Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
601 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. (msz): Annyi ellenálló van, ha mind ellenállt volna, nem tudom, mi lett volna! — Zaj. — Az j elnök csenget.) Ez a könyv ia következőket mondja. Elítéli r a sok jogfosztást. (Olvassa): »Es mindezt anélkül, hogy egyéni bűnösségüket megállapítanák és ennek alapján bírói ítéletet hoznának... Hónapok óta szóbeli és írásbeli tárgyalások útján iparkodtunk« — írja a hercegprímás — »általában az igazságot, különösen pedig a közelmúltban kiadott sérelmes rendelkezésektől sújtott polgártársainkat es híveinket védelmünkbe venni; maguknak a sérelmes rendeleteknek pedig a módosítását, illetőleg hatálytalanítását kértük. (Milassin Kornél (msz): Mi sohasem zavarjuk önöket, ha a nők szónokolnak! Annyira udvariasak var &yunk! — Zaj és ellentmondások a szociáldemokratapárt oldalán.) Sikerült is némi enyhítést elérni. (Gyurkovits Károly (szd)-közbeszól. ~~ Milassin Kornél (msz): Minek zavar, kérem! Olyan érdekes dolgokat hallunk iitffe. amiket sohasem hallottunk! — Gyurkovits Károly. (8zd): Ez érdeke« lehet» de mi érdekesebbeket tudunk ! — (Zaj és ellentmondások a szabadságPárt oldalán. — Gyurkovits Károly (szd): Sajnos, a felelősség alól nemigen lehet kibújni! ~- Pászthory István (msz): Ki felelős ezért? Nem hallgattak akkor sem a hercegprímásra! -~ Vásáry József (msz): Ránk hárítják a felelősséget 1 ? Felelni is kell mindenkinek! — Pászthory István (msz): Nem hallgattak akkor sem a hercegprímásra és a katolikus egyházra! — Milassin Kornél (msz): Ez egy mesterséges zavarkeltés most! Minek kellett ezt előhozni? Tessék türelmesen meghallgatni vagy kimenni a büffébe! — Pászthory István (msz): A hercegprimásra nem hallgattak! — Milassin Kornél (msz): Igen jó sört mérnek kinn a büfiében, tessék kimenni! Kitűnő jó hideg sör van kinn a büffében. tessék kimenni! — Gyurkovits Károly (szd): En is hallottam! A zsidótörvényt elfogadta! — Zaj. — Az elnök csenget) Ez. a könyv folytatásban a következőket mondja (olvassa): »Hónapok óta szóbeli és írásbeli tárgyalások útján iparkodtunk általában az igazságot, különösen pedig a közelmúltban kiadott sérelmes rendelkezésekkel sújtott Polgártársainkat ée híveinket védelmünkbe venni, miaguknak a sérelmes rendeleteknek pedig a módosítását, illetőleg hatálytalanítását kértük. Azonban bár értünk el itt-ott enyhítéseket, aimelyeket köszönettel fogadtunk, mégis fájdalommal és súlyos aggodalommal tölt el bennünket az, hogy tárgyalásaink során éppen azt nem sikerült elérni, amit pedig a legjobban szerettünk volna, hogy végleg szűnjenek meig az igazságtalan jogfosztások, jogcsorbítások és kivált az elhurcolások. Minthogy azonban mi a kormányzat tagjainak kereszténységében, magyarságában és emberiességében bízvia, az eddigi eredménytelenségek ellenére sem adtuk fel a reményt, előttetek eddig nem nyilatkoztunk, hanem a -lehető lépések megtétele mellett, magunkat türtőztetve, várakoztunk. Most azonban, mikor nagy megdöbbenéssell n látjuk, bogy eddigi tárgyalásaink minden erőfeszítésünk ellenére éppen á legfontosabb dolgokban szinte eredményteleneknek bizonyultak, ezért minden felelősséget ünnepélyesen t elhárítunk magunktól. És mikor az isteni törvények védelmében tielőttetek, kedve« híveim, közösen felemeljük tiltakozó szavunkat,« — tudniillik a Püspöki kar tagjaival elgyütt — »ebben a forévi április hó 16-án, szerdán. 602 mában is kérjük az illetékes hatóságokat, hogy Isten és a történelem előtti felelősségük tudatában a sérelmes rendeleteket minél sürgősebben vonják vissza. Ezek a rendeletek ugyanis a nemzet létéért folyó küzdelem idején nemcsak jogbizonytalanságot okoznak«, (Pászthory István (msz): így van!) »hanem megbontják a nemzet egységét is és ellenünk fordítják a keresztény világ közvéleményét, főkép pedig ellenünk fordítják az Istent... Azért egyaránt kérünk benneteket, kedves híveim, hogy velünk együtt ti is imádkozzatok és dolgozzatok az igazságosság, a keresztény szeretet diadaláért, vigyázzatok, hogy a kifogásolt cselekedetek helyeslésével, vagy előmozdításával magatokra ne vonjátok a szörnyű felelősséget Isten és emberek előtt. Imádkozzatok és dolgozzatok kivétel nélkül összes magyar állampolgártársaitokért, főkép pedig katolikus testvéreinkért, katolikus Egyházunkért és szeretett magyar hazánkért.« A Sztójay-kormány, látva a prímás hajthatatlanságát, végre érdemleges tárgyalásokra határozta el magát. A Buzarovits-cég ugyanis, amelynek nyomdájában készült ez a pásztorlevél, egy példányt megküldött az ügyészségnek. Ez mint egyházi irat ugyanis nem esett egyébként cenzúra alá. Az ügyészség révén Antal igazságügyminiszter erről tudomást szerzett és táviratban megtiltotta a postának, hogy ezt a pásztorlevelet továbbítsa, de akkorra az egyházmegyékbe a csomagok már elmentek. Elnök: A képviselőtársam beszédideje lejárt. (Közbeszólások a szabadságpárt oldalán: Megh osszabbít juk ! ) Slachta Margit (pk): Kérek egyórai meghosszabbítást, í Elnök: Méltóztatnak az egy óra meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadta. Slachta Margit (pk): így a posta már csak azt a,700 körlevelet tudta visszatartani, amelyet a prímás a saját egyházmegyéjének szánt. Szfójay tisztában volt azzal, hogy onát^ jelent a prímásnak ez a lépése kormányára nézve és ezért miniszterközi értekezletet hívott össze. Antal miniszter pedig eUnent a prímáshoz és kérte, hogy ne olvassák fel a pásztorlevelet, mert iá polgárság nagy tömege már amúgy js elégedetlen és ha most a prímás megbuktatja a kormányt, akkor jön a kifejezett nyilas kormány és akkor vége van annak a törekvésének, hogy ha már a vidéki zsidóság nagy részét deportálták, legalább a budapesti 250.000 főnyi zsidóságot mentsék meg. A prímás mérlegelvén, hogy mivel használ jobban az ügynek, sügönyileg leállította, a/z összes egyházmegyékben ennek a pásztorieveinek felolvasását. Ez annakidején nagy csalódást okozott nekünk, akik nem tudtuk, hogy mi forog kockán. Nagyon jól tudjuk, a mostani időkből is, hogy a dolgok végeredményben nem a parlamentben dőlnek el, hanem előzetes tárgyalások folyamán s különösen a forradalmasított, zaklatott és háborús időkben volt ez így. Akkor tehát a kormány és a prímás tárgyalásán fordult, hogy mit fognak majd a jö; vőben cselekedni. Ezalatt pedig a budapesti zsidóság a legnagyobb feszültségben ési kínok közt várta, hogy mi lesz vele. Ekkor, július 8-án, Sztójay, Antal. Imrédy és Kunder miniszterek felkeresték a prímást Gerecsén. (Az elnöki széket 12 óra 5 perckor Kéthly Anas foglalja cl.)
