Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-118

357 A nemzetgyűlés 118. ülése 1947. is van, maga is cselekvő részese- (Úgy van! Ügy van!) óvakodnunk kell a parasztság jogainak csorbításától. (Ügy van! Űcy van! —^Pászthory István (msz): Ezt szem előtt kellett volna már tartani! — Pfeiffer Zoltán (pk): Ügy van! — Nagy taps a pártonkívülieknél, taps a kis­gazda- és a kommunistapárton.) mert a demo krácia áldásainak mértékét mindig a legszéle sebb néprétegekben elért legkisebb eredményei határozzák meg. A parasztságnak éreznie kell,, hogy akár az ősi földön, akár ú.i birtokon gaz­dálkodik, soha senki önállóságában nem hábo­rítja, (Zaj. — Pászthory István (msz): Sajnos, nem érzik! — Vásáry József (msz): Meg kel' tartani a községi választásokat!) és a demo­krácia minden tényezője az ő jogainak csorbí­tása helyett jogainak kiterjesztéséért küzd. (Taps a kisgazdapárton.) Azért tettem ezt a kijelentést itt a nemzet­gyűlésen, mert járnak a magyar parasztság között olyanok, akik arról beszélnek, hogy a magyar parasztság jogait a jövőben csorbítani akarják. (Nagy Vince (msz): Már nem kell csorbítani! — Mozgás.) Egy az egész koalició abban, hogy a magyar parasztság jogai csor­bítatlanok maradnak és a demokrácia fejlődé­sével, annak mértékével egyenes arányban ki is fognak {erjedni» (Taps. — Nagy Vince (msz): Csak tartsák meg a községi választáso­kat! Papirosjogot adnak, ahelyett, hogy érvé­nyesítenék a jogokat! — Révai József (kp): Megint találva érezték magukat? Némethy védi a parasztot! Előbb a munkást védte! — Vásáry József (msz): Védi úgy, mint maga! — Némethy Jenő (msz): Védi bizony!) Éppúgy vonatkozik ez az ipari munkás­ságra is, amely a legutóbbi évszázad alatt ren­geteg áldozatot hozott azért, hogy osztályhely­zetén javítson, hogy emberi jogainak birtoká­ba jusson. A demokrácia a magyar munkássá­got küzdelmeinek céljához juttatta- Most az­után mindenki láthatja, azok is, akik a múlt­ban nagy propagandát fejtettek ki a munkás­ság politikai törekvései ellen, hogy mennyi hazaszeretettel és felelősségérzettel vesz részt az alkotmányos munkában ez a magyar mun­kásság- (Ügy van! Ügy van! — Taps.) De ez a magyar munkásság nemcsak jogo­kat érdemel, hanem azt is megérdemli, hogy a demokrácia által nyújtott életkeretet tartalom­mal, a jólét, a műveltség, és a megelégedés tartalmával töltsük meg. (Helyeslés és taps.) Ehhez is békesség, eredményes és alkotó békes­ség szükséges. A polgárság egv része nyugtalansággal, más része őszinte vágyakozással tekintett a demokrácia eljövetele felé. Meg kell monda­nom, hogy a polgárság megítélése, vélemé­nyem szerint, a polgárság kisebb rétegének magatartása- alapján nemi volt egészen objek­. tív. Jól tudjuk, hogy a magyar polgári társa­dalomban a haüadásnak nagyon kemény, har­cos, bátor zászlóvivői voltak a múltban és hogy a magyar polgárság legelnyomottabb rétege, amely hivatali helyzeténél, fogva meg­mozdulni nem tudott, 'őszinte segítő szándék­kal tekintett mindig ezekre a bátor polgári demokratákra­T. Nemzetgyűlés! A magyar polgárságnak arra kell törekednie, hogy teljes egészében, úgy, ahogyan ma már a magyar demokráciá­ba bele van illesztve, meggyőzze a fizikai dol­gozókat, a magyar parasztot és munkást őszinte demokratikus törekvéseiről, hogy ez a évi március hó 29-én, szombaton. 358 két réteg egészen őszinte barátsággal mara­déktalanul tudja bevonni a demokratikus ha­ladó polgárságot is a maga munkájába, (Taps a pártonkívülieknél.) A három nagy társadalmi réteg közös vágya és kívánsága, hogy a korrupció, a visszaélések ellen minél eredményesebb harcot folytathassunk. (Elénk taps. — Vásáry József (msz) gúnyosan: Na, ebből nagy eredmény lesz! Eddig nagy az eredmény!) Feltétlenül takaré­kosságra ós közéleti tisztaságra van szükség en­nek a szegény országnak érdekében. Sem az alacsony árakkal és adóterheivel küzködő ma­gyar paraszt, (Vásáry József (msz): Kétszáz százalékos az agrárolló!) sem a nehéz viszo­nyok között élő munkás, sem a kényszerű sze­génységben élő magyar tisztviselő nem néz­heti jó szemmel, ha becsületes munkájának gyü­mölcsét mindinkább növekvő számú egyesek vagyongyűjtésre vagy luxuséletmódra hasz­nálják fel. (Taps. — Vásáry József (msz): Az új gazdagok!) A tisztes, szerény életmód, az állami és magántakarékosság a magyar nép nyugalmának és belső békéjének jelentős fel­tételei. Ezért is kell vinnünk népünk életét, kormányzati munkánkat a lehetőség legtelje­sebb mértékéig a puritanizmus felé« ~J^>T. Nemzetgyűlés! Külpolitikánkról is sok szó esett mostanában, határainkon kívül és a határainkon belül is. Mi két évvel ezelőtt, majd egy évvel ezelőtt kormányralépésünk .al­kalmával is, újból meghatároztuk külpolitikai álláspontunkat. A felszabadító nagyhatalom) és a segítő nagyhatalmak .jóvoltából a fegyverszüneti szerződés megkötésével kimondhattuk, hogy Magyarország független és szabad ország lesz s ehhez a meghatározáshoz, ehhez az állás­ponthoz mindörökre ragaszkodni is fogunk (Taps a Ház. minden oldalán. — Nagy Vince (msz): Fogunk bizony!) Moszkvában, Wa­shingtonban, Londonban és Parisban folyta­tott tárgyalásaink meggyőztek bennünket ar­ról, hogy szélmalomnarc lenne ebben az irányban küzdelmet folytatni, mert senki sem kíván tőlünk sem többet, sem kevesebbet en­nek az álláspontnak a< tartásánál. Magyar­ország. függetlenségét tehát ne féltse senki. Többízben meghatároztuk — legutóbb a külügyminiszter úr is költségvetési beszédében — a nagyhatalmakhoz való kapcsolatunkat. Megállapítottuk azt, hogy őszinte barátságot és zavartalan jóviszonyt kívánunk fenntartani leghatalmasabb szomszédunkkal, a Szovjet­unióval. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Soha neon szabad a Szovjetunióban feltámadnia annak az érzésnek, iiogy Magyarország elfelej­tette a felszabadítás tényét és nemzetközi kö­telezettségeink teljesítése körül megmutatott türelmét és\ióindulatát. Ennek a. demokratikus életünk kezdetén lefektetett külpolitikai elha­tározásnak tradícióvá kell válnia a magyar közéletben és mindent el kell követnünk, hogy a kicsiny, demokratikus Magyarország ós a Szovjetunió egymáshoz való viszony» erősöd­jék további gazdasági és kulturális kapcsola­tok teremtésével is. * Leszögeztük, hogy ápolni kívánjuk a ba­rátságot az Északamerikai Egyesült Államok­kal is. Nem felejthetjük el gazdasági segít­sége mellett azt, hogy a Szovjetunióval egy­időben ismerte el fenntartás nélkül a magyar demokrácia kormányát. Reméljük, hogy az Egyesült Államok segítő készsége nem marad 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom