Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-120
475 A nemzetgyűlés 120. ülése 1947. évi április hó íú-én, csütörtökén. 470 a szabadságpár ton.), hogy képieden a maga megélhetését biztosítani. Fokról fokra megölik az egyéni kezdeményezést, megölik a kézművesiparosok életlehetőségét. A jövőben ezt a réteget nem fogják tudni pótolni, mert a kézműves iparosság minőségi munkák előállításával foglalkozik, amire a gyáripar sohaseim lesz képes. Itt az IOKSz nagy segítséget jelentett a kézművesiparosságnak. Kérem a miniszter urat. találjon módot ós (Lehetőséget arra, hogy átmentsük az IOKSz-ot, találjon rá módot és lehetőséget, hogy iái magyar kézművesiparosságnak ez az egyetlen hitelszervezete megmaradjon. Ha pedig a sok szólam ellenére neon tudunk segíteni a kézművesiparosság mai helyzetén, .legalább ne vegyék el, ne semmisítsék meg -egyetlen ilyen szervezetét. (Nagy Vince (unsz): Ugy van!) Az egy szövetkezeti központ igen sok előnyét vázolta a miniszter úr és többek között rámutatott arra, — ez volt a leglényegesebb argumentuma az egy szövetkezeti központ rendszere mellett — hogy a 3800 tisztviselőből csak 1500-ra lesz szükség s elmondotta,, hogy 2300 tisztviselő feleslegessé válik. 2300 tisztviselő, túl a B-listázás okon megint a mindennapi élet legszörnyűbb nehézségei előtt fog állni, nem lesz meg a mindennapi kenyere. Én ezt az argumentumot nem tartom olyan nagyon ideálisnak, hogy ezt alá kellene húzni és hangsúlyozni kellene, mert az a meggyőződésem, hogy a munkamennyiség nem fog csökkenni. Lehet, hogy a startnál valóban sikerül majd néhány tisztviselő életlehetőséget megvonni és egynéhány tisztviselőt új B-listaprobléma elé állítani, de éppen azért, mert nincs rendelkezés ia törvényjavaslatban, attól félők, nem gondoskodnak arról a megszorítás : ról, hogy az új központ ne alkalmazhasson új tisztviselőt, csakis a régieket (Ugy van! a sza. badságpárton.) s amíg régi tisztviselő kenyértelen, addig ne próbáljanak új tisztviselőket ide beállítani. Legalább ennyiről kellene gondoskodni, hogy lássa a tisztviselőtársadalom, hogy a szocialista miniszter szocialista szívvel, gondoskodik is a tisztviselőkről, nemcsak azt az álláspontot foglalja el, hogy leépíti a tisztviselőtársadalmat és egyáltalán nein gondol arra, hogy ők is meg akarnak élni. ők is dolgozók ós ők is szeretnének családjukról gondoskodni. T. Nemzetgyűlés! Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete olyan feladatot látott el- amely kifejezetten célszövetkezet feliadata volt Ennek a szövetkezetnek nemcsak szövetkezetek voltak tagjai, hanem egyéni tagjai is lehettek. Alapszabályai és a törvény értelmében voltaik alapító tagjai — ezek az alapító tagak — és voltak jogi személy tagjai, a szövetkezetek. Kétségtelen, az egész alapítási törvényből látszik, hogy ez nem szövetkezeti központ, hanem cél szövetkezet. Kn tehát a magam részéről is feltétlenül szükségesnek tfâirtanám, hogy ha annyi kivételt tudott ez a törvényjavaslat biztosítani az egyes célszövetkezetek részére, akkor a célszövetkezetek sorából ne töröljék az IOKSz-ot. hanem hagyják meg a felsorolt szövetkezeitek, mint célszövetkezetek között és ,a, 181. § (2) bekezdését teljes egészében hagyják ki. Annyival is inkább kérhetem ezt, mert a miniszter úr volt szíves határozottan kijelenteni, hogy csak két pont jelent lényeges változtatást ebben a törvényjavaslatban az eredeti törvényalkotással szemben. Ez egy új momentum, ahol egy eddig célszövetkezetnek tekintettl szövetkezetet most helyen előforduló OSzK betűk helyett MOS/K betűk felvételét indítványozom. Elnök: Felvinczr László képviselő úr jelentkezett szólásra. Felvinczi László (msz): T. Nemzetgyűlés! A 181. §. egyes szövetkezeti központok megszűnéséről intézkedik. Ennek a szakasznak 2. pontjaiban az l Iparosok Országos Központi Szövetkezetének megszűnéséről van rendelkezés. Elrendeli a szakasz, hogy az IOKSz-ot az illetékes miniszter rendelkezése alapján meghatározott időpontban fel kell oszlatni, s megszűnése után ennek a vagyona részben az OSzK-ba, részben egy újomnian alakítandó hitelintézetbe fog 1 besoroltatni. Legyen szabad néhány szóval ismerted nem, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete tulajdoniképpen imftllyen célra alakult ós vájjon alkaknas-e arra, -hogy ezt kizárólagos szövetkezeti központnak tekintsék és mint ilyet az új egyesített központba beosszák. Az IOKSz-ról az 1924:XVIII. te: intézkedik, amely az 1. §-ban felhatalmazza a pénzügyináinászitext ipari, anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetek, lilletőleg szakipari szövetkezetek, alajkításáriav irányítására, ügyeik előmozdítására, ellenőrzésére és felügyeletére- Ez tehát a szövetkezetek alimentállására vonatkozik. Továbbá általában a kézműves kis- és középipar gazdasági érdekeinek felkarolására és az iparfejlesztésben való közreműködésre létesítették az IOKSz-ot- Világos és kétségtelen tehát, hogy az IOKSz a magyar kézművesi párosságnak egyetlen olyan szervezete, amely gazdasági ügyeivel fogflalkoziik, egyetlen olyan országos f hitelszerve, 'amely az egyes ipar űzők hiteligényéről részben vagy egészben gondoskodik. Nagyon jól tudom, hiszen a miniszter úr elmondotta a szakbizottságban is, hogy ma olyan szűk keretek közé van szorítva az IOKSz működése, hogy az iparosság anniaJk hatását alig érzi. De azt is nagyon jol tudom, hogy ia múltban nagy keretek között bonyolítottak le munkálatokat az egyes iparűzők, éppen az IOKSz segítségével. Az IOKSz ugyanis megszervezte a közmunkákat, lehetőséget és mó<l<»t nyújtott arra, hogy a gyenge ós magukban közmunkákra képtelen kisiparosság közszállítási csoportba szerveztessék, résztvéhessenek közszállításokban és ezeknek alimentálására a múltban évenkint. mintegy 60 millió forint eszkompthitel volt biztosítva. Igaz, hogy ez ma csak ennek egy százaléka, 600.000 forint, de nem a kisiparosság tehet arról, hogy a mai körülményeket, a mai .mostoha 1 viszonyokat figyelemibevéve is, egészen minimális 1%-os lehetőséget biztosított a kormányzat az iparotság rendelkezésére. El kell mondanom, hogy Bán iparügyi miniszter úr itt a Házban is ós ezen kívül is minden megnyilatkozásában az ipjairosság mellett szólalt meg. Tudom nagyon jól, hogy a munkáspártok oldaláról «yakran kapunk megértő megjegyzéseket, felszólalásokat; gyakran ^ vettem részt magam is ilyen gyűléseken, s jóleső érzéssel hallottam sok olyan mondatot, amely az iparossá.«- lámogatására való készségről tanúskodott, de ezzel szemben agyakorlati életben éppen -Minek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Miközben a felszólalások, ai megnyilatkozások iparospártolók, a gyakorlati életben ez a kormányzat egyre-másra hozza az iparosságot sújtó rendelkezéseket. A kézmü. iparosság az adórendezés vonalán is olyan súlyos helyzetben van, (Ügy van! Ügy van!