Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
597 , A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. évi április hó 16-án, szerdán. 598 Es képviselő úr mégis itt van. nem iszik? — Ternay István (msz): Hogyne, itt vagyok, érdekel! — Pászthory István # (.insz) Juhász István felé: Maguk sincsenek sokan itt!) A Szentatya védelmezte az üldözötteket Angelo Rótta nuncius és Genarro Verolio követségi tanácsos személyén keresztül is. Ez a két lelkes és jóságos ember valóságos közelharcot folytatott a Sztójay-kormánnyal és az utána következő kormányokkal a zsidóság megvédéséért. A Sztójay-kortmány március 22-éu foglalta el helyét, és a nuncius már március 24-én megjelent a miniszterelnöknél, mérsékletre intvén őt. Április 27-én, felkereste ArnóthyJungerth Mihályt, a külügyminiszter állandó helyettesét, és kifejezte előtte a Szentatya roszszaíását. Ezután több megbeszélés következett a a nunciatura és a kormány közöt 4 .. Május 15-én a nuncius 1058. szám lailatt írásban is tilUikozott a történtek ellen. Azután újabb tiltakozásokat jelentett be a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel szemben történt erőszakosságok miatt. Mint tudjuk, a Magyar Szent Kereszt Egyesület a konvertita zsidók egyesülete volt. Május 17-én 1080. szám alatt újabb jegyzéket nyújtott át. A kormány válasza június 5-én még késett. Erre ~ nuncius 12U7. szám alatt egy újabb jegyzéket küldött. Közben május 23-án Imrédy kereste fel a nunciaturát, hogy tárgyaljon a nuncius leveléről és szóval hozta a kormány válaszát. Június ele'jén a nuncius felkeresi uditorejével együtt Jarosst, amikor pedig a rettegett Veesenmayer 58 jelent meg Magyarorszá" f:on, felkeresi őt haladéktalanul és mérseketre inti. Június 27-én felszólítja a magyar püspöki kart, hogy ők is védelmezzék nyilvánosan az üldözötteket. Közben érkezik a Szentatya sürgönye Horthy kormányzóhoz. Augusztus végén Vesenmeyer sürgeti a deportálások folytatását, amelyek egyelőre abbamaradtak a Szentatya interveniálása folytán. Erre a nuncius augusztus 21-én összehívja a semleges államok képviselőit, úgymint a svéd, a portugál, a svájci és a spanyol követeket és megbeszélésük eredményét augusztus 21-én a svéd követtel együtt átnyújtja Reményi-Schneller miniszterelnökhelyettesnek. Az uditore pedig ugyanekkor Bonczos Miklós belügyminisztert keresi fel. Ezt a közös jegyzéküket eljuttatják Horthy kormányzóhoz is. Ezáltal sikerült a deportálások szünetelését meghosszabbítani. Augusztus végén Veesenmaveir surgeti a nul felkeresi Kemény Gábor ú.n. külügyminisztert. Október 18-án tárgyal vele. Majd október 21-én Szálasinál van és egy kétórás megbeszélést folytat vele, amelynek nagy része a zsidó; kérdés megbeszélésével telt el. Ekkor szerzi meg. és állítja be a pápai házakat — több mint húszat — amelyekbe beköltözhetnek azok, akik védelmét keresik. Közben a kormány munkaszolgálat címén folytatja a deportálásokat. Erre a nuncius ismét tiltakozik. A tiltakozások mind sűrűbbek lesznek, úgyhogy előfordul, hogy egy napon többször keresik fel a kormány tagjait, ^ovember 17-én újabb memorandumot nvujt át Szálasmak. December 23án újra összehívja a semlegeseket, mert akkor már zsidó gyermekeket is hurcoltak gettóba és azoknak megmentéséről targyaltak. Még egy harmadik alkalommal is összejönnek a semlegesek és újabb memorandumot nyújtanak át a kormánynak. De e mellett a diplomáciai tevékenysége mellett gyakorlatilag is minden lehetőt megtett a szenvedések enyhítésére. Rengeteg anyagi áldozatot hozott. Ekkor kezdett menleveleket kiállítani, nemcsak a nunciatura, hanem a svédek, a svájciak és a spanyolok is, szóval a semlegesek. Ennek értelme az volt, hogy aki ilyen menlevelet kapott, az ideiglenesen az illető külföldi hatalomnak állampolgára volt. A nuncius 15.000 ilyen menedéklevelet állított ki és mivel minden egyest ő maga akart aláírni, addig írta azokat alá, ameddig a toll szószerint kiesett a kezéből. Magába a nunciatura palotájába is belakoltatott menekülteket és itt reggeltől késő estig folyt a munka az üldözöttek érdekében. Ekkor már összeterelték őket a téglagyárba és Hegyeshalomra is kivitték őket. E menedéklevelek segítségével százszámra hozták őket vissza és amikor Serédi hercegprímásnak sikerült nagy munkával a pestiek deportálását megakadályozni, és ahelyett a gettó következett, akkor annak ellátására gondolt. A páratlan áldozatossággal dolgozó Hermina-úti ferencrendi misszionárius nővérek — akik közül különösen az ostrom alatt elhunyt Etela nővér tüntette ki magát — és a vöröskereszt segítségével naponta ezer embernek küldött be a nunciatura a gettóba élelmet. Ezzel nem elégedett meg, felszólította a mi társaságunkat, hogy a Metropol-hotelban, a Rákócziúton állítsunk fel konyhát, amelyet ő élelmiszeranyaggal ellát és így kétezer további emberre főzzünk, az ételt pedig kétkerekű kocsikon fogják a gettóba bevinni. Sajnos, — ez december második felében volt — az ostrom előrehaladott volta miatt már nem volt megvalósítható. óriási gyógyszerkészlet is volt a nunciatura palotájában, amely, sajnos az ostrom után fosztogatásnak esett áldozatul. És amikor látta, hogy milyen nagy veszélyben van a zsidóság és hogy a kormány szavára nem építhetnek feltétlenül, mindvégig itt akart maradni és közelről figyelemmel kisérni a történőket. A kormány ugyanis akkor már felszólította a semleges államok képviselőit, hogy menjenek Szombathelyre. A nuncius kijelentette, hogy ő mindvégig ittmarad és osztozik a magyarság sorsában. Az ostrom elhúzódása folytán pedig aknazápor közer>ette, életét kockáztatva ment le az udiTöreval együtt a védelmet irányító német parancsnokhoz a várbeli sziklapincébe és felszólította, hagyjanak fel az értelmetlen védelemmel, adják fel Budapestet. Mindezek után pedig röviddel az ostrom után — amint tudjuk — a többi külképviselettel együtt neki is el kellett hagynia Budapestet, illetve Magyarországot és ezen áldozatos, erejét meghaladó, emberfeletti, megfélemlítést nem ismerő munka vége és befejezése az lett, hogy egy harmadosztályú kocsiban élelem nélkül utazva, Bukaresten keresztül tért haza Rómába. i T. Nemzetgyűlés! Kérdezem, ilyen odaadó, meggyőződéses és áldozatos munka után nem volna-e méltó, ha azok, akikért ő mindezt tette, hálamegnyilatkozásban fejeznék ki még most is. talán ezen tájékoztatással kapcsolatban, köszönetüket a nuncius iránt, aki ezideig még mindig Rómában tartózkodik, miután a konkonkordátum a Vatikán és Magyarország között többünk többszörös sürgetése ellenére sem jött még létre. Ezután áttérek arra a tevékenységére, amelyet Serédi boldogult hercegprímás fejtett ki. Talán csodálkoznak, ha azt mondom, hogy 38*
