Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
651 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. .győzni. (Vásáry József (msz): Hitleri rendszer!) Ez az állapot azonban nem vezet jóra. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a nemzetgyűlés — mert a felelősség mindnyájunkat terhel — nem szorítja rá a koalíciós pártokat és a kormányzatot a parlamentáris szellem jobb átélésére, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) akkor demokráciánk lassan sorvadni és csökkenni fog. A parlamenti ellenzéknek nagy szerepe van. Együtt fejLődött a parlament ékkel. Igaz, voltak olyan jelenségek is, hogy például Hónai miniszter úr kifogásolta, hogy még humorizálunk. Szerintem éppen az a baj, hogy kevés a humor, mert ez azt jelenti, hogy nagy az elkeseredés, óriási közöttünk a politikai és személyi ellentét. Bárcsak a humor néha feloldaná ezt az ellentétet! Az egyes miniszterek gondoskodnak azután erről, mert ha humorral nem is szolgálnak, komikumot mindenesetre prezentálnak nekünk. (Derültség és taps a szabadságpárton.) Tárgyilagos kritika nélkül a demokrácia is meg fogja kapni a maga bírálatát, de az már nem kritika lesz, hanem intrika. Belecsúszunk a nácivilágba, ahol pisztollyal intézték el a politikai problémákat (Uay van! Ugy van! a szabadságpárton.) és hálószobákban győzték meg az ellenfelet részben politikai érveinek gyöngeségéről, részben pedig fizikai erejének hiányairól. (Derültség a kisgazdapárton.) A demokrácia nem ilyen társadalmi rendszert kíván, mert ez óhatatlanul a diktatúra felé vezet. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Abból pedig ennek a magyar népnek már éppen elege volt. (Nagy taPs a szabadságPárton és a pártonkívüliek csoportjában. — Pászthory István (msz) a kommunisták és a szociáldemokraták felé: Tapsoljanak!) Elege volt a parasztnak, elege volt az ipari munkásnak és elege volt az értelmiségnek és a polgárságnak. (Az elnöki széket 12 óra 3 perckor Kossa István foglalja el.) Nagyon helyeslem és méltányolom Rákosi Mátyás legutóbbi beszédét, amelyben kijelentetne» hogy a magyar népnek békére ás nyugalomra van szüksége. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton. — Reicher Endre (pk): Miért mem teremtik meg?) örülök, hogy idejében rájött érre. de milyen jó lett volna, ha már 1945 végén, vagy legalább is amikor a kormányba belépett, pártján keresztül meg tudta volna valósítani ezeket az elveket. (Kovács István (kp): Ö már akkor is megvalósította!) Hozzátartozik a parlamentáris demokráciához a többségi elv tisztelete is. (Ugy van! Ugy van a szabadságpárton.) Bevettük ezt az 1946. évi I. te ünnepélyes passzusai közé, majdnem minit egy alkotmányjogi tételit, de vájjon hol tisztelik a parlamenti többséget! (Pászthory ístván (msz): Felrúgták!) Vájjon itt a parlamentben, ahol a parlamenti többség beszorult a koalíció szűk utcájába 1 ? (Reicher Endre (pk): Zsákutcájába!) Hogy zsákutca lesz-e, azt a jövő fogja majd megmondani. Vagy talán az állami igazgatásban? Vagy kulturális terén vagy gazdasági téren? Ezen mindenképpen változtatni kell, mert az a veszély fenyeget, hogy a parasztság nasy tömegei kiábrándulnak a demokráciából. Mert a parasztság részére a demokrácia nem azt jelenti és nem azt testesíti meg, hogy a kormányzatban 18 miniszter közül 9 kisgazdapárti vagy vi április hó 17-én, csütörtökön. (J52 hogy a miniszterelnök kisgazdapárti, vagy hogy itt a parlamentben kezdeitben 245 kisgazdapárti képviselő foglalt helyet. A demokráciát el kell vinni a faluba, a demokráciát érzékelhetővé, tapinthatóvá kell tenni a magyar parasztság számára. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Meg kell tartani a községi választásokat! (Helyeslés és élénk taps a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban. — Taps a kis' gazdapárt egy részén. — Egy hang a szabadságpárt soraiból a kommunista- és a szociál' demokratapárt felé: Miért olyan csendesek?) Be kell venmi a magyar parasztságot a demokratikus kormányzásba. Ment mi választja el különben a reakciótól a demokráciát a paraszti szemlélő számára? A paraszt nem furfangos vagy talán nem is brutális erőszakkal, de a koalíció ármányos politikájával szorul ki a demokráciából. Nem lesz addig nyugalom, nem lesz addig biztonsága a demokráciának, (Kiss Ferenc (msz): Azt akarják!) és higyjék el, veszélyeztetik is vele a magyar nép függetlenségét és önállóságát. (Pavlovszky Ferenc (szd) : Amit maga csinál, azzal veszélyezteti!) Mert nagyon jól kell figyelnünk arra, hogy a miaigyar nép bízzék és higyjen a demokráciában, ne tolódjék jobbra. Az ilyen politikával, amikor a képviselőtestületekbein az országos választási arány megcsúfolásai jelenik meg, nem lehet a parasztságnak megmagyarázni, hogy elkövetkezett az ő országa. Ha majd beleszólása lesz (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) a községi jegyző, a községi írnok, a községi bíró megválasztásába, akikor fogja érezni a demokráciát, és ez mindnyájunk kötelessége. (Ugy vom! Ugy van! a pártonkívü' liek soraiban.) Ne higyje a t. túloldal, hogy azzal, hogy hátnáltatja ennek tempóját, a maga részérő valami különös eredményt ér el. Ne higyje el a munkáspártok közül különösen a kommunistapárt, hogy ha leül Nagy Ferenccel kártyázni, amit elnyer tőle, azzal erősödik a demokrácia, vagy azzal erősödik a kommunistapárt. A demokrácia mindenkinek a biztonsága, iminidenkinelk a tartaléka, azt nem lehet személyes képességekkel csökkenteni, meni lehet a demokráciát szembeállítani az eszméivel. Akkor fog itt Magyarországon a demokrácia az Ötmillió párasat öklével, tenyerével és munkájával igazán megerősödni, ha a demokráciával eljutunk a faluba, a tanyákra is. Mert hogy Szegeden olyan események történnek, 83 annak mi az oka? Mi tartsa őket ahhoz, hogy megkapaszkodjanak abban az apparátusban, amely például Szegeden van? Szegeden majdnem 70%-os volt a kisgazdapárti győzelem, ennek ellenére a szegedi városi képviselőtestületben 120 tag közül 83 munkáspárti, 17 kisgazdapárti, (Nagy Vince (msz): Választás nélkül!) és ugyanakkor annak a polgári •demokratap&rtnak, amely a kisgazdapárt 245 mandátumával szemben csak egy mandátumot tudott megszerezni, 16 mandátuma van a szegedi községi képviselőtestületben. (Mozgás. — Vásáry István (msz) gúnyosan: Ez a demokrácia!) Pedig ez a 70% többség viseli a közület adóit, viseli a beszolgáltatást, vállalja az ipari munkásság szociális terheit. Tessék nekem megmagyarázni, hogy miért ne következhessek be olyan eltévelyedés, mint amilyen Szegeden bekövetkezett. Az emberek nem tudnak megkapaszkodni a demokráciábanÉs nincsen itt semmi mentség! Nem számít memtségül a kisgazdapárt türelme, (Zaj.) nem mentség, hogy a kisgazdapárt engedékeny, hogy
