Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-117

321 A nemzetgyűlés 117. ülése 1947. évi március hó 28-án, pénteken. 322 En nem azt mondom, hogy a bírák között nem voltak megtévedt emberek. Vollliak ilyenek is elég szép számmal, de kérdezem azt. hogy amikor ez az ország egy huszonötéves, túlnyo­mórészt fertőiző kormányzat hatása alatt állott, amikor huszonöt esztendőn át az emberek el­szöktek attól, hogy szabad levegőt leheljenek és a maguk gondolatai szerinti éljenek, amikor a hatalomtól való függés már a múlt század hetvenes éveiig volt visszavezethető, vájjon a bírói kar bűnösebb volt-e a társadalom egyéb rétegeinél? Azt hiszem, a magyar társadalom minden rétegében bőven találunk bűnösöket, de bőven találhatunk ártatlanokat is. Mi min­den téren a kollektív felelősségrevonás ellen vagyunk s azt mondjuk: bűnhődjenek a bűnö­sök, de az ártatlanokat ne üldözzék, mert ke­vés ártatlan üldözése többet árthat a demokrá­ciának, mint jóegynéhány bűnös szabadlábon hagyása. (Helyeslés és taps a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! A bíróságok kérdéséről szólva, reflektálni kívánok az igazságügymi­niszter úrnak az esküdtbíróságok, illetőleg a népbíróságok kérdésében elmondott fejtegetés seire. Kétségtelen — és ebben az igazságügy­miniszter úrnak igaza van — hogy minden jo­gászban ösztönszerű idegenkedés él a laikus bíráskodással szemben. Hiszen, amikor az élet minden területén a tudomány differenciálódik, mindenhol mindig lejjebb és lejjebb van szük­ség szakemberekre, felvetődik a kérdés sok jo­gászban: vájjon éppen olyan ügyekben, ame­lyeknél élet-halál kérdéséről van szó. helyes-e laikusokat bevonni a bíráskodásbal Egés<z iro­dalma van ennek a kérdésnek, de mi, azt hi­szem megadhatjuk érre a választ mégpedig olyanformán, hogy a jogásznak, ha magát egy­ben demokratának is vallja, csak egy válasza lehet, és ennek pozitívnek kell lennie, mert az esküdtbíráskodásnak különböző nemei, — a Schöpfen-bíráskodás. stb. — annyira attribútu­mai a demokráciának, mint a szólás- és a gyü­lekezési szabadság, vagy pedig a sajtószabadr sag. Ezt a kérdést tehát feltétlenül pozitíve kell megválaszolnunk. Mi a laikus bíráskodás hívei vagyunk elsősorban politikai és sajtóügyekben, ahol valóban tartani lehel attól, hogy az a bíró. akinek kinevezése a végrehajtó hatalomtól tizgg. — ha további elődnenetele és további sorsa nem is — esetleg politikai ügyekben, sajtó­ügyekben befolyásolva lehet felülről és nem hoz olyan ítéletet, amely a nemzet belső jogi meggyőződésének megfelel. Ugyanakkor azon­ban támadás tárgyává tesszük a népbíráskodás mai rendszerét azért, mert nem felel meg azok­nak az elveknek, amelyeken az igazságszolgál­tatás egyedül nyugodhat. Ezalatt a politikai elemnek a bíráskodásból Való kikapcsolásának az elvét értem. T. Nemzetgyűlés! Az igen t. igazságügy­miniszter úr talán megfeledkezik arról, hogy az a kormányrendelet, amely a népbíráskodást életrehívta 1945-ben, maga is utal arra, hogy a népbíráskodás csakis az esküdtbíróság intéz­ményének visszaállításáig tartandó fenn. Voltaképpen megszünt-e az esküdtbíróság Magyarországon 1 ? Jogforrásként sok mindent lehet tekinteni, de azt hiszem, a nemzetgyűlés­nek egyetlen tagja sincs, aki a legellenforra­dalmibb időknek, az 1919. évi őszi időknek egy egyszerű kormányrendeletét mindent elsöprő erejű jogforrásnak tekinti. 1919-ben adta ki az akkori Huszár-kormány azt a rendeletet, amely az esküdtbíróság intézményét nem is szünteti NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VII. meg, hanem működését egyelőre felfüggeszteni rendeli. És minthogy Magyarországon szólás­mondás az, hogy minden provizórikus, csak egyetlen dolog nem, csak egy dolog állandó, és ez maga a provizórium, ennélfogva a provi­zórium fennmaradt egészen a mai időkig, ami­kor megteremtették a népbíráskodást, és ami­kor még mindig elzárkóznak az esküdtbíróság működtetésének újból való megkezdése; elől. (Rudas László (kp): önök is • provizórium°0 Lehet. (Nagy Vince (msz): Majd meglátjuk, ki az: önök, vagy mii) Ezt majd az idő el fogja dönteni. (Nagy Vince (msz): Nem tudhatjuk! — Felvinczi László (msz): Ha diktatúra jön, meg­szűnünk, ez természetes! -- Nagy Vince (msz): Mindenesetre mi nem vagyunk elbizakodottak, de önök azok, az tény! — Rudas László (kp): Nekünk van is miért!) A szerénység éppen az, képviselő úr, hogy mi nem vagyunk ilyen magabiztosak, de igyekszünk teljesíteni a ma­mink értelmezte kötelességünket. (Vásáry József (msz): Néhány gyűlésen már megdobál­ták önöket! Nem haUgatják meg az urakat! — Milassin Kornél (msz): Vasrudakkal, meg bicikliláncokkal fogadták önöket! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Bennünket a többi közt azzal is vádolnak, hogy a népbíráskodás intéz­ményét támadjuk, holott azt hiszem, semilyen oldalról nem érte annyi kritika a népbírásko­dást az utóbbi időben mint éppen a munkás­pártok oldaláról. (Pfeiffer Zoltán (pk): Ez igaz! — Nagy Vince (msz) : Ha nem úgy Ítélnek, mint ahogyan ők szeretnék!) Ha a népbíróság nem egészen úgy itél, mint azt az igen t. túloldal elképzeli, akkor támadásoknak van kitéve. Mi pedig azt mondjuk: folyamatban lévő ügyben a bíróság, a bírói intézkedések kritizálását nem tartjuk helyesnek, mint ahogyan nem tar­tottuk helyesnek a múltban azt, hogy a bíróság egyszerűen tabu volt, és még itt a nemzet­gyűlésen, a törvényhozásban sem lehetett kritizálni. Ez azonban nem mehet odáig, hogy helyisnek tantsuk a büntető igavságs/olgál tatásnak egy olvan nemét, amelyet végered­ményben a politikai pártok gyakorolnak, mert h'szen a politikai pártok -kiküldöttei ülnek a néphiróságban. (Milassin Kornél (msz): Még pedig 'igazság 1 allanul!) És ha az igen t. igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy nem merné az esküdtbíró­ságot bevezetni azért, mert félő, hogy tisztán fasisztákból vagy csupa reakciósokból álló es­küdtszék ülhetne össze, erre a mi válaszunk csak egy lehet: így viszont az a helyzet, hogy ä népbírósági kollégiumokban vagy szenátu­sokban intézményesen biztosítva van az ország ama rétegének többsége, amely a nemzetgyű­lési és a törvényhatósági választásokon két­ségtelenül kisebbségben maradt^ tehát a nép­bíróság által hozott ítélet a dolog természete szerint nem felel meg — amint erre az előbb utaltam — a nép belső jogi meggyőződéséneik. (Apró Antal (kp): így támogatja maga a nép­bíróságot! Raffinait ügyvédi mellébeszélés!) Mit mondott képviselőtársam? (Nagy Vince (msz): Magánbeszélgetés, ne törődj vele! ~ Felvinczi László (msz): Nem osztja a saját vé­veményét, azért nem meri hangosan mondani! — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Igyekeztem kimutatni, h< g y az államhatalmi ágazatok különállása a demokratikus rendszerben az 1945 óta eltelt idő­ben nem mutatható ki és nincs biztosítva a jövőre vonatkozólag sem. Nem vagyunk kon­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom