Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-120
477 A nemzetgyűlés 120. ülése 1947. évi április hó 10-én, csütörtökön. 478 szövetkezeti központképpen bele íkávánnjak so- ' rolni az egy szövetkezeti központba és ezzel ezt az egész szövetkezetet fel kívánják oszlatni, meg kívánják szüntetni. Iparos képviselőtársaim, akik más pártokban vannak, nagyon jól ismerik ezt a ptroMé*nat. Szívükön viseüik ők is az IOKSz sorsát. Jól tudom, hogy szívesien felállnának itt a nemzetgyűlésben (Hegymegi Kiss Pál (HISE): •Nem szabiad!) 'és elmondanák mindazt, amait en elmondottam, hogy mi igenis ragaszkodunk •ßhnez, az intézményhez és szeretnők átmeir *eni a jövőre, sajnos, azonban, a pártfegyelem olyan erős. (Pászthory István (msz): Nincs szabad száj!) hogy nincs módjuk és lehetőségük ezt elmondani. lAzit hiszem, az ő nevükben is beszélek. (Ellentmondások a kommunista- és n szociáldemokratapárt soi^aiban.) ia ' szociáldemokrata kisiparosok nevében is, mert ha nam beszélhetek az ő nevükben, (Juhász István (szd): Nekem rossz véleményem van az IOKSz-ról!) akkor szeretném hallani hozzászóláHaikiat, megnyilatkozásaikat. Ha ez nem történik meg, ez azt jelenti, hogy ők igenis *negszűnésre ítélik az 10KSz-ot s a magyar kézmüvesiparosság az ilyen képviselőkről ûiegalkotja a véleményét. (Közbekiáltás a szociáldemokrata párton: Na, ne vicceljen! Hát Dávid János hányszor beszélt már! — Nagy Vince (msz) a szociáldemokratapárt felé: Álljanak fél, hányan vanniak! — Az elnök csenget) , i. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. .. Rónai Sándor kereskedelem, és szövekezetu »yi miniszter: T. Nemzetgyűlés! A Feivinczi képviselőtársam által elmondottakhoz legyen tezabad a kövekezőket hozzáfűznöm. Mindenekelőtt ami a szövetkezeti központok tisztviselői etszámát illetii, fordítva méltóztatott mondani a számot. Egy előzetes számítás szerint körülbelül 1300—1500 azoknak a száma, akik az egy •zövetkezeti központ megteremtése következtéiben feleslegessé vállnának. (Feivinczi László (msz): Miniszter úr, akkor fordított adatokat méltóztatott közölni! Azt irtani fel, amit méltóztatott közölni! 1500-an maradnak meg, ezt ^oltóztatott mondani! — Az elnök csenget.) fagyon lármázni méltóztatott, azért rosszuk méltóztatott érteni. (Nagy Vince (msz): Tu. domásui vesszük! Halljuk! Halljuk!) , Ez a feltételezés is arra az esetre vonatkozik, ha a szövetkezetek a fejlődésinek ezen a tokán állnának meg;, aholl most vannak. *tiután el vagyok 'telve attól a hittől és meggyőződéstől, hogy eme törvény elfogadása u ton a szövetkezeti élet nagy fellendülésnek 63 fejlődésnek fog indulni az országban, enjj^k természetes következménye, hogy a vezériben, az irányításban is »több munkaerőre le »z szükség, következésképpen tehát az a J* z £ni» amelyet mondottam, a mára vonatkofV* és azt is meg kell hozzá mondanom, — far felszólalásomból világosan kicsendül — n 9sy négy elnök helyett egy elnök, miégy ve*«rigazgaitó helyett egy vezérigazgató van ma, feivinczi Lász'ó (msz): A ve*érigazgiató.kérl « ft ui fáj a fejem, esak a tisztviselőkért!) tehát ^-PJ annyira a kisemberekről van szó, mint 3, P D a felsőbb vezetésben való csökkenté ^oi es megtakarításról. Ez az a racionalizálás, r^^et végre kell hajtani a többmillió szövetkező érdekében. r. Ami már most a konkrét esetet illeti, azt *Usz©m. hogy a képviselő úr helytelenül itéli £ e ff az IOKSz-nak az egy s-zövetkezeti közPonitba való beolvadása következményeit. Az én megítélésein szerint az IOKSz-nak az egy szövetkezeti központba való beolvadása azzal a természetes eredménnyel fog járni, hogy a/, iparosok termelő szövetkezetei, amelyek ezidőszerh'M nines-enek bent egy nagy közösségben, a termelésben kevésbbé tudják érvényesíteni álláspontjukat. Eu ismerem a problémát, elég sokszor tárgyaltuk és beszéltünk róla.: hozzám is jöttek panaszra azzal, hogy az egyik, a másik vagy a harmadik közülettel hogyan állnak harcban, hogy el tudjanak érni egy-egy közmunkát. Ez a probléma könnyebben és előnyösebbeii oldható meg a kézműi párosság javára 82 egy szövetkezeti központban. Hogy egyebet ne mondjak, természetes, hogy az egy szövetkezeti központban folyó termelésbe elsősor ban a tagszövetkezeteket fogja a szövetkezeti központ bevonni, akármilyen ipari termeillésről legyen is szó, amelyre az egy «Következeti közpoüiit vezetőségének befolyása lesz. El sem lehet, máskép képzelni! Ha például, hogy egy esetet mondjak, az egy szövetkezeti központ akár a kormánytól, akár más szervektől ka. pott megbízás alapján, akár a sajátmaga elhatározásából behoz mondjuk százezer pár <'i]HÍ készítéséhez szükséges nyersanyagot, azt feldolgoztatja, és eljuttatja a szövetkezők részére, egészen természetes, hogy ennek a munkának elvégzése érdekében a cipészipari termelő szövetkezeteket fogja igénybe venni, amelyek oda tartoznak az egy szövetkezeti központba, (Felvinczi Lász'ó (msz): De nem a cipesziparosoi termelő szövetkezetét, ami különbség! — Felkiáltások a szociáldemokrata^ parton: Együtt vannak! — Felvinczi László (msz): Dehogy vannak együtt! — Zaj és el* leiitmondások a szociáldemokratapárton.) Hasonló eseteket mondhatnék el a többi szakmára vonatkozólag is. Nyilvánvaló tehát, hogy az egy szövetkezeti központba tömörült •közműiparosság o'lőnyösebb helyzetbe jut. Ami a probléma másik részét illeti, képv'hseln úr. azoknak a kézmű iparosoknak a helyzetiét, akik minősének szövetkezetben, ezeknek részben . munkával, részben hitellel való ellátása kétségtelenül nem a szövetkezeti központ hatásköwbe tartozik, ezelőtt sem tartozott oda, (Felvinczi László (msz): De igen, ezt a szövetkezetet erve alapították!) sőt megvan* lehetőségié annak, hogy a kormányzat a kézműiparosságnak akár munkával, akár hitellel való ellátása érdekében jogszabályt alkosson, aimennyiben ilyen nem- volna. (Felvinczi László (msz): Ez volt az, miniszter úr. ennek volt a 'feladata!) Az tehát^ hogy a törvényjavaslat, az egy szövetkezeti központba sorolja be az IOKSz-ot, ezt a tevékenységet nem gátolja, merni akadályozza, vagyis a szövetkezetben lévő kézműiparosság elonyosebb he yzetbe iut anélkül, hogy hátrányosabb helyzetbe jutnának azok a kézmuiparosok, akik nem tagjai a szövetkezetnek. Ebből semmi hátrány ' nem származik! (Felvinczi László (msz): Csak éppen megszűnik az a szervezet, amely részükre biztosítja^ ezt a lehetőséget!) Ne tessék ezt mondani, képviselő úr! Elismerem, hogy az a 600.000 forint, amely az eddigi 60 millióval szemben az ország kézanűiparo&Bágának hitelellátására rendelkezésre áll, jeJentékteleini összeg, de m ktépviselő úr éppen olyan jól tudja mint én, hogy ennek nem a kormányzati intézkedés az oka. hanem az az oka hogy az ország olyan gazdasági viszonyok közé jutott, amilyenben van. (Felvincii László (msz): De az intézmény »em tehet
