nem érdekes. De igenis, nagyon érdekes az. hogy vidéken, azokon a helyeken, ahol nem marxista pártállású ipartestületi vezetőket választottak az ipartestületek, , a közigazgatási hatóságok nyakra-főre megsemmisítették a választásokat, akár volt rá joguk, akár nem, akár volt alapja ezeknek a megsemmisítéseknek. akár neim. Ezzel megcsúfolták azt a demokratikus választást, amellyel az iparosság a maga vezetőinek megválasztását lebonyolította. (Kiss Ferenc (msz): Igaz. úgy volt!) — Nagy Vince (msz): Fájt nekik az eredmény!) Csak úgy kapásból említem, hogy Debrecenben, Szegeden. Szombathelyen és más vidéki vármegyei központokban láttunk hasonló megsemmisítéseket és felfüggesztéseket. (Dávid János (szd): Ez még nem olyan sok. képviselő úr!) En csak nagyvárosokat soroltam fel. (Dávid János (szd): Csak három-négy volt! — Nagy Vince (msz): Kevés? — Dávid János (szd): Ilyenre nem lehet hivatkozni! — Nagy Vince (msz): Keveslik a jogtalan megsemmisített! Ez jellemző!) Az Ipariestületek Országos Központja maga is megállapította, igen sok esetben kiküldöttjei révén, hogy ezeknek a megsemmisítéseknek semmi alapjuk nem volt. Az ipartestületekről beszélvén, szeretnék néhány szót szólni arról, hogy az ipartestület lelke az ipartestület vezető jegyzőié és mi azt tartanák helyesnek és szükségesnek, ha ezek a jegyzők, elvégezvén a maguk jegyzői tanfolyamát, (megszereznék mindazokat a tudnivalókat, amelyek hivatásuk gyakorlásához nélkülözhetetlenek, állami színezetet nyernének, állami tisztviselők lehetnének, nieghiteltetett köztisztviselők, akik a maguk munkájáért fegyelmileg felelősek. Ezért helyesnek tartanok, ha ezek az Ipartestületi tisztviselők valamilyen pragmatika értelmében állandó jelleggé] lennének az ipartestülethez rögzítve. , T. Nemzetgyűlés! Szakmai szervezetünkről már szóltam. Legyen szabad most már néhány szót. szólnom magának az iparosnak gondjairól és fájdalmairól is. Foglalkoznom kell egykét olyan mozzanattal, amelyet sokszor szemére vetnek a magyar kézművesiparosságnak. Sokszor szemünkre vetették azt, hogy mi iparosok idegenkedünk az államosítás gondolatából, hogy mi. akik mindig szembenálltunk a nagytőkével, akik harcoltunk a kartellek és a trösztök ellen, mos>t mégis ffzembsl'ordulunk az államosítással, idegenkedünk évi április hó 18-án, pénteken. 720 tőle, nem nézzük kellő szeretettel azit a nagy tempót, amellyel az államosítás menete megindult. Es miért van ez? A monopol-kapitalista tőkével szemben a múltban az iparos ki volt szolgáltatva; amikor anyagbeszerzésről volt szó, nem tudott olcsón vásárolni, nem volt verseny, amelynek eredményeképpen olcsóbb anyaghoz juthatott volna, a mai helyzet pedig n'emhogy javulást hozott volna, de sok viszonylatban még roszabbodásit, is jelent. A NIK, a Nehézipari Központ, egybeolvasztotta a nagyiparokat,, állami monopólium lett belőle. (Jármay Gyula (msz): Állami kartell!) Semmivel sem előnyösebb a helyzetünk, sőt amig a múltban volt egy-két nagyüzem, amely versenyzett egymással, ma a verseny teljesen ki van ölve és éppen olyan, ha ugyan nem nagyobb kiszolgáltatottságban vagyunk, mint a múltban. (Nagy Vince (msz): Es totális rendszer mellett rohanunk!) De továbbmegyek. A NIK nem elégedett meg azzal, hogy egyesítette a nagyüzemeket, hanem továbbmegy, átlépi a határokat, ma már vállalkozásokat kreál, amelyek igazán nem tartozhatnának a hatáskörébe. Építési vállalatot hoz létre és az elveszi számtalan kézművesiparosnak, kőművesmesternek, építőmesternek a munkaterületét. (Törő József (kp): Még borbélyműhelyeket is állítottak fel!) Az építőiparosok talán még elbírnák valahogy ezt a versenyt, ha nem látnák azt, hogy azok a gyárak, amelyek eddig foglalkoztattak iparost, most már egyáltalán nemcsak, hogy nem jelentenek munkaalkalmat, de mint konkur" rens építő vállalatok is jelentkeznek a piacon. De ilyen saját vállalatot az irodagépüzem felállításával is ki akart építeni a NIK, egyelőre azonban, hála Istennek, az iparügyi minisztérium megakadályozta. Hogy meddig, azt nem tudjuk. (Törő József (kg): Borbélyműhelyük is van! -Hegymegi Kiss Pál (msz): Ondolálja a NIK igazgatóit! — Derültség.) Néihány szóval még a szövetkezetekkel is kell foglalkoznom. Itt, is szemünkre vetették, hogy nem eléggé erélyesen karoljuk fel az eszmét, pedig mi a legrégibb hivei vagyunk a szövetkezési eszmének, természetesen nem egészen úgy, ahogyan azt ma gyakorolják. Hivei vagyunk a gyönge egyedek egyesítésének, hogy ezzel felvehessék a kapitalista elemekkel szemben a maguk harcát, de egyáltalában nem vagyunk hivei az olyan szövetkezésnek, ahol különféle, eddig talán nem is abban a szakmában, nem is abban a metierben dolgozó egyéneknek egyesüléséről van szó, amelyek ezt az egész szövetkezést arra.építik, hogy az állam fogja őket támogatni a megindulástól kezdve minden lépésen keresztül. (így van! á szabadságpárton.) Hogy ez mennyire így van, utalok arra, hogy pld. Gyula város kapott 1500.000 forint újjáépítési hitelt azzal a cé Hal, hogy a közinunkaváltságból eredő 800.000 forintból újjáépítési munkálatokat végeztessen. A minisztérium azonban leiratában közölte Gyula várossal, hogy »Ezen munkákból az iparosságot pedig ki kell zárni.« (Mozgás és zaj. — Nagy Vince (msz): Hallatlan! Még ilyet nem hallo'tuiik!)'A tűzoltólaktanya építésénél az' építőmunkások szövetkezetét, a különféle áesinnnkáknál az ácssegédek szövetkezetét bizták meg és azok az iparosok, akik alig várták már, hogy végre munkaalkalomhoz jussanak, végül a saját bőrükön érezték azt, hogy mit jelent ez «az államilag agyontamoga'tott szövetkezeti rendszer. (Egy hang a szabadságpárton: Az adót ki fizeti?)
