Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-125
?li À nemzetgyűlés 125. ülése 1947 úgy tetszik *- erős jobboldali fölfejlődéssel. A francia kommunistapárt. a szavazatok 29 száza' lékát kapta. Ez nem abszolút többség, méter a szocialistákkal együtt sincsen abszolút többsége. Vele szemben a népi köztársasági mozgalom, az ifjú katolikusok pártja és a különböző, jobboldalinak nevezett pártok állanék. A francia népről nehéz elhinni, hogy jobboldali. (Ternay István (msz): Ugy van!) A nagy forradalom mély nyomokat hagyott ben no. Ha akadtak is olyanok, akilk kollaboráltak a németekkel, ez afféle emberi gyöngeség vagy aljas politikai számítás volt, amilyen minden népnél előfordul, de éppen a francia nemzet jó, egészséges ösztönét bizonyítja, hogy a kollaboránsokkal azonnal fölszámolt: nagyrészüket a fölszabadulás napjaiban kiirtotta, a maradékkal meg törvényesen végez. A gloire nemzete, az emberi szellem legtökéletesebb kifejezője s képviselője, nem tudott egyöntetű véleményre jutni. A francia szocialisták ingadozása is egyetemes európai jelenség. Az arcvonalak kibontakozása mintha egy újűbb vallási háború előjele lenne. Az olaszok, németek, osztrákok, hollandok, belgák, a gyilkos háborúban résztvett néoek politikai vívódásai ugyanazt jelentik: keresik a legjobb megoldást. Egyik helyen a többség az egyház kétévezredes presztízsére támaszkodik, ezért a katolikus jellegű pártok előretörése náluk. Kommunisták is vannak mindenütt; szervesen beleilleszkednek a nép vágyaiba, törekvéseibe, érdekes színes szektort alkotnak a politikában, híveik vannak, hatnak, a kizárólagosság gondolatát, úgylátszik, elvetették, tolerálják ű katolikus és a polgári pártokat, azok törekvéseit és programm j ait Azt állítani, t. Nemzetgyűlés, hogy minídaz, ami nem kommunista, jobboldali vagy fasiszta: merész általánosítás. Ne essünk túlzásba: a világ bizonyos részein döntő tényező, egyetlen forma a kommunizmus, másutt a demokrácia gyökerezett meg kiirthaitatlanul és ismét másutt a vallás és a politika összeegyeztetésével keresi boldogulását az emberiség. Nemcsak az a haladás, amire a kommunistapárt ráüti bélyegét. Lehet a boldogulást más utakon il keresi. Nem szabad erőszakoskodni, inkább arra kell törekedni, hogy megértsük egymást, tiszteletben tartsuk egymás meggyőződését és politikáját, különben ideológiai háhorú borzalma szakadhat az emberiségre. T. Nemzetgyűlés! Elérkeztem beszédem leglényegesebb részéhez, ahhoz a kérdéshez, amelyre felelnünk kell mindnyájunknak. Ez a kérdés egyformán komolyan érinti a koalíciót, a kommunistapártot és az ellenzéket. Felelősséggel . tisztázni kell, vállalja-e a kommunizmust a magyarság, illetve elfog»adja-e partnernek a kommunistapárt a nem marxistákat, a csak demokratákat. A politikai körkép, amelyet áttekintettem, nem igazolja azt az állítást, hogy a kommunizmus az egyedül üdvözítő programm. Amikor tehát a magyar ság csak kisebbségében sorakozott fel a kommunisták mögé, a szabad elhatározás tiszte letreméltó jogával élt. Az a 17 százaléknyi miaigyar, aki a kommunistapártra szavazott, a kommunizmusban látja a legjobb megoldásit; a többi US* 1 » más pártokba, más prognaanmokba helyezte bizalmát. A lakosság 66 0/,-a nem marxista. Hogy belőlük mennyi a reakciós, 30 százalék-o, — ahogy tisztára elméleti számítással Bibó István, az ismert politikai író megállapított« — vagy ennél kevesebb. évi április hó 18-án, péntekén. 712 illetve több, a kérdés eldöntésénél nem fontos, mert hiszen a reakciós éppenúgy nem akar kommunista lenni, mint ahogy a szociáldemokrata, a parasztpárti, a kisgazdapárti vagy a szabadságpárti szavazó sem, és amikor pártjára szavazott, elutasította magától. Tény, amit tudomásul kell venni, hogy a magyarság kisebb részében vállalja a kommunizmus programm ját; a többség, akár reakciós, akár demokratikus, más utakom keresi politikai érvényesülését Ezt a kommunistapárt természetesen nem veheti tudomásul, örök mozgásával igyeksziík szétbontani a nem kommunista társadalmat demokratákra és reakciósokra, azután a demokratákat »jó« demokratákra és »rossz« demokratákra, a jó demokratákat »kemény« demokratákra és »puha« demokratákra és így tovább; a hóeke állandóan dolgozik, a malom őröl; dinamikus magatartásával, direkt-akcióival, kollektív programmjával újabb párthíveket akar szerezni; reménykedik, hogy mind többen és többen csatlakoznak hozzá. Ez rendben is van, de addig, amíg nem tudja egyedül vezetni az országot, nem biztosítja egyeduralmát, feltétlenül számolnia kell más pártokkal, más erőkkel és más törekvésékikel s ha valóban az együttműködés híve, akkor tudomásul kell veunie .az övétől eltérő véleményeiket és elgondolásokat is a politikában. (Ügy van! Úgy van! — Ëlénk taps a szabad" ságpárt és a pártonkívüliek soraiban, valamint a kisgazdapárt egy részén.) Forradalmi átalakulásban, olyan niagy áradásban, sodródásban, mint amilyen ma a magyar politika, nagyon nehéz a pozíciókat meghatározni. Az eltávolodás vagy az eltolódás nagyságát, irányált., célját csak fixponthoz lehet mérni. Eddig a fixpont mindig a kommunistapárt volt, ő szabta meg, hogy ki lehet jobboldali, ki maradt fasiszta, ki nem demokrata, kit kell kiirtani a politikából- De az sem lehetetlen, hogy maga a kommunistapárt tolódott el. menetrendjétől eltérőleg gyorsabban tör célja felé és ha változatlanul fixpontnak tekinti magát, akkor a partnerek opftikaja lehet jobboldali. Ne áltassuk magunkat: a pozíció kérdése változó, mint ahogyan a politika is állandóan változik. Az okos visszavonulás ideje érkezett el: vissza kell húzódni arra a területre, amelyen még hitelképes minden állítás vagy akció, különben annyira elmérgesedhetik a helyzet, hogy békés megoldásra már gondolni sem lehet. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárton és a pártonkívüliek oh dalán.) T. Nemzetgyűlés! A politika lényege a megegyezés, az állandó kiértékelés, az örököa kompromisszum. Engedni kell. A megmerevedés a legnagyobb veszély. Amint ebből a körből kilép a politikus és különleges eszközökhöz nyúl, erőszakosan keresi a döntést, ez már nem poliltiba, hanem forradalom, polgárháború, tehát egészen más természetű kísérlet a megoldásra. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) óvjuk az ilyen kísérlettől a koalíciós pártokat, különösen a kommunista pártot, mert egy ilyen politikának, .amelv felforgialída a helyzetet, könnyen második 1919 lehet)3ivége. A magyar nép 1919-re idegenkedéssel gondol. Horthyék a parasztságot a proletárdiktatúrával ijesztgették, felnagyításával, torzításával bírták rá az ellenforradalomra, de azután hosszú időn keresztül a parasztság »ellenforradalminak« is számított. Jelenleg nem
