Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

713 A nemzetgyűlés 125. ülése 1947. évi április hó 18-án, pénteken. 714 olyan a külpolitikai szituáció, hogy egy máso­dik 1920-szal válaszolhatnának. A politikai szerkezet jelentőseni megváltozott, de ha lehe­tőség is volna külpolitikailag az ellenforrada­lomra, a magyar parasztság nem csatlakoz­nék hozzá, egy második 1920-ra nem vállal­koznék, mert őszintén demokrata érzelmű, az erőszakos hatalomátvétel vagy bármilyen kí­sérlet esetleg 1849—1867 megismétlésére kény­szeríthetné. (Dénes István (pk): Ügy van!) T. Nemzetgyűlés! Akik járják az országot, tapasztalhatják, hogy népünk körében megint terjed a passzivitás, népünk megint elhúzódik a politikától, a közélettől, mintha csalódott volna mintha megégette volna a ke­zét. (Dénes István (pk): Ugy van!) Ezt azért tartom veszélyesnek, mert hiszen most van al­kalma, hogy a demokráciában kiépítse a maga pozicióit és megteremtse a maga számára a demokratikus fejlődés egészséges lehetőségéi (Dénes István (pk): Nagyon helyes! így van!) Ugy látszik, a magyar nép leghatásosabb fegyvere nehéz időkben a passzivitás. Elkép­zelhető, hogy erőszakoskodásra, — mint ahogyan történelme folytán annyiszor. — közönyösség­gel, a legteljesebb passzivitással felel. (Lévay Zoltán (msz): Némasággal!) Az ellenállás leg­eredményesebb formáját alakította ki, takti­kája immár történelmi. Nemcsak az elmúlt ezer évről van áttekintésünk, hanem a honfoglalás előtti évezredekről is. Amikor a magyarság az Ural lejtőiről lehúzódott a sztyeppére és bele­került a népvándorlásba, abba a nagy mozgás­ba, amely a mostani Oroszország déli területén hatalmas áramlással, áradással ömlött végig, nyugtalan, lovasnomád pásztornépek vágtattak ismeretlen céljuk felé. Egyikük-másikuk meg­lepően rövid idő alatt, lavinaszerű gyorsaság­/ gal nagyhatalommá fejlődött és magával so­dorta az előtte járókat vagy elnyelte a szembe­jövőket. Ez a sztyeppéi mechanizmus nem egyszer a magyarságot is magábai emelte; a magános kis lovascsapatot a fergeteges roham elkapta. Rátapadtunk a lavinára, nagy perszo­nális impériumok részeseivé lettünk, a vezetők, a törzsfők érintkezésbe kerültek az új urakkal, a nagy uralkodókkal, akik politikai és katonai - akaratukat rákényszerítették ugyan a ma­gyarságra, a legkényesebb területre küldték, harc közben mindig a • veszélyeztetett szaka­szokra állították, — őseink harcoltak, vereked­tek is — de amint szétesett egy-egy ilyen sztyeppéi nagyhatalom, érintetlen politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális szerkezet­tel léptünkl ki belőle; (Ugy van!) ügyes takti­kával, a helyzet gyors kiértékelésével és azon­nali alkalmazkodással, igazodással, belső éle­tének megbolygatása nélkül, kultúrája és ha­gyományai megőrzésévél átmentette magát a magyarság a jobb időkre és a hódító szándék vagy a hódító hataíom elmultával megint sza­badón, saját törvényei szerint rendezkedett be. A legelszántabb kísérleteket is átvészelt©, meg­edződött és amikor mai hazájába érkezik, mái a katonai és politikai taktika olyan ismereté­vel rendelkezik, hogy ezen a területen, ahol előtte még egyetlen népnek sem sikerült... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztatik meghosszabbítást kérni? Kovács Imre (pk): Meghosszabbítást ké­rek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a meghosz­szabbítást megadja. Kovács Imre (pk): Mondom: a magyarság amikor mai hazájába érkezik, a katonai és po­litikai taktika olyan ismeretével rendelkezik, hogy ezen a területen, ahol előtte még egyet­len népnek sem sikerült hosszabb időre álla­mot alkotnia, ezer éve jól-rosszul él saját or­szágában. Az elmúlt ezer évben persze a sztyep­péi taktika módosult, a vezetők sokszor önké­nyesen, egyéni érdekeiket nézve igazodtak, al­kalmazkodtak vagy döntöttek, de alul a uép a maga módján mindig megtalálta fennmara­dásának biztosítékait. A felépítményt sokszor elsodorta a vihar, a parasztság is menekült, futott, hajléktalanná vált, de nyelve, hagyomá­nyai, szokásai dalai, táncai, észjárása, szóval a kultúrája csodálatos védőfegyvernek bizo­nyult. Fiatalságunk indiánolvasmányaira kell gon­dolnunk: à prérin ég az embermagasságú fű és gaz, a tűz gyorsan terjed, a magános indián nem tud kitérni, menekülni előle, bölénybőrbe burkolózik s ha kérgessé, páncéllá is merevül az rajta, de megmenti, a tűz elvonul fölötté és élve mászik ki a bölénybőrből. így borította magára a magyarság hagyományait, belebujt passzi­vitásának bölénybőrébe, állta a legnagyobb ha­talmak rohamait, imperialista törekvéseit, szán­dékait. Hány és hány nagyhatalom semmisült meg körülötte, olyanok, amelyekkel érintkezett vagy szembehelyezkedett, Dzsingiszkántól a Habsburgokig vagy Hitlerig! Nagy a gyakor­lata, ezért tudott 1849-től 1867-ig passzivitásban élni. Tragikus volna, ha most kényszerülne passzivitásra, amikor végre demokratikusan fejlődhetik. (Ugy van! Ugy van! a pártonkívü­liek soraiban.) Inkább arra törekedjünk, hogy a magyar demokrácia útján minden akadályt megsemmisítsünk, megszüntessünk. T. Nemzetgyűlés! A megértés, a megbékélés, az együttműködés alapja adva van abban az elhatározásban, hogy a pártok közösen akarnak kormányozni. Én, aki pártonkívüli vagyok, ugyancsak nem tudok elképzelni más megol­dást mint a koalíció változatlan fenn­tartását. De a koalíción belül a koa­líció felbontására nem gondolhatnak sem a kisgazdák' sem pedig a baloldali blokk; mert a kisgazdapárti többség mit sem ér a munkásság támogatása nélkül, kisgazda­párti többségi kormány esetén nem tudna intéz­kedni a kormányelnök, mert a posta, a vasút, a közlekedés a kommunisták kezében van- a munkásság sztrájkba lépne, (Egy hang a kis­gazdapárton: A törvény hol van?) minden kü­lönösebb megmozdulás nélkül csupán passzivi­tásával megbéníthatná az ország életét, meg* dönthetné a kisgazdapárti kormányt. A mun­káspártoki egyedül szintén nem boldogulhat­nának, mert a falusi tömegek, a parasztság, a legteljesebb mértékben szabotálhatnák a ter­melést, a beszolgáltatást és kiéheztetnék a vá­rosiakat. (Ugy van!) Egy megoldás kínálkozik a kormányzás átvételére: a koalíció leszűkíté­sével, egy új választással a grozai lépés* de ez egyúttal a proletárdiktatúra felé is az első lépés volna. (Ugy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton, valamint a pártonkivülieknél.) Ha együtt akarnak maradni a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a koalíció part­jai, ha közösen akarnak kormányozni, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom