Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
659 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, csütörtökön. 660 itt van a munkadíj me*? a só. — Én így feleltem rá: meg a víz! (Némethy Jena (msz): Meg a korrupció!) Mondóim: az a termelőláirsadalom akkor miért nem kapja meg a munkájának az ellenértékét? Az miit dolgozott?! Hiszen jómagam is, aki nem. nagybirtoknak vagyok a gazdája, — mint ahogyan gúnyolnak bennünket — mert nem éri el a birtokom a harminc katasztrális holdat, csak adóba 28 mázsát fizettem be, s külön kellett gondoskodnom arról, hogy kenyerem meglegyen, — mert nem akartam, hogy még ezen a vonalon is támadás érjen — mert vagy nem tudtam volna eleget vetni jövőre, vagy nem lett volna kenyerem. De eleget tettem minden kívánalomnak. Mégis támadnak bennünket, mint ellenzéki képviselőkel Ez ugyan minket nem aggaszt, de annál inkább kötelességünk, hogy a nép érdekeit minden körülmények: között minden lehetőséggel teljesen, iszázjezáizalékban is védjük. (Lábady Antal (msz): Meg is tesszük!) Rá kell térnem továbbá arra, hogy a törvény biztosítja nekünk a félelemmentes életet, az egyéni szabadságot, a szólásszabadságot, (Pászthory István (msz): Papíron!) a sajtószabadságot, és mit tapaisiztalunk? Csak arra kell rámutatnom, hogy a sok száz lappal ellentétben a mi lapunkat, mint ellenzéki lapot olyan módon korlátozták a megjelenésben, illetve úgy akarták megszüntetni, hogy a nyomdászfmunkások nem nyomták ki. Mi tudjuk nagyon jól, honnan fuj a szél; (Pászthory István (imsz): Kik csinálják!) tudjuk, hogy a koalíciós kormányzás lapjai neun bírják ezzel taz egy lappal a versenyt felvenni, tehát így szeretnék elnémítani. De rámutatok arra: ha a nyomdászmiunkásság követeli, — és. jogosan követeli — hogy mi kenyeret termeljünk neki, akkor mi miért nem kaphatjuk meg az általunk kívánt lapot? Máirpediig ezt nem is má akarjuk, hanem a népnek egyetemes tömege akarja. Ezzel szemben lehet itt szabotálni, lehet diktatórikusán fellépni?! (Némethy Jenő (msz): Hétfőn kiszedik, csütörtökön felháborodnak! Közben kaptak parancsot!) Tessék megcáfolni, ha nem igazat ír, (annyi lapjuk van, tessék bennük elsöpörni. ha valótlant mondunk. (Pászthory István (msz): Tessék megcáfolni!) A nép majd eldönti, hogy igazat írunk-e, majd megállapítja a magyar közvélemény, hogy ki ír igazat. De tessék lehetőséget adni a magyar népnek, h^arv az általa kívánt laphoz hozzájuthasson. Ennek nem állhat elébe joggal még a nyomdai munkásság sem, amikor a múltban nem alít ellen, hanem kiszedték a legv ere s ebbs zajú ellenzeku lapokat is. Amikor szabadságot hirdetmlk es így tisztelik a sajtószabadságot, rá kell mutatnom arra, hogy a munkásság nem állt ellen az egyetemes nép nem állt ellen — bar voltak kivételek — és kiszedték ia múltban a lapokat mint ahogy gyártották a lőszert is Nem alIOt itt ellent a munkásság, de nem alltak ellent maguk a deportáltak sem, hanem ^végrehajtották az akkori törvényes intézkedéseket a deportáltak felvarrták a sárga csillagot nem kockáztatták »z életüket, hogy a rendszert megdöntsék. Mi iogon fognak le tehát most sokszor á/rtatlan ftabereket, akiket minden vizsgalat nélkül internálótábórokba küldenek es ak/ikre ha fél év, vagy egy év múlva megvizsjra'.iíilc az ügyüket, nem lehet bűnt kimutatni, .ugyhogv a népbíróságoknak fel kell menfeniok okén Nekünk vigyáznunk kell és azért kell, kuzdenünk, hogy a bűnösök kerüljenek a »ordonne, de /az ártatlan-ok szabadon maradjanak es élhessenek s családjuknak és a nemzetnek Javarai dolgozhassanak. Rá kell mutatnom itt arra a kérdésre is, amellyel a magyar nép lelki békéjét felizgatták: a fakultatív hitoktatásra. Szegeden sajnos szomorú eselmények játszódtak le ezzel kapcsolatban. A diákok hibát követtek el, hogy kivonultak, de Szegeden 1945 őszén éppen a baloldali pártok nyomására az iskolai tanárok vezetésié»-. ve] kivonultatták, a diákokat az utcára tüntetni a drágaság ellen is. Volt olyan édesanya, aki reggel elbocsátotta fiát az iskolába, azután a garabolyálba bepakkolta a piacra kiviendő árut, kiment a piacra és ott találkozott a fiáviaL akit kivezényeltek. Amikor megtudta, hogy miért van az ő fia oda kivezényelve többi diáktársával együtt, elnáspágolta a gyermekét, mondván, hogy: ezért küldtelek én téged az iskolába, hogy felvonulj édesanyád és édesapád ellen a piacra ? És akkor azt a kelvés kenyeret, amelvikből akkor még kevesebb volt, mint ma, ímegosúfolták. A mi jó édesanyánk a régi időkben, amikor bőven volt kenyér, arra tanított bennünket lia elejtettünk egy falatot belőle: fiam, vedd fel és csókold meg. Ezt a kenyeret megcsúfolták, széttaposták, iszétrugdialták azért, mert a drágaságot akarták ezzel csökkenteni. És mi left a következménye annak, hogy ezt a diákok elkövették? Az lett, hogy utána háromszorosára emelkedett az ára, mert a telrmelők heteken át. egy egész hónapon át nem mentek a piacra és emiatt me^dráfult a kenyér. De ennek még az is lett a következménye, hogy utána bejöttek a parasztifjak hozzám, mint akkori kisgazdapárti elnökhöz és azt mondotta vezetőjük szószerint: elnök úr. mi meg menjünk be a városba és törjük be a kirakta tokát cipőért meg ruháért! — Nehéz volt őket lecsendesíteni és megértetni velük, hogy: fiatalemberek, nekünk nem szabad így gondolkoznunk, nem szabad ezt elkövetnünk, mert azok is a mi munkástestvéreink; nekünk sokkal emelkedettebben kell gondolkoznunk és neon szabad semmi terrort kifejtenünk a munkásokkal, az iparosokkal szemben. Sikerült is így az ellentüntetést megakadályozni. Most az ifjúság kivonult az utcára. Miért vonult ki? Március 16-án a szegedi templomokban felolvasták a hercegprímás úr levelét, amelyben tiltakozott a fakultatív vallásoktatás ellen, és eteután a középiskolás diákok csoportba verődve tárgyalták ezt minden különösebb i T 'áir-ítás nélkül. Az az ötlet vetődött fel közöttük, hogy memorandumba öntik panaszaikat és azzal elmennek a tankerületi főigazgatóhoz. így jött létre ez a tüntetés. De ne is csodálkozzunk ezen, hiszen a felszabadulás utáni politika kezükbe adta a diákoknak az önkormányzatot, diákszövetséget alapítottak, tehát ők, szerintük, jogosan cselekedtek. 1945-ben kivezényelték őket tüntetésre, számtalan tüntetésnek tanúi voltak és látták, hogy soha neim verték szét a tüntetőket. Nem is gondoltak arra, hogy éppen ellenük használják a tüntetés ellenszerét és felvonultatják ellenük nemcsak a rendőröket, hanem még a munkásságot is. Kivonultatták őket, illetve kivonultak. iCzéh József (pp): Ki vonultatták! Jól mondotta! Ki vonultatták!) Kivonultak. Majd rá fogok mutatni. Ha kívánja> akár szó szerint felolvashatok egy-két részletet (olvassa): »Eerv-két napi belső forrongás után, március hó 19-én, szerdán délelőtt a piarista gimnázium tanulói véerleges elhatározásra jutottak» hoery a tiltakozó felvonulást megcsinálják. Értesítették a többi középiskolás fiúkat és lányokat és a 18—20 év •
