Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-113
23 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. A mi felfogásunk szerint egy ilyen határozott, erélyes, félreértlésekre a-kalinat neon adó külpolitika a béke legbiztosaibb zálogai. Végül, fel szól alásoni utolsó résziéhez érkezvén, pártomnak azt a hiő óhaját juttatom kifejezésre, hogy MagyairDrszágnaík ezt a béke' szándékát mindenki felé intézményesen ifi biztosítsuk. Ezért pártom minden kép visel őtiag ja által aláírt, huszonegy aláírással ellátott ha tározati javaslatot terjesztek eiő, amely a következőképpen szól (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a. kormányt, hogy kileneveu napon belül terjesszem be törvényjavaslatot Magyarország örökös semlegességéinek törvénybeiktatásáról. (Élénk helyeslés és nagy taps a szab ad 'saypárt on és a pártonkívülieknél.) A javaslatban jusson kifejezésre a magyar néip eltökélt és megváltoztathatatlan elhatározása, hogy egyrészt a nnaga vitáit a jövőben minden néippel kizárólag- békés útan, a létesítés alatt álló és az egész világra kiterjedő nemzetközi szervezeteken keresztüli kívánja rendezni, másrészt idegen hatalmak bármely vitá.jával szemben eleve érdektelennek nyilvatnïtja magát és ezen elhatározása alapján szövetségi, együttműködési, vagy éppen katonai szerződést egyetlen hatalommal vagy hatalmi csoportosul ás>sal sem hajlandó kötni.« (Taps a szabadsáypárton és a pártonkívüliek soraiban») »Jusson kifejezésre a javaslatban ai magyar nép azon elhatározása, hogy hadsetregét — a belső rend fenntartásiára szolgáié ós szigorúan pártatlan jellegű csekély imilieián felül — önelbatáro/ásából azonnal feloszlatja és az ekként elérhető költségvetési megtakarítást a dolgozó rétegek életszínvDnaIának emelésére használja »Végül juttassai kifejezésre a javaslat a magyar nép szilárd akaratát, hogy mint semleges állam tagja akar lenni és maradni az Egyasült Nemzetek Szervezetének, és minden tehetségének latba.vetésével szolgálni akarja, az emberiség örök békéjfénok magasztos eszméit.« (Nagy taps a szabadságpárt és a páftonkívüliek soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel a javaslattal olyan alapkövet rakunk le, amin egyedül építhetjük fel Magyarország jövőjét. Ha azokat a balsikerű katonai vállalkozásokat szemléljük, amelyekben az utolsó századokban Magyarország részt vett és amelyekbe többnyire akaratán kívül keveredett bele, akkor azt kell kívánnunk, hogy vajha soha többet ez a nép fegyveres konfliktusba ne kerülne szomszédaival # vagy más népekkel. Idegenfajú nép vagyunk itt két magy tenger: a szlávok és a germánok közelít. Elkerülhetetlen, hogy mindaddig* aimíg az általunk hőn remélt világállam meg nem alakul, e között a két nagy faj között összeütközések ne legyenek. Hazánk, ez a csekély és maroknyi magyar nép csak úgy áMhat meg; ha okulva a •múltból, érdektelenséget jelent be a két nagy faj vitáival szetmhenElőfordulhat ezekután is az, ami megtörtént Dániával és ami Svájcot fenyegette^ de amit a Gondviselés Svájc feje felől mégis elhárított, hogy idegen csapatok vonulnak keresztiül az országon, hogy legázolnak bennünket és akaratunk ellenére is belesodortatunk, illetve színhelye leszünk az elkövetkezendő összeütköeknek. Ez azonban egészen más, mint bogy ha saját akaratunkból és saját hadseregünkkel veszünk részt ilyen konfliktusban. Ez nmnyijt jelent, hogy majd az esetleg elkövetkező háború évi március hó 20-án, csütörtökön. 24 tartania alatt hadszíntér leszünk ugyan., népünk sokat szenved, de végeredményben nem leszünk soha többet egyetlen háborúnak a bűnösei sem, (Ugy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) és nem lehet bennünket soha többet mint Európa békebontóját odaállítani. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) Ne felejtsük el, hogy nemcsak az 1914—18-as, hanem az 1939—45-ös világháború ostora is legélesebben, legsajgóbban és legfájóbban iái mi hátunkon csattant. (Ugy van! Ügy van! a szabadságpárt soraibavi.) Ezt akarjuk egyszer és mindenkorra elkerülni. T. Nemzetgyűlés! Külpolitikai felszólalásom végén azt kívánom, hogy a béke Melke, amely ajtónlki előtt kopogtat, hozza meg számunkra a lelkek békéjét határokon innen és határokon túl, hogy annyi balsors után végre újra megkezdhessük a magunlk életének zavartalan élését A.költségvetést nem fogadom el. (Élénk he. lyeslés, lelkesedés és naqy taps a siabadsáf/péitt és a párVíonkiviUiek soraiban A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Oltván à Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Kiss Károly jegyző: An dics Erzsébet!. Andies Erzsébet (kp): T. Nemzetgyűlés! A helyes külpolitika, a realitásokkal számoló, a nemzetközi kapcsolatokat jól megválogató külpolitika igen nagy hasznot hozhat egy nemzetnek ugyanúgy, ahogyan a helytelen külpolitika igen nagy károkat okozhat. (Halljuk! Halljuk!) Korunkban,amelyet a nemzetek erős gazdasági és politikai egymásrautaltsága jellemez, a külpolitikának különösein nagy jelentősége van. Ezt bizonyítják a közelmúlt eseményei is, amikor egész^ nemzetek sorsát döntötte el az, hogyan viszonyultak a német fasizmus kérdéséhez és hogyan viszonyultak, milyen álláspontot foglaltak el a nagy világpolitikai kérdésekben. A helytelen külpolitika végzetes voltát kü, lö nősen éreznie kellett Magyarországnak, amely egy emberöltő alatt két ízben lett kitéve katasztrófának vezető köreinek alapjában helytelen, hibás, lelkiismeretlen külpolitikája következtében. A magyar vezető &!örök, a reakciós uralkodó osztály külpolitikája oda irányult a múltban, hogy Magyarország sorsát összekösse Európa legreakciósabb, legagresszívebb tényezőjével. Ez a politika hamis volt, nem jól látta a tényleges erőviszonyokat és ez a politika ugyanakkor nemzetietlen volt: az egész külpolitikai vonalvezetés a magyar függetlenség rovására történt. A magyar vezető körölk! az ország vezetéséit való képtelenségüket és nemzetietlenségüket' egyetlenegy téren sem bizonyították be anynyira. mint éppen külpolitikai téren. Nem is leheléit máskép, mert a haladás által feleslegessé ós károssá tett osztályok, amelyek nem voltak képesek előre nézni, csak hátra, nem láthatták tisztán a tényleges nemzetközi erőviszonyokat, ugyanakkor ezek az osztályok éppen azért, mert elveszítették gyökereiket a nemzetben, szükségszerűen keresték w külföldi
