Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

657 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, cmtörtökön. 658 földje és most nem tudja, hogy mit csinál­jon, nem bír jószágot tartani és ezáltal élet­képtelenné válik. Milyen kár volt elkövetni azt a hibát, hogy a megépített gazdasági egysége­ket szétszedték, szétmarcangolták, elvették! egy­szerű parasztemberektől, egyszerű munkások­lói. ök maguk bélyegzik meg legjobban a föld­reformot. Azt mondják, — és joggal mondják — hogy: lám, ez a földreform, mintha ezzel tal án óriási eredményt ért volna el ez a nem­zőt, de látjuk, hogyan osztották szét a földet. A nép tudja" ós látja mindezt. Azt mondják ogyes újgazdákra: ezek a föld rabjai, akik hat­os nyolchengeres autókon járnak, — mert van­nak ilyenek — ezek a föld szerelmesei 1 ? — min­ketpedig-megf osztottak a boldogulástól, az érvé­nyesüléstől és ezért nem tudunk nemcsak a nemzet javára, hanem még a magunk és csa­ládunk számára sem termelni és kellő ered­ményt elérni. A nép tehát látja a hibákat és várja, hogy ezek a Üábák kiküszöbÖltessenek. Rá kell mutatnom arra, hogy mennyire fontos kérdés ez politikai szempontból is. Amikor ilyen hibákat lát a nép, akkor ezek nem a demokrácia iránti ragaszkodást, ha­nem annak ellenkezőjét váltják ki a dolgozó nép zöméből. Különösen áll ez akkor, amikor ma is ezer holdak vannak bevetetlenül. A múltban őseink közül sokan még Ame­rikába is kivándoroltak, hogy boldoguljanak. Hát olvam megrázkódtatás îett volna ebben az országban, ebben a magyar honban, ha 'az egyik megyéből a másik megyébe (kellett volna elvándorolni a nagyobb birtokra? Mi szükség volt arra, hogy 10—20—30—40—50 hol­dakat szétszaggassanak és ezzel ellentéteket váltsanak ki magának a parasztságnak köré­ben ? Hiszen volt már egy földreform Nagy­atádi Szabó István idejében, amikor két hol­dakat kaptak és azokat a két holdakat is — tisztelet a kivételnek —.nagyon sok eladta, na­gyon sok könnyen továbbadott rajta, a szorgal. nias pedig megszerezte. Ugyanazon az úton vagymnk most is. Már vannak adatok arra­hogy sokan megelégelték, nem kérnek a föld­ből, olyanok is, akik már megkapták a földet. ö k is 'bíznak és várnak ugyan segítséget, de amikor a parasztsáig zömét, a nemzeti lét alap­iét így támogatják, akkor hogyan bízzanak? Hogyan bízzék az a földhöz juttat ott ember, ;"nikor nem tud hitelhez jutni, amikor nem kap kellő támogatást? A földreformnak eze­fot. a hibáit tehát feltétlenül ki kell 'küszö­bölni. , Foglalkoznom kell az irányított gazdálko Jással, a kötött gazdálkodással is. Az irányí­tott, kötött gazdálkodás, a keretgazdálkodás * gazdasági élet. rabbilincse, rablánca. A gaz­dasági élet éltető napsugara a szabadság. (Pászthory István (msz): Ugy van!) Ezt elvi tatni nem lehet. Hiába határozunk el es fek­tetünk le terveket, irányítást lehet adni bizo­nyos tekintetben, de — minden ,io gazdának ismernie kell a maga földjét, a maga talaját — ö tudja, hosy mit. termelhet azon. Az íranyi­Jas tehát ilveu esetben csődöt mond es ezért káros. .,. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezek­b °l a .bilincsekből, béklyókból kikerülnünk, gert sokkal nagyobb eredményt érünk el így. Mi nt ahogyan nem lehet előírni <a kiszálló Céhnek, hogy hová -és mikor szállnon ki es Mennyi mézet hordjon, ugyanúgy nem lehet előírni a termelést. Nincs az a tudós, aki mm­S EMZET<:YI II sí NAPLÓ > II den talajra megfelelően tudná szabályozni azi Magának a termelőnek kell a saját mesterének lennie, mert — mint ahogyan mondottam — a földbirtokreform végre van hajtva, a föld el van osztva, de hiába: a szorgalom, a tehet­ség» nincs elosztva. A szorgalom és a tehetség összefogva tud csak boldogulni és ez a legne­hezebb iskola. Aki ezt érti, az eredménnyel tudja végigjárni ezt az utat és tud boldogulni rajta. A kötött gazdálkodással kapcsolatban rá kell mutatnom a beszolgáltatásra. Tudjuk na­gyon jól, hogy ez elkerülhetetlen volt és ma is szükséges. A miniszterelnök úr beszédében megígérte, hogy ha hatmázsás átlagos termést . érünk el, akkor nem lesz beszolgáltatás. Na­gyon szép igére ti de kérdezem: ki ellenőrzi ezt? Hogyan tudjuk majd mi is megállapítani ezt? (Közbeszólás a szabadságpárton: A sta­tisztikából!) Igen, a statisztikából, de kérde­zem, lehet-e a népnek bizalma a statisztika iránt, amikor 1 napjainkban folyton' összeiro­gatják, hogy mire van szüksélg. Annyit csa­lódott már ez a magyar nép, hogy nem bízik ezekben a statisztikákban, hiszen legújabban összeírják, nemcsak az állatokat, nemcsak a gazdasági felszerelést, hanem még a gyümölcs­fákat is és a jó Isten tudja mit De hogyan le­gyen hű és őszinte a gazda; ha bajok vannak, ha nem tud elszámolni, akkor jön a beszolgál­tatásnál is a büntetés. Láthatjuk;, hogy imit tartalmaznak ezek a rendelkezések, ha a ter­melő esetleg nem tudja teljesíteni a beszolgál­tatást: öt évtől tíz évig terjedhető feigyház van még ma is előírva, súlyosabb esetekben pedig halál. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ilyet nem is lehetne rendeletben kimondani!) Kérdezem én, hát így építjük mi a demokráciát? Ennek a szorgalmas, verejtékező társadalmi rétegnek lehet így bízni, lehet így dolgozni? Mit ered­ményez ez? Megtanítják arra, hogy az a ter­melő ember ne legyen őszinte. A mai időkben egyetlen más termelési ágban sincs büntetés, különösen ilyen rettenetes mértékű, csak ép­pen a mezőgazdálkodásban, amely a legna­gyobb áldozatokat hozta— a múltban, hozza a jelenben és fogja hozni ia jövőben is­iit mutatók rá arra, hogy ez a termelő­társadalom hat éven keresztül teljesen ingyen adta a kenyeret a nemzet számára. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Tessék csak visszaemlékezni a régi Jurcsek-rendszerre, 'ami­kor a beszolgáltatott gabonának a befuváro­zásáért többet kellett kifizetni, mint amennyi ellenértéket kapott érte az a gazda- Tehát miért dolgozott? Volt olyan gazda, aki be­ment az elszámoltató hivatalba és az mondta: Uram, ingyen odaadom, csak szállítsák be. (Ugy van! a szabadságpárton.) És nem fogad­ták el. hanem azt mondták, hogy neki köteles­sége beszállítani. Ellenőriztem az egyik esetet. Az illetőnek 9 mázsa 60 kilót kellett beszállí­tania. Fuvarossal volt kénytelen elvitetni és kapott érte abban az időben 3600 pengőt, vi­szont, ő a fuvarért kifizetett 12.500 pengőt. Láthattuk ezt legújabban is: a rozs árát kifizetik 33 és H forintban, a búzát 38 forint­ban és ennek a sokat szenvedő munkás- és tiszt­viselőtársadalomnak 92 fillérért adnak barna kenyeret. Micsoda óriási különbözet van itt! Ezen vitatkoztam jeles tudósokkal. Azok azt mondták nekem: nem érdekük maguknak, hogy több lcnren az ára. — Kérdem : miért van ilyen nagy különbség? — Azt mondják; azért, mert 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom