Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-118
355 A nemzetgyűlés 118. ülése 1947. tották, hogy intézményesen utat akar nyitni az istentelenségnek. Azt állították, hogy egészen materiális állapokra, akarja helyezni az egész magyar ifjúság nevelését; (Slachta Margit (pk): Máris úgy van!) sőt azt is állították, hogy el akarjuk venni a vallást a néptől. (Slachta Margit (pk): Ügy van!) Azok az elemek, amelyek ezt állították, (Palinay Ferenc (msz): Az Összes egyházak!) amelyek ezeket a mérgező állításokat a közvéleményben elhintették ebben a formában, ahogyan elmondtam, jól tudják, hogy a világ országai miként oszlanak meg a vallástanítás tekintetében, de erről a magyar népet felvilágosítani már nem tartották szükségesnek, ha« nem úgy állítják be a demokratikus szabadságfejlődésnek ezt a lépését, mintha azt egyedülálló istentelen jelenségként kellene kezelni egész Európában« (Pászthory István (msz): A magyar nép döntse el, hogy mit; akar! — Bácsalmási József (kg) a szabadságpárt felé: Szegeden kezdték, menjenek Szegedre!) 89 A felsorolt állítások közül egy sem felel meg az igazságnak és a kormányzat szándékának. A kormányzat tisztában van azzal, hogy a magyar nép istenfélő nép és hogy ennék a meggyőződésnek a nép lelkéből való kiirtását megkísérelni a demokráciának ,sem állana érdekéiben. (Révai József (kg): Úgy van! — Taps a kisgazdapárt, valamint a kommunistáéi a szociáldemokratapárt soraiban.) A magyar kormány törekszik a magyar nép ősi erkölcsi szervezeteivel, az egyházakkal a legjobb viszonyt fenntartani, (Taps a kisgazdapárton. — Pászthory István (msz): Látszik!) mert ha az egyházak maguk is kiveszik részüket a demokratikus nevelés munkájából, maradéktalanná lehet tenni a magyar nép jelkében a demokrácia meggyökereztetését. (Ügy van! Ügy van! a kommunista- és a szociál demokratapárton.) Éppen ezért senki se higyje azt, hogy feleslegessé akarjuk tenni az egyházak és papjaik munkáját. (Nagyiván János (msz): Nem is lehet! — Pászthory István (msz): Nehéz lenne.) A lelkiismeret szabadságáról van szó. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a kommunistapárt soraiban.) Arról van szó, hogy iit is, mint Európa országainak túlnyomó többségé ben, minden szülőnek legyen joga arra taníttatnia gyermekét, amire akarja. (Tap s a szo ciáldemokratapárton- — Mozgás a szabadságpárt soraiban.) Egy percig sem szabad üzit hinni, hogy a magyar demokrácia nártjai pedig ezek után legfontosabb feladatuknak azt fogják tekinteni, hogy a vallástanítás ellen propagandát indítsanak. (Ügy van! Ügy van! a kommunistapárton.) Hiszen egyetlen olyan pártja sincs a demokráciának, amelynek egyik vagy másik párthelyiségét vagy pártzászlaját ne szentelték volna fel a különböző egyházak papjai, tehát valamilyen vonatkozásba ne kerültek volna egyházi tevékenységgel. (Gúnyos derültség a szabadságpárton. — Kossa István (kp): Ne nevessék ki ezt! — Nagy Vince (msz) gúnyosan*: De alelnök úr?!) Ez így van. Arról is meg vagyok győződve, hogy nem fog lényegesen csökkenni a hittanra járó gyerme kek száma, (Felkiáltások a szabadságpárton: Az biztos!) mert az a gyermek, aki a hittanórán szeretetet és jóságot tapasztal, büntetésképpen nem fogja szüleitől a vallástanítástól való eltiltást kapni. (Nagy Vince (msz): A szakszervezet majd megcsinálja!) Az egyházak vezetői pedig higyjék el, hogy évi március hó 29-én, szombaton. 356 amint a világon semmi^ hasznuk nem volt abból, hogy Közép Európában egyedülálló latifundiumok birtokában voltak egészen a földreformig, úgy abból sem lenne hasznuk, ha mereven elleneznék a demokratikus fejlődésnek ezt a lényeget alig érintő dokumentumát. (Szabó Árpád (kg) tapsol.) Nem a vallás és az egyházak elleni rohamról van szó. Annál kevésbbé sem, mert a kérdés megoldása hithű keresztény és polgári alapon álló embernek a kezében van. (Mozgás és gúnyos derültség a szabadságpárton. — Pászthory István (msz): Ki hiszi ezt elf) Senki sem akarja bántani az egyházak jogát, és erre a legkevésbbé vállalkoznám én. Biztosítani kívánjuk azonban az embernek a jogát, amelyet demokratikus országban megtagadni nem lehet. (Éljenzés a kisgazdapárt soraiban. — Nagy Vince (msz): De miért időszerű ez a gazdasági bajok idején? — Egy hang a kommunistapártról: Mert nem akarunk megállni! — Nagy Vince (msz): Ezzel is rétegezni kell a kisgazdapártot!) T. Nemzetgyűlés! Itt is megmondom egé szén világosan azt a pártköal értekezleten kialakult felfogásunkat, hogy igenis nagyon szeretnők, ha a demokráciái és az egyház viszonyát közös tárgyalásokon, megállapodásos alapon rendeznők. (Pfeiffer Zoltán (pk): Generálisan! — Nagy Vince (msz): Meg sem kérdezték saját pártjukat előtte! Mindig csak befejezett tényeket állítanak eléjük!) Mint az előbb mondottam, egyesek sokallják, mások keveslik a demokratikus haladás tempóját. Akik sokallják ezt a tempót, azoK felé én csak annyit mondok: nem azért tűrte el a magyar nép századok elnyomását és jogtalanságát; nem azért folyt tengernyi vér a2 államvezetés bűnei folytán; nem azért szenvedtük át az összeomlás és az újrakezdés szörnyű kínjait, hogy , a , magyar néptől megtagadjuk a demokratikus fejlődéssel velejáró jogokat. (Gyurkovits Károly (szd): Ügy van! — Taps a szociáldemokratapárton. — Pászthory István (msz): Kérdezzék meg a népet!) Akik pedig keveslik a haladás tempóját, azoknak azt mondom: m magyar nép lelkisége, akarata és vágya a mértékadó ennél a tempónál Légüres tér felé törne a kormányzat vagy a koalíció, ha olyan területekre haladna, előre, aihova a felszabadult nép nem tudja kö vetni, mert ellentétbe kerülne sajátos lelkisé gével. (Ügy van! Ügy van! . — Nagy tans a kisgazda- és a szabadságpárton s a pártonkívülieknél.) Az elmaradás és a túlzás egyaránt veszedelme lehetne a magyar népnek. (Ügy van! Ügy van!) Ezért jól kell ismernünk a magyar nép lelkiségét, és hisszük, hogy ismerjük is, ahhoz, hogy a haladás lehetőségét teljes mértékben ki is merítsük, de túlzásba se essünk. (Taps a pártonkívülieknél.) T. Nemzetgyűlés! Ha a magyar politikai életben a békétlenség nyomai ütnék fel fejükéi, akkor tekintsünk a magyar nép felé. Néz zük meg a magyar parasztságot. Ennek a parasztnak nemcsak a létfenntartási ösztön adja meg a munkakészségét, hanem nagy mértékben hozzájárul ehhez hazájának szeretete is. (Ügy van! Ügy van!) A .politikai egyetértés, amelynek áldásai kihatnak a legkisebb falvakig is, megtermékenyíti a parasztság alkotó erejét. Kedvvel, nyugalommal és biztonsággal csak akkor végzi munkáját, bai tudja és érzi, hogy belső viharok nem fogják megcibálni, szét• zilálni a vetését s ha tudja, hogy a I hatalomnak, amely hangoztatja, hogy érette
