Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

45 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. zatnalk

1 bizony egy-két láncszeme szintén érdekelve volt. Én azt mondom, hogy külképviseleti szolgálatra, diplomáciai szolgálatra csak az mehessen, aki, ha primitíven van is felkészülve, ha nem erre a feladatra van is predesztinálva, mégis egy szempontból, a magyar demokrácia szempontjából kifogástalan és a magyar demokrácia ügye neki is szívügye. Ha a pedagógusok terén rá is vagyunk kényszerítve arra, — és talán elvbein el is tudom képzelni — bogy átképezzük á volt fasiszta tanárt vagy tanítót a demokráciára és meg is kell elégednünlk velej. azt már nem tudom elképzelni, hogy Horthy diplomatáit szintén át lehetne képezni. Szerintem ezeket sem két hét alatt, de azt hiszem, még két év alatt sem, sőt egy egész élet alatt sem nagyon lehet már erre átképezni. De még ha lehetséges is volna, akkor sem hiszem, hogy ez jó képet mutat kifelé, sőt rossz bizonyítványa volna a magyar demokráciának. A másik gondolat, amelyet» mielőtt beszédidőm lejár, az általános vita során meg akarok pendüteni: helyzetünk a nap alatt és Európában. Van egy hazug történelmi fikció, amellyel még mindig nagyon sokan szoktak élni. Ez pedig az. hogy Magyarország a nyugat védőbástyája, a mi történelmi missziónk az, hogy a nyugat védőbástyája legyünk. Ez a fikció hazug, mert el tudom képzelni, hogy a népvándorlás nagy hullámzása, a tatárjárás, sőt még a törökvész idején is volt valami ebben: vagy szívesen vállaltuk vagy nem, vagy tudatosan akartuk vágy ránk kényszerítették; lényegtelen, de valami ilyesfajta szerepet valóban betöltöttünk. Én azt hiszem, ma már mindenki előtt világos, hogy a jelen pillanatban ez hazug történelmi perspektíva és jelenlegi helyzetünket nem lehet ebből a szempontból nézni. Sokkal inkább vagyunk a kuruc korszak óta a kelet, mint a nyugat védőbástyája. Méltóztassanak csak arra gondolni, ha például szabadságharcaink egész évszázados korában nem állunk a kelet felé törő német imperializmus útjában, aikkor vájjon el lehetett volna-o képzelni, Ingy a hátunk mögött nyugodtan kifejlődhessenek liománia és Baikán népei? Ezen a vonalon, ezen a történelmi országúton mi álltunk itt védőbástyaként s éppen ezért történt, hogy a keletet amiatt háborgathatta kevésbbé a német imperializmus, mert mi lefogtuk, lefékeztük lendületéi (Helyeslés és taps a parasztpárt ob dalán-) Ha történelmi szempontból is így áll n dolog, /akkor természetes, hogy bennünket földrajzi és gazdasági helyzetünk egyáltalában nem köt a nyugathoz. Van még az országban olyan politikai koncepció, amely azt szereftnó szuggerálni, hogy tőlünk keletre vaini a Balkán és Kelet-Európa, a másik oldalon van a Nyugat, mi pedig Köfcép-Európában vagyunk. Azt hiszem. a

; legtragikusubb politikai eltévelyedés volt az, amikor mi elhittük, lehet a világban úgy iis tájékozódni, hogy magunkat Közép-Európává lokalizáljuk. Ha a világtájakat tekintetbe véve szemléljük Európa, térképét, akkor KözépEurópa jelenti Németországot, . illetőleg egy sokkal ismerősebb terminussal élve, a német életteret. Mi nagyon tetszetősen hivatkozinink középeurópai mivoltunkra. de nem vállaltuk azt a sokkal természetesebb összefügg gest, amelyre minden igazi szabadságharcosunk — közte Kossuth is — rámutatott, moudévi március há 20-án, csütörtökön. 46 ván, hogy van egy természetes összefüggés, tudniillik a Dunavölgye, mely összefűzi aiz ott élő, felszabadulásra, kultúrára, önálló szabadságra törő »népeket Ha erre nem tudunk rádöbbenni, akkor az az érzésem., hogy megint olyan külpolitikai bonyodalmakba fogunk belesodródni, amelyek egészen, szánalmas szerepet fognak kijelölni számunkra a jövőben is. Igenis, tisztábami kell lennünk azzal, hogy mi itt vagyunk Kelet-Európában, annak mindenféle^ determináló tényezői kövött, mondjuk fel tehát már egy kicsit ezt a béatyasaetrepet, amely nem hálá.s szerep és jutalom, elismerés sem nagyon jár érte. Mivel kicsit nyugat és kelet közötit vagyunk, illetőleg kelet legnyugatibb szélén, ezért a mi becsületes demokratikus meggyőződésünkkel — ha majd teljes egészében ilyemek tudunk lenni — legyünk kőzve'! í tők, ha kellt szellemi téren, lia ketll, met; politikai téren is

1 olyan értelemben, hogy ha itt készül egy nagy nemzetközi szolidaritás, — mint ahogy ilyennek jönnie . kell ez után a gyilkos háború után — akikor töltsük be azt a miekünk jutó nem vakitmi nagy szerepet,'amelyet becsülelttel be tudunk tölteni. Ezt legyünk hajlandók elvállalni, mert ez a reális szemlélet és bennünket erre képesítenek saját képes ségeink. Mivel időm lejárt, csak annyit _ mondok, hogy ezeknek a isEempoin toknak az érvényesítését tartom fontosnak most, amikor a demokráciában a külügyminisztérium első költségvetését tárgyaljuk. Ügy érzem, hogy a magyar demokrácia belső megerősödése ezeknek a szempontoknak érvényesítését nemcsak lehetővé teszi, hanem garantálni ils látszik, ezért a tárca költségvetését pártom és a magam nevébeni elfogadom. (Helyeslés és taps a kommunista-, a szociáldemokrata^-, a kisgazda- és a parasztpárt oldalán.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gyöngyösi János külügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Abból a vitából, amely most a külügyi költségvetés tárgya lása kapcsán a Házban a pávtok vezérszónokul részéről lefolyt, örvendetesen állapíthatok meg egy'tényt. (Nagy Vince (msz): A kisgazdapái-tnak nem volt vezérszónok/a! — Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Más. itt van! — Zaj. — Az elnök csenget.) A kisgazdapártod ém képviselem és képviseli az előadó iir its^. Csodálkozom, hogy éppen a képviselő úr igényli, hogy a kisgazdapárt vezérszónoka is résztvegyen a vitában. (Nagy Vince (mm): Persze, hogy igénylem! En Oltványi Imrét szeretem hallgatni! — Derültség.) A pártok vezérszónokainak és a kisgazdapárti előadó úrnak beszédeivel knpesolartban azt az örvendetes megállapítást tehetem, hogy —i ami egyébként, nem volít meglepetés saámomra — a magyar külpolitika alapelveit illetően a pártok közt — beleértve természetesen az ellenzéket is — nines lényeges különbség. Ea egészen természetes is akkor, ha a pártok reálpolitikát akarnak folytatni, mert az egyforma adottságokból logikusan egyforma következtetésekre" kell jutniak. A miagyar külpolitika alappillére, anii a iszárnokok szavaiból is kicsendült, az, hogy Magyarországnak mindenekelőtt szomszédaival kell a jó viszonyt megteremtenie és legnagyobb szomszédjával, a Szovjetunióval a bizalom megnyerése és meg szilárdítása útján őszinte, komoly és a magyar nép széles rétegeiben is megalapozott barátsá-