Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

639 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. hangoztattak, a magyar békeszerződés esélyeit csökkentik, (ügy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban. — l'aps a vártonkívülieknél.) A Ikormány magatartásának, a kormány gyengeségének lett azután következménye, hogy a koalíciós egyensúly felboirult, a pártoknak és a kormánynak egymáshoz való viszonya megromlott, és hogy 1947 áprilisában itt állunk, minden Programm, minden komolyabb célkitűzés, minden komolyabb feladat felvázolása, nélkül. (Kiss Károly (kp)": És a hároméves terv?) Kérem, a hároméves tervre vonatkozólag meg fogom mondani a véleményemet. (Birkás Imre (kp): Sokat nem számít asz ön véleménye! Áz a szerencse!) Ez a hároméves terv, azonban csak manapság kerül a megvalósítás stádiumába, (Kiss Károly (kp): önök a stabilizációra is azt mondották, hogy mese!) Á stabilizáción kívül, amely feltétlen szükségesség volt,, a koalíciós kormánynak másfélé ven keresztül nem volt munkaprogramja. Itt állunk most 1947 áprilisában, amikor azért folynak a viták, azért folynak a pártközi egyességek ós megbeszélések, hogy létesüljön egy olyan megállapodás, amely elkötelezés lesz most már a koalíciós munkaprogramra, megbeszélésére. T. Nemzetgyűlés!_ A kormányzatnak ez a magatartása azért is kifogásolandó, mert teendő volna elég. Gazdasági, kulturális és politikai teendő; bőven van. A demokrácia gazdasági és politikai programmja még nagy teljesítményeket kíván. Ezt a tétovasáigot, ezt a bizonytalanságot azonban 'annak tudom bo. hogy a koalíción belül a munkáspártok a kisgazdapártot kiszorították a hatalomból, kiszorították azoknak az erőtényezőknek birtokából, amelyek koalícióban vagy koalíción kívii' egy kormányzatnak a végrehajtóhatalomba.i való részvételét jelentik. És ha megvizsgáljuk a köztársaság kormányának tizennégyhónapi működését, kétségtelenül el kelil ismernünk, hogy a demokrácia valóban konszolidálódott, de ennek a konszolidációnak leple alatt, a konszolidáció folyamata alatt a gazdasági és politikai tényezők nagyrészben >a kommunistapárt kezébe kerültek. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban. — Gyuska János (kp): Ezt kifogásoljál) Kifogásolom. (Gyuska János (kp): A fasiszták is mindig kifogásolták!) A demokrácia egyensúlyt jelent a népi. és a társadalmi erők közt. Ha egy párt 17 százalékos arányban osztozik a • felelősségben, t képviselőtársam, amint ezt már tavaly hallottuk az önök vezérétől, ha csak 17 százalék erőjéig vállalja a felelősséget akkor a kormány zásban, a végrehajtó hatalomban ne igyekezzék 50 százalékon felüli szerephez jutni- (Taps a szabadságpárt oldalán és a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Pászthory István (msz): Sőt ÜÖ százalék! — Egy hang a kommunistapár i oldalán: De 80 százalékot teljesít! — Bácsalmási József (kg): Élhetnének, mint a galambok!) Tisztában vagyok azzal, hogy a, komimainistapárt a hatalom átvételére nem készül, nem is készülhet, de nagyon sokszor hallottuk már azt a kifogást, hogy Istenem, 1945-ben milyen könnyű lett .volna a hatalmat átvenni, mert nem volt olyan polgári erő, amely szembeszállt volna! (Nógrádi Sándor (kp): Talán nem igaz?) Azok az urak. akik ezt mondén április hó 17-én, csütörtökön. 640 ják, elfelejtik azt, hogy a Szovjetunió hadserege biztosította Magyarország részére a társadalmi és a politikai békét, (Taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüli képviselők oldalán.) biztosította azt, hogy sem indokolva, sem indokolatlanul kisebbség vagy többség a koalíciót fel ne borítsa és a hátaimat egyedül ne ragadja magához. (Gyuska János (kp): De biztosította a partizánok mii. ködését is! Maga ott volt a partizánok között?) Az lehet, hogy a partizánok között nem voltam ott. (Gyuska János (kp): Miért nem volt ott? Erről beszéljen!) „Hát, ha meg méltóztatik engedni, t. képviselőtársam, beszélek erről. (Gyuska János (kp): Én meg méltóztatom engedni! Magával nem találkoztam! — Az elnök csenget.) Nem tudom ugyan, ildomos-e erről a kérdésről nekem személyesen beszélnem, (Gyuska János (kp): Hogyne, iMomos!) de ha felmentenek engem képviselőtársaim ez alól, nagyon szívesen és készségesen szolgálok felvilágosítással, amely tálán megnyugtató lesz. (Halljuk! Halljuk!) Hónapok óta tűröm & munkáspártok, kü" lönöson a kommunistapárt részéről azt a vádat, hogy reakciós vagyok, hogy az elmúlt rendszernek híve és támogatója voltam. Nem csodálkozom rajta, mert^ sokan, akik most tényezők a koimimunist'apártban, nem kísérhették olyan élénk figv élemmel, hogy itt mi történik és sokan, akik a " kommunistapártban most szintén jelentős tényezők, mécr nem politikával, még nem a demokráciával foglalkoztak, (Zaj.) néha más, gazdasági irányban hajlott el a figyelmük. (Tetszés a szabad ságpár Ion *s a pártonkívülieknél.) De hogy megnyugtassam t. képviselőtársamat, azt hiszem, a magyar honvédvezérkar főnöke bíróságának, amely az ellenállás derék harcosait a mi mártír jtainkat ítélte halálra, nz ítéleti indokolása talán kielégítő lesz t. képviselőtársamnak. (Halljuk! Halljuk! a szabadsáppárton és a pártonkívüli éknél. — N. Gál Lajois(kg): Nam hiszik el azok azt sem!) Az indokolásnak egésze a következőket mondja: (olvassa): • »Kovács Imre kérésére« —• szintén reakciós hajtársam ugyebár? (Közbekiáltás a szabadságpárton: Elbírja! — Nagy Vince (msz): Csendes reakciós!) — »Bajcsy-Zsilinszky Endre október 20-ika táján Vác meLletti lakásáról Budapestre jött lakni és Maklay Miklós ötödrendű vádlottnál szállt meg. Itt keresték őt fel a különböző pártok és szervezetek megbízottai; többek között dr. Pfeiffer Zoltán ügyvéd, aki mint összekötő szerepelt. Pfeiffer Zoltán tájékoztatása szerint a Magyar Front és a különböző ellenállási szervezetek között nem volt meg á politikai egység és célkitűzés és ennek megteremtése lett volna elsősorban feladata. Pfeiffer hat különböző színű röpiratot adott át Bajcsy-Zsilinszky Endrének, amelyeket főként kommunista szervezetek adtak ki. Ezeknek kiadását Bajcsy-Zsilinszky Endre letiltotta azzal, hogy majd ő fogja azokat megszövegezni» a szerinte helyes tartalmú röpiratokat. Ennek folyományaként írta meg hosszabb-rövidebb alakban a nemzethez intézett és címzett kiáltványát, Pfeifferrel való tárgyalása során határozta QJ azt is, hogy a mozgalom katonai vonalának vezetésére egy magasrangú katonára van szükség, minthogy katonai erő és segítség nélkül nem lehet a mozgalom célkitűzéseit