Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

25 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi ?nárcius hő 20-án, csütörtökön. 26 szövetségest a magyar néppel szemben, ez a szovets-éges pedig nem lehetett mii, mint n inden adott pillanatban Európa legagresszívebb, legreakciósabb országa és tényezője. Ezt a külpolitikát, amely három évtized alatt kétszer döntötte kataszrófába az országot, a magyar nép nem folytathatja. Nem folytáthatja nemcsak azért, mert megszűnt a német imperializmus, hanem azért sem, mert az ilyen külpolitika nem felel meg a magyar nép érdekeinek. A németbarátság, a háborúra spelkulálás, a katasztrófára számítás, a népek közti egyenetlenkedés szításának külpolitikája szervesen összefüggött reakciós urlkodó osztályaink jellegével. Ezek az osztályok, a magyar nagybirtok és nagytőke,' más külpolitikát nem is folytathattak. De ugyanígy áll az is, hogy a magyar nép> ha élmi akar, ezt a külpoliltikáti nem folytathatja.. Ezt azért kell leszögeznünk, mert a súlyos tapasztalatok ellenére a közvéleményben és bizonyos körökben még ma is érezzük a horthysta {külpolitika maradványainak szellemiét. A horthysta külpolitika maradványának! kell tekintenünk azt a véleményt, azt a külpo-| litikai vonalvezetést, amely reméli a demokratikus nagyhatalmaik közötti ellentétek elméf lyülését, azt a külpolitikai elképzelést, amely megint újabb háborúra spekulál és amely úgy látja, hogy Magyarország részéről a legokosabb} tennivaló, ha játszik az ellentétekkel, az ellentétek között, ha ide-oda /kacsingat és hogy Maj gyarország egy újabb katasztrófától várhatja azt, amit két katasztrófa következtében elve-' szített. Ezzel a külpolitikával nekünk szakítanunk kell. Szakítanunk kell azért, mert nemzetietlen. A horthysta külpolitikára semmi sem volt anynyira jellemző, mint az, hogy mélyen nemze>tietlen volt. Nem véletlenség, hogy a magyar uralkodó osztályok két külpolitikai koncepciója^ amelyre az utolsó félszázadban képesek Voltak, — az egyik a habsburgista, legitimista, a másik a németbarát, hitlerbuirát külpolitikai koncepció — olyan volt, amely feltételezte, hogy Magyarország nemzeti függetlenségén csorba esik, feltételezte Magyarország gyarmati helyzetét ezekkel a nagyhatalmakkal kapcsolatban. f% A mi külpolitikánk, a magyar nép külpolitikája nem lehet más, mint haladó szellemű és mélyen nemzeti külpolitika. A magyar nép érdekeiből kiindulva, a magyar nemzet szempontjait szem előtt tartva folytathatunk csak helyes építő, alkotó, jó eredményeket hozó külpolitikát. Mi, amikor külpolitikánkat kidolgozzuk, nem nézhetünk sem Moszkvára, sem Londonra, sem Washingtonra, hanem elsősorban Budapestre kell néznünk, a magyar népre, a Magyar munkásságra, a magyar parasztságra, a magyar dolgozó értelmiségre. Ezek a nemzeti szempontok, a nemzeti külPolitijka •megteremtésének szükségességei diktálják azt, hogy minden erőnkkel azion legyünk, **Ogy a tartós béke előfeltételei megteremtőd jenek, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy szűkebb Európánkban, a Dunavöl^yóben az itt elő népek testvéri barátságban éljenek s ezáltal megakadályozzuk, hogy egymásközötti villongásaikkal magukat reakciós, terjeszkedő nagyhatalmak prédájának minősítsék- Ezért vagyunk érdekelve abban, hogy a német fasiz mussal a leszámolás teljes és végleges legyen. Ezért vagyunk érdekelve abban, hogy a német imperializmus soha többet lábra ne állhassam, mert ez az egész emberiség érdeke, de elsősorban miénk, a magyar népé, amely évszázadokon keresztül harcolt a német terjeszkedő törekvések ellen és amely Németországban évszázados ellenségét kell, hogy lássa. Nemzeti szempontokból kiindulva vagyunk amellett és törekszünk arra, hogy mindenképpen elősegítsük a demokratikus nagyhatalmak közötti együttműködést, a demokratikus nagyi lmtalmák közötti egyetértést, mert ez volt a döntő előfeltétele e nagyhatalmiak győzelmének a második világháború folyamán, a fasizmus elleni fegyveres harc folyamán és mem kevésbbé központi kérdése egy boldogabb jövő megteremtésének, nem kevésbbé központi és döntő előfeltétele a tartós békének. Ezek a nemzeti szempontok, a magyar nép konkrét érdekei indítanak bennünket arra, hogy támogassuk a békéért harcoló erőket, támogassuk a béke tényezlőil és ezek indítanak bennünket arra', hogy különösen fontosinak -tartsuk a szomszéd népek iránti politikánkban a hatalmas Szovjetunióval való meleg barátságot azért, mert ez a hatalom tette a legtöbbet a múltban és a jelenben abban az irány ban, hogy a tartós béke biztosítva legyen az emberiség számára; nemcsak azért, mert a Szovjetunió velünk szomszédos nagyhatalom, elsősorban nemcsak azért, mert ez a nagyhatalom annyit áldozott a fasizmus és a reakció elleni harcban, annyit áldozott a tartós békéért és a népek szabadságáért, mint semilyen más nagyhatalom, hanem azért, mert ez a nagyhatalom volt az, amely nekünk különös segít; Béget nyújtott a fatsiziinus és a reakció elleni harcban. ^ Aki ezt a nemzeti és haladó szellemű külpolitikai vonalvezetést nem tartja helyesnek, aki bármilyen képmutató formában e külpolitikai vonalvezetést ' viMja és 'megingatni akarja, nem követ nemzeti politikáit, nem tartja a nemzeti érdeket szem előtt, hanem egészen nyilvánvalóain a reakció érdekeit szolgálja, mint az aomyiszor történt a multlban és annak érdekeit a magyar nemzeti érdekek fölé helyezi. Itt egészen rövidéin válaszolnom kell arra az előző felszólalásra, aanely-oda lyukadt ká, hogy mi maradjunk semlegesek és érdektelenek eu szláv és német fag egymásközti harcában. A szláv és német faj egymás közötti harcáról, mi sokat harlottunkk Sokat hallottunk bizonyos sajtóban és bizonyos irodalomban. 'Még az elmúlt háborúra vonatkozóan is helytelen lenne azt mondani, hogy az a szláv és a német faj harca volt. Ha t. képviselőtársam nem tudná, ez a fasizmus és a szabadságszen-iő népek harca, és nem fajok harca volt. Nagyon rossz szerzőkre, nagyon rosszhírű politikusokra kellene rámutat nom, ha arról akarnék beszélni, hogy kik akarták ezt a harcot úgy feltüntetni, ihogy az a német faj harca a szláv faj ellenA képviselő úr neon tartaná megtisztelőnek, ha rámutatnék arra, hogy a német fasisztáknak volt használatos argumentumuk, hogy tulajdonképpen fajok küzdenek, mégpedig u német faj védekezik a szláv faj ellen. (Ugy van! Ügy van! a kommunistapárt oldalán.) Ez a háború a német imperializmus ellen folyt, amely világuralomra' törekedett ós a Szovjetunió és a szláv népek — dicsőségükre legyen mondva — ebben a harcban a szabadságszerető népek élén haladtaké (Helyeslés és taps a kommunistavárt oldatán.) Ez a harc el van döntve. El van