Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
607 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. évi április hó 16-án, szerdán. 608 kot említem meg, aki à harmadik zsidótörvény tárgyalásánál a kisgazdapárt nevében szólott, motudván, hogy a kisgazdapárt a faji kérdések tekintetében a katolikus egyház tanát veezi zsinórmértékül és kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja eL Felszólalását azzal fejezte be, hogy ez a javaslat természetjog ellenes., egyházjogiellenes és. keresztényeilenes. Egyébként a nemzetgyűlésnek van egy másik papi tagja is, Perr Viktor, aki szintén szerencsés volt a nyilasoknak börtönében sínylődni. (Milassin Kornél (szd) — a munkáspártok felé: Perr Viktor is jobbszárnya a kisgazda pártnak önök szerint.) » •Azok között, akik az üldözötteknek vedel; mere keltek a papság köréből, elsősorban k' kell emelnem Köhler Ferenc lazarista atyát. Az ő nagyszerű tevékenységéről a Képes Fi gyelő emlékezik meg 1946 december 14-i számában. Ebben az' intervjuban v kitér különösei azokra a hősies útjaira, amelyeket Hegyeshalomba tett, hogy onnan hozza el pápai védlevelek segítségével az elhurcoltakat. Itt eiplíti meg, hogy az egyik pajtában 3000 beteg között fedezte fe] annak a Löwenherz ezredorvosnak családját, akit jól ismert. Azt mondja páter Köhler: »Nekem ez a zsidó Löwenherz az 1914—18-as háborúban nagyon jó barátom volit. Tábori lelkész voltam annál az alakulatnál, ahol ő mint ezredorvos teljesített szolgálatot, özvegye és két lánya feküdt ott félholtak között a pajtában. Sajnos, nevű ket nem tartották nyilván a pápai listán, ezért én gyorsan kiállítottam számukra ott HeIgyeshaliomban •pápai menedék level et, amelyéket a nuncius előzőleg aláirt, volt és így sikerült őket megmentenem.« Tovább beszélvén erről a munkáról mondja: »Borzalmas munka volt az élőhalottak mentése. Három-négy rétegben feküdtek itt egymás fölött élők. halottak, betegek. Azokat, akiket sikerült megmenteni, pápaiakat, svédeket, svájciakat, portugál menleveleseket az emberséges Bartha alezredes vonaton irányította Budapest felé. Saj-' nos, Komáromban gyakran támadtak meg minket nyilasok és lekapcsolták a szerelvényt és vele a megmenekítetteket. Ezek eltűntek é« soha többé nem láttuk őket. Akik Pestig jutottak, azokat vagy a pápai házakban, vagy a gettóban helyeztük el. Itt is megtörtént, hogy az ntcán és útközben elhurcoltak a me; netből többeket a nyilasok. A hegyeshalmi munka nem volt zavartalan. A hegyeshalmi nyilasok vezetője többször rámtámadt az utcán azzal, hogy szegyeijem magamat, hogy katolikus pap létemre zsidókat menekítek.« Ugyanúgy, amikor Varga elnök úr itt beszélt az országházban a harmadik zsidótörvény ellen, megtörtént, hogy nyilasérzelmű országgyűlési tagok kiköptek előtte. De visszatérve Köhler páterhez, ő azt a nyilast, aki el akarta vinni, nem tudta meggyőzni és csak annyit mondott neki. hogy az Úristen őt választotta ki arra, hogy itt a szenvedőkön segítsen. (Olvassa): »Egy r nap értesítettek, hogy újabb szállítmány érkezett és ezeket nem is fogják pihentetni, hanem gyorsan keresztülhajtják.« Ismeretes ugyanis, t. Nemzetgyűlés, hogy nem álltak kellő számban rendelkezésre vagonok és ezért szerencsétlen honfitársainkat az országúton gyalog hajszolták a késő őszi hideg időben. (Tovább olvassa): »Hegyeshalomba beérkezett a transzport . Odarohantam, megállítottam a menetet és a minciatura, valamint a semleges államok nevében követeltem, hogy a menleveleseket bocsássák el a szállítmányból. Egy őrmester rámkiáltott és a százados úr nevében megparancsolta, hogy menjek félre az útból. En viszont kijelentettem, őszentsége, a pápa nevében parancsolom meg néki, hogy ne akadályozzon juigem kötelességem teljesítésében. Megérkez©t a százados és hosszas huza-vo.na után 10 percnyi időt adott, hogy sokezer ember közül kiválasszam a menleveleseket. Elkiáltottam magamat: aki menleveles, az jöjjön hozzám. Erre mind a »négyezer, mint egy ember, oda akart rohanni hozzám. A százados és az Őrmester egyetlen ember kiemelését sem akarták megengedni, de mégis sikerült többszázat megmenteni.« »Ugyanaznap este több ínyilas és egy Gestapo-tiszt jött hozzám. Géppisztollyal akar- ~ tak elhurcolni. A nyilasokat nem tudtam meggyőzni, de a németeket igen.« Ámbár ott az őrszobán már felállították őt és három német állt vele szemben felhúzott fegyverekkel. »Tehát ezt megúszta«, mordult rá a nyilas, »de nem fogja ezt tovább folytatni«. (Tovább olvas): »Wallenberg, a svédek fáradhatatlan megbízottja érkezett aznap Hegyeshalomra és az ő közbelépésére rendőri fedezet mellett sikerült megmenekülnöm és a nyilasok elől Budapestre jutnom.« Ezután a nuncius felkérte, hogy most a gettóban folytassa működését. (Tovább olvassa): »Első élményem az volt«. — beszéli Köhler atya — »hogy több mint tízezer megkeresztelttel találkoztam a gettóban, sőt találtam itt őskeresztényeket is. akiket a nyilasok bosszúból hurcoltak a gettóba, hogy értékeiket elrabolhassák. Megkezdtem munkámat. A zsidó tanács két helyiséget bocsátott rendelkezésemre.« »A Klauzál-utcai és Wesselényi-utcai gyógyszertárban oltárt állítottam fel % Munkám abból állt, hogy élelmiszert és gyógyszereket vittem be. ezenkívül sok levelet csempésztem be a gettóba és onnan ki, ahonnan emberek százait mentettük ki a menlevelekkel, megkeresztelteket és meg nem keresztelteket egyaránt. Tizennégy házat kórháznak rendez; tünk be és hogy lelki vigaszt nyújthassunk, felhasználtam héber tudásomat, héberül énekeltem zsoltárokat a betegeknek, akik könynyezve hallgattak.« »Borzalmas állapotok voltak a gettóban. Gyakran megtörtént, hogy a betegek az ölembe estek és úgy haltak meg. A nyilasok egy része nem engedett be a gettóba, de ha az egyik kapunál az embertelen őrszem visszautasított» a másik gettókapun mentünk be.« »A gettó vöröskeresztes gyermekmenhelyén mélyen megindító volt, amikor kis gyermekek kapaszkodtak. csimpaszkodtak belém és könyörögtek: tisztelendő bácsi, mentsen megl Ezek árja-párja gyermekek voltak.« »Meglátogattam azokat is, akik a legnagyobb ágyútűzben sem akartak lemenni az óvóhelyre, mert azt mondották, hogy mindegy, hogy fönn halnak-e meß a bombától a harmadik emeleten, vagy pedig lenn a nyilasoknak a gépfegyvereitől. Ezekbe is sikerült lelket öntenem és lekisértem őket az óvóhelyre. Egyszer mellettünk csapott be egy gránát a lakásba, de az Űristen velünk volt.« T. Nemzetgyűlés! Nem ő volt az egyetlen. Bmlékeatetek Klinda igazgatóra, aki & Ranolder-intézet budakesziúti leányotthonában rendezett be egy fiktív hadiüzemet és ott 150 zsidó vagy zsidószármazású leánykát foglalkoztatott és őrzött. Azután itt van például Aulai József saaléz] rend főnök, akit magát is