Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-123

599 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. évi április hó 16-án, szerdán. 600 keresést adott át. Mindezt a nyilvánosság kizárásával tette, ami az előbb említett elégedetlenségnek és a katolikusok részéről is a, nagy feszültségnek volt okozója. A nancius június 8-án ezt szóvá is tette a, hercegprimádnál. Május 10-én a hercegprímás Sztójaynál tiltakozik és várja válaszát. Június 2-án az őt felkereső Antal igazságügyminiszternél sürgeti a választ. Június 7-én a nála megjelent Huszovszky miniszterelnökségi államtitkárnál. Június 8-án Imrédy keresi fel a hercegprímást és vállalja a kormány válaszának sürgetését. 17-én Sztójay azt gondolván, hogy elkerülheti a válasz megadását azzal, ha mintegy baráti útra tereli a dolgokat, válasz helyett meghívja a püspöki kart magához ebédre» amit a hercegprímás visszautasít. Sztójay látván, hogy ezt el nem kerülheti, felelni kénytelen. Ekkor már Apor Vilmos győri püspök is snrgeti a hercegprímást, hogy tájékoztassa a katolikusokat és az üldözötteket erőfeszítéssel teljesített munkájáról. Sztójay 22-én felel, de a deportálásra nem tér ki. Emiatt a hercegprímás már előkészíti azt a pásztorlevelét, amelyben a híveket a nagy nyilvánosság előtt tájékoztatni fogja. Ezt megtudja Ravasz László, a kálvinisták püspöke és kijelenti, hogy ő is hasonlóan fog eljárni; ugyancsak az evangélikus egyház is. Itt jegyzem meg, hogy én csak a katolikusok embervédelméről beszélek, de nagyon érdemes volna a kálvinistáknak ós az evangélikusoknak is erről a nagy munkájáról megtartani a tájékoztatást (Gyurkovits Károly (szd) gúnyosan: Eredményes munkájáról, ugy-e?) itt a nemzetgyűlés előtt, akik Éliás József vezetésével, aki a lelke volt a Jó Pásztorról elnevezett mozgalmuknak, missziójuknak, nagy szerű működést fejtettek ki. Ekkor a Vatikán, Svédország és Svájc is tiltakozik a. történések ellen, csatlakozván a primas akciójához. Erre június 26-án Horthy Miklós kormányzótanácsot hívott össze. A primas elhatározta magát arra, hogy kiadja a nyilvános pásztorlevelet és elrendelte, már előre, hogy június 29-én olvassák fel azt Ebben a pásztorlevélben egy rövid történeti visszatekintés foglaltatik, azután kifejti a primás iái természetjog sérthetetlenségét, elítéli a kormányintézkedéseket, azokat jogtalanoknak minősíti és megállapítja, hogy az Úristen törvényeinek megsértése történt. Elítéli mindazt, amit a zsidókkal szemben cselekszenek. (Gyurkovits Károly (szd): De a törvényt mégis megszavazta! A zsidótörvényt megszavazta!) Ellene szavazott és ellene beszélt. Mindezt már a pásztorlevélből olvasom. Ezeket a részleteket is »A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme« című munkából veszem, amelynek előszavát Mindszenty József bíboros hercegprímás írta és amelyet dr. Meszlényi Antal szerkesztett. (Vásáry József (mez): Abban az időben nem volt olyan sok ellenálló» de most van! Lapultak szépen! — Gyurkovits Károly (szd): Viszont ezek nem is szavazták meg a zsidótörvényt, mint a primás! — Vásáry József (msz): Nem volt annyi ellenálló akkor, mint most van! — Gyurkovits Károly (szd): Kenetiteljes mellébeszélés ez. képviselő úr! — Vásáry József (msz): Most kamatoztatják az ellenállást és akkor nem voltak ott, amikor kellett volna! — Zaj és ellentmondások a szociáldemokratapárt oldalán. — Vásáry József a hercegprímás hasonlóképpen közelharcot folytatott az akkori kormányokkal. A maga énje szerint dolgozhatott csak. Ö nem volt harcias ember. Római nevelésű, klasszikus nyugalom jellemezte. Elvont szférákban gondolkozott, az elveket és megvalósulásukat organikus egységben szemlélte. Igazlelkűségével nem tudta elképzelni az alacsonyságot, főleg nem egy felelős kormány részéről. Nem tudta elképzelni a szószegést és a félrevezetést, Római neveléséből és katolicitásából folyt, hogy tisztelte a hatalom jogos hordozóit, tárgyilagosságával pedig lemérte azt a kimondhatatlan nehéz helyzetet, amelyben a mindenkori kormánv a fegyveres német terror és a német befolyás alatt megnövekedett nyilas hordák között őrlődött. Tudta, hogy a szerencsétlen kormánynak milyen harcot kell folytatnia jobbra és balra, milyen hintapolitikával tartja annyira, amennyire lehetséges, a helyzetet, tehát nem akarta azt még nehezíteni. Ezenkívül húzódozott a nyilvánosságtól. Patriarchális gondolkozása folytán mindent megtett alattvalóiért, de nem érezte át, — és ez tévedés volt részéről — hogy milyen nagy szükség lett volna akkor, ha nem is demagóg módon, de a legreálisabban tájékoztatni az üldözötteket is, de tájékoztatni minket katolikus híveket is arról, hogy milyen megfeszített munkát folytat azért, hogy ezeket az égbekiáltó dolgokat, kegyetlenségeket, jogfosztásokat megakadályozza. 1938-ban került a parlament elé tárgyalásra az T. számú zsidótörvényjavaslat. 1939-ben került oda a második és 1941-ben a harmadik.A hercegprímás mindhárom alkalommal a javaslatok ellen szólt. A harmadik javaslat a házasságra vonatkozott. Ez már nemcsak a gazdasági és közéleti térről akarta a /sidóságot visszaszorítani, hanem a családi életből is ki akarta kapcsolni és az asszimilációt kívánta megakadályozni. Ezt a harmadik törvényjavaslatot az addigi szokás ellenére már nem is mutatták be a hercegprímásnak, ennek folytán nem is szólhatott előzőleg hozzá. Legalább úgy akart hatni a képviselőkre, hogy lelkigyakorlatuk alkaJmával a záróbeszédet ő tartotta és felhívta figyelmüket a törvényhozók lelkiismeretben kötelességére. Amikor azután ez a törvényjavaslat erős ellenzékiség ellenére mégis törvény lett, legalább annyival akarta enyhíteni az érdekelteik helyzetét, hogy alkalmaztatta az 1096. számú kánont amelynek értelme a következő: a tridenti zsinat előtt nem volt meghatározva a házasságkötés formáin és akkor érvényben volt az úgynevezett titkos, clandentin házasságkötés. A primás ebben az itőben megengedte, hogy amennyiben katolikus zsidók akarnak őskereszténnyel házasságot kötni, akkor ezt két tanú előtt kijelentve megkössék és azután a plébániákon megjelenve, a plébániák a házasságkötés megtörténtét anyakönyveljék. A kormánnyal ez időben a következő tárgyalásokat folytatta: Sztójayt megkereste 1944 március 23-án a sárga csillag viseléséről szóló rendelettervezet miatt. Sajnos,, Sztójay 31-én ennek ellenére kiadta a sárga csillag viseléséről szóló rendeletet. Április 13-án ismét tárgyalt a miniszterelnökkel. Április 23-án írásban adta he nehézményezését a kollektív jogfosztás ellen. Csak május 3-án kapta meg a kormány válaszát, éspedig negatív értelemben. Május 10-én a deportálások miatt új meg-