Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

641 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, csütörtökön. 642 elérni. Pfeiffer kijelentette, hogy Nagy Jenőezredes személyében talált is egy megfelelő beállítottságú katonát, aki alkalmas is a mozgalom katonai részét irányítani, amíg egy magasabb rendfokozatú tábornokot nem találnak. Bajcsy-Zsilinszky Endre beleegyező válasza után Pfeiffer elhozta Nagy Jenő ezredes, hatodrendű vádlottat, akivel ott, Maklay Miklós bakéjsán a tanácskozásokat ózonná] me®k'ezdtéí&« Parragi György (pk): Ehhez mit szólnak? — Elénk taps a szabadságpárton és a pártonkívülieknél, valamint a kisgazdapárt egy részén. — Zaj a kommunistapárt soraiban. — Birkás Imre (kp): Akkor is beszélt, amikor nem kellett volna!) Ne 'méltóztassanak elfelejteni^ Szakasits Árpád és a szociáldemokratapárt igen sok derék tagja tud erről bizonyságot tenni, hogy ez után a vallomás után sem hagytam í-bba^ működésemet. A szociáldemokratapárt felkérésére is végeztem ténykedést. Nem is ildomos dolog ilyennel előhozakodni, de tizenöthónapos államtitkárságom alatt nagyon sokszor kellett eltűrnöm a reakció alattomos vádját és itt is, különösen ia túloldalon, nagyon sokszor vetik a szememre^ hogy reakciós voltam. Pedig, amikor nemcsak kisgazdapárti érdekekért álltam ki, hanem munkásérdekekért s amikor Marton Bélával és a munkaközponttal hadakoztam, milyen jó lett volna, ha ezek a vérbő demokraták legalább akkor segítségemre vannak! (Élénk taps a szabadságpárton és a pártonkívülieknél, továbbá a kisgazdapárt egyrészén. — Közbekiáltás a szabadságpárton: A folyoón voltak! — Vásáry István (msz): Megszöktek, amikor szavazniok kellett volna!) Nagy a félelmem, hogy ha átnéznők ai nemzeti munkaközpont tagnévsorát, nem találnánk-e ogyetlettőt közülük ofctî (Reicher Endre (pk): Es Turul-vezéreket! — Pintér András (kp): Együtii feketézett Mártonnal! — Zaj. — Egy hang a kommunistapárt oldalán: A szakszervezetek hadakoztak, nem maga!) Kérdezze meg a képviselőtársát, ő tudja, hol hadakoztunk. (Pintér András (kp): Fejlődni is lehet, de visszafejlődni is lehet!) A visszafejlődés szamomra nem olyan gyors lehetőség, mint az önök számára a fejlődés. (Elénk derültség és taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek oldalán.) Én nagyon szeretném, ha a demokráciához fejlődnének. Mi működésünket nem hagytuk abba, pedig sokkal veszélyeztettebb helyzetben voltunk, mint egyes székely családok demokratikus tagja. A mi testvéreink és hozzátartozóink közt nem volt Szálasinak miniszterhelyettese, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívülieik soraiban.) köztünk nem volt igazságügyi és egészségügyi főkorifeusa. Amikor Rajk Lászlót lefogták és közvetlen környezete rögtön vette az útilaput, akkor Kovács Imre »reakciós« bajtársammal — ha ez reakció, akkor néha nem kell szegy élni! — rögtön nyomoztunk és mentünk utána, pedig tudtuk, hogy ez kockázatot jelent. Én nem akarok dicsekedni a demokráciával, mert a demokráciái — és ezt tudomásul kell vennie mindenkinek — egyúttal szerénység is. (Derültség, tetszés és taps a kisgazda Párt, szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) Ez a hang, ez a magatartás csak a fasiszta módszerekkel a fasiszta agitációval, a fasiszta önkultusszal kapcsolható össze! (Ugy NEMZETGYŰLÉS] NAPLÓ VIL van! Ugy van! — Taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban. — Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Ezt megkapták! — Egy hang a pártonkívülieknél a kommunisták felé: Meg van elégedve? — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. (Felkiáltások a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban: Megadjuk!) Pfeiffer Zoltán (pk) : Tisztelettel kérek meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést méltóztatike a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a meghosszabbítást megadta. Pfeiffer Zoltán (pk): T. Nemzetgyűlés! Ki kell térnem azokra a problémákra, amelyeket véleményem szerint a köztársaság kormánya fogyatékosan, hiányosan oldott meg. Kezdhetném és kezdem is mindjárt a gazdasági problémákkal. Sajnos, az elmúlt években,^ 1945-ben és 46-ban nem jöttünk rá annak a kérdésnek a fontosságára, hogy mit jelent egy ország gazdasági életében a rendszeresség, a céltudatosság és a demokratikus erőkkel való harmónia. Minden nemzeti szociálpolitika léte és alapja a dolgozó osztályok érdekképviseletének biztosítása. Ez olyan követelmény.» amelytől még a reakció sem tudott eltekinteni. A reakció sem tudta megakadályozni és nem érzett'hoz^á elég erkölcsi erőt, hogy például a munkásság érdekképviseleti intézményeit megszüntesse.- A Sztójay- és a Szálasi-rezsimnek kellett bekövetkeznie, hogy Magyarországon ez az állapot bekövetkezzék. Annál inkább kötelessége a demokráciának minden dolgozó erőt az érdekképviselete útján megerősíteni. Nem kifogásoljuk és nem kifogásolom, — mert szükség volt rá és a munkásságnak valóban ez történelmi igénye, hogy megkapja a maga szakszervezeti alkotmányát és a maga üzemi bizottságait és választmányait — hogy valóban megkapja azt a szerepet és azt a lehetőséget, hogy ne csak mint politikai tényező, ne csak mint voks jelentkezzék a magyar demokráciában, hanem mint kormányzópartner; ne csak mint a demokrácia védelmezője, hanem mint a munkásosztály anyagi érdekének képviselete jelentkezzék. Éppen ezért furcsa és igen kifogásolható, hogy az ötmillió főnyi parasztság még a mai napig sem jutott el érdekképviseleti szervének létesítéséhez. (Ugy van! Ugy van! —Helyeslés és taps a kis gazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) És ezt éppen koalíciós partnerei gáncsolták el. azok a koalíciós partnerek, akik ugyanakkor az ellenségnek, a legnagyobb ellenfélnek szervezeteivel leülnek tárgyalni és azokat elismerik a munkáspártok. A Gyáriparosok Országos Szövetségét, a bankok és a pénzintézetek érdekképviseleteit elismerik egyenlő félnek, de ugyanakkor az ötmilliónyi parasztság érdekképviseletét nem hajlandók megszavazni. (Taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.) i T. Nemzetgyűlés! Hol van itt a demokrácia erkölcse'? Odáig jutott el a koaliciós egyeasúly. hogy inkább a nagytőkét becsüli és ismeri el. (Somogyi Miklós (kp): Maga tudja, hogy hazudik!) Mit méltóztatott mondani? Elnök: Somogyi képviselő urat közbeszólásában használt kifejezéséért rendreutasítom. Pfeiffer Zoltán (pk): Inkább a nagytőkét ismerik el. semhogy az ötmillió parasztságnak meglegyen az érdekképviselete. (Priesiol Jó41