Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-118

3an -4 nemzetgyűlés 118. ülése 1947. évi március hó 29-én, szombaton. 340 uiányzat munkáját és döntsön a kormányzatnak megadandó felhatalmazás kérdése felett. Mielőtt a felhatalmazás kérésének egyik alapjáról, az eddigi eredményekről szólnék, legyen szabad néhány szóval arról beszélnem, hogy milyen belső elhatározásokkal vállaltiam több, mint egy évvel ezelőtt a kormány vezetését. A felszabadulás óta az első vonalban figyeltem ós munkáltam a magyar demokrácia fejlődését és teljes mértékben igazat adtam annak a debreceni elhatározásnak, hogy a magyarságnak minden erejét össze kell fognia ahhoz, hogy az összeomlás nagy szerencsétlenségéből a magyar népet ki tudják emelni. Teljes mértekben híve voltam kezdettől fogva az együttműködésnek, mert az volt az érzésem, hogy az összeomlással olyan nagy szerencsétlenség érte a nemzetet, amelyből kiemelkedni és a magyar nép számára a várt, megelégedést keltő életszínvonalat megteremteni csak minden társadalmi rétegnek, minden politikai pártnak és erőnek összefogásával lehet. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán-) Ügy éreztem több mint egy évvel ezelőtt, hogy nem is elég magának a társadalom különböző rétegeinek és a demokrácia különböző pártjainak az összefogása és együttműködése, hanem a közös munkához alkotó békességre és nyugalomra van szükség, és olyan emberre, aki meri vállalni a békesség fenntartásának áldozatait és ennek érdekében meri vállalni a sok oldalról jelentkező népszerűtlenséget is. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) A választás után megalakult koalíciós kormányzás akkor élte indulásának első heteit. Abban az időben kétféle elem húzta lefelé a kormányzat erőfeszítéseit és az egész magyar demokráciát. Egyrészt a'nyomorúság, amelyet az országban a hosszantartó háború és az összeomlás okozott, másrészt pedig a nehéz gazdasági helyzetből származó rohanó infláció. De jelentkezett ezekben az időkben már a harmadik gond is a kormányzat számára: a békére VM\Ó felkészülésnek a gondja. Ezekben az időkben a magyar nép jelentékeny rétege még egzisztenciálisan is aggódva nézett a jövő felé. Ezekben az időkben a társadalom különböző tagjai még nagy tömegben nem tudtak elhelyezkedni a maguk munkahelyén és különböző területeken keresték megélhetésüket. Akik pedig már munkahelyükön voltak, azoknak az egzisztenciáját a naprólnapra romló pénzhelyzet veszélyeztette úgy, hogy népünk jelentékeny rétege bizony ezekben az időkben még a holnaptól való rettegés állapotában élt. Ügy éreztem, hogy a nincs téten segnek, a nyomorúságnak ebben a szörnyű állapotában, az infláció rohanásában és a békekötésre való várakozásban kimondhatatlan nagy szükség van a belső békére, az egységre, az együttműködés zavartalanságára. Ezekben az időkben a koalíció nemcsak a társadalom minden rétegének a felelősségét jelentette a hatalom tekintetében, hanem a belső rendnek és a nyugalomnak is egyetlen biztosítéka volt. Az azóta elteit idő megmutatta, hogy ahol a belső béke fenntartására nem helyeztek olyan nagy súlyt és «nem hoztak érte annyi áldozatot, mint nálunk, ott a fejlődés üteme meg sem közelítette a magyar fejlődés ütemét A jelenlegi kormányzat kezdeti eredményei elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy a belső békesség módot nyújtott a társadalom áldozatos erőfeszítéseire és a kor mányzat terveinek összehangolására. Ez a politikai szituáció tette azután lehetővé azt, hogy a magyar kormány itt, a nemzetgyűlés előtt, ma eredményekről számolhat be. Mik ezek az eredmények? Elsősorban talán az a'kkor jelentkezett feladatokból sorolnék fel valamit, úgy, ahogyan tettem azt több ~ mint egy évvel ezelőtt, bemutatkozó beszédein elmondása alkalmával. Első nagyon fontos becsületbeli fel'ada: tunk volt a fegyverszüneti szerződéssel keletkezett új nemzetközi kötelezettségünk, a jóvátét?l teljesítése. Ismeretes a nemzetgyűlés előtt» * hogy a kormányralépésünk előtti időben az elmúlt esztendőre esedékes jóvátételi összegnek is csak nagyon kicsi töredékét tudtuJk megfizetni és a következő esztendőre maradt az elmúlt év terhe is, a következő év terhe mellett. Ma már egészen nyugodtan elmondhatjuk, • hogy a jóvátétel teljesítése tierén egyensúlyban vagyunk és sem jószándékunk, sem becsületünk nem szenved jcsorbát a jóvátétel teljesítésének mai állása mellett. Teljessé kellett tenni az államigazgatást, mert azokban az időkben az államigazgatás számos területén még botladozott a munka és kívánatos volt, hogv a központi kormányzat hatalma és intézkedésii lehetősége egvformán kiterjedjen az egész országra. Építeni kellett a romokat. Építeni kellett egyrészt azért, hogy a hajléktalanná vált magyar lakosság jelentékeny, fedél néllkül maradt része lakáshoz jusson. De építeni kellett közlekedésünk és egyéb középületeink vonatkozásában is. Fejleszteni kellett a leromlott termelést. Akkor még a termelés minden területén gyengén állottunk. Iparunk a hiányokkal, a nyersanyag- és üzemanyaghiányokkal küszködött. Mezőgazdaságunk vonóerő híján alig tudott hozzáfogni örökkévaló kötelességének teljesítéséhez. De nagyon fontos feladatként jelentkezett az elégtelen élelemből kielégíteni az ország egész lakosságát úgy, hogy tragédia élelmezési vonatkozásban a társadalom egyetlen rétegénél se következzék be. Ki kel'ett egyenlíteni a különböző termelési ágak életfeltételeit, meg Ikellett küzdeni a pénzromlással» törekedni kellett az államháztartás egyensúlyára, készülni a békére, megakadályozni a reakció előretörését, meggyökereztetni a de inokráciát és megvédeni a vívmányait. Egy szóval olyan kormányzás megteremtésének feladata hárult reánk, amely bizonyítéka annak, hogy a legnehezebb időkben is érvényesül a magyar nép ezeresztendős államfenntartó kész sége, másrészről pedig megnyugtatja a ma gyár dolgozókat a teikintetben, hogy áldozataik, erőfeszítéseik és nélkülözéseik nem történnek hiába. Röviden összefoglalva eaek voltak azok " feladatok, amelyek az akkori helyzet ismeretében szinte megoldhatatlan oknak látszottak és ma nyugodtan elmondhatom t- Nemzetgyűlés, hogy a kormányzat ezekkel a feladatokkal megbirkózott. Ma az államigazgatás a közélet minden területén működik. Újjáépítésünket egyetlen más vesztes ország újjáépítésével sem lehet összehasonlítani- Termelésünk minden * olyan téren, ahol emberi számítási leheteti alkalmazni, nagymértékben fejlődött. Ma sincs bőségben árukészletünk, de a hiánvokkal ma már sokkal könnyebb megküzdeni, mint egy esztendővel ezelőtt- Közellátásunk ha szűkösen