Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

21 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. lélekkel egyaránt. (Taps a szabadságpárt soraiban.) Nem értem azonban, hogy miért nem lehet ezt a szöveget a francia, az angol és a német elvtársaknak tudtára adni és miért kell előttük eltitkolni azt, hogy a szociáldemokratapárt jóviszonyt óhajt a Szovjetunióval fenntartani? Neun lehet az t. Nemzetgyűlés, hogy másképp beszéljen egy párt, ha kelet felé beszél éts maisképpen beszéljen, lia nyugat felé beszél, (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton.) mert ez csak arra alkalmas, hogy bizalmatlanságot keltsen a nagyhatalmakban valamelyik párttal szemben. Azit mutatja ez a jelenség, t. Nemzetgyűlés, amit, ismétlem, őszintén sajnálok és azt kívánom, hogy bár ne történt volna meg, hogy a magyar pártokból, még a Leghosszabb múlttal rendelkező pártból is, hiányzik a külpolitikai iskolázottság, aimi els-ősorban annak tu

1 lajdonítható — hiába mosolyog Justus képviselő úr, ez így van, (Justus Pál (szd): Ezt még nem tiltja a házszabály! — Lévay Zoltán (msz): Csak a jóizlés!) — mondom, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy 400 éven keresztül a Habsburg-uralom nem engedett itt Önálló külpolitikai érzéket kifejlődni és a huszonöt éves Horthy-rendszer sem volt arra alkalmas, hogy külpolitikai érzékünk megerősödjék. (Nagy Vince (msz): Ügy van!) Hogy a szooiáldemokratapártból is mennyire hiányzik ez a külpolitikai ^szemmérték és' érzék, azt bizonyítja például Szakasits Árpád miniszierelnökhelyettes úrnak, a párt főtitkárának Salgótarjánban 1947 március 9 én mondott beszéde, (Nagy Vince (msz): Levizsgázott! — Zaj') amelyben többek között a következőket mondta (olvassa): »Elindulhatott ugyan egy jegyzék a szövetséges ellenőrző bizottsághoz az USA részéről, de semmiféle támogatás nem indulhat meg álmagyar ellenforradalmi erők feltámasztása érdekében elsősorban nem — és erről majd gondoskodunk — az angol munkáspárt által kormányzott Nagybritanniai részéről.« (Zaj a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez a beszéd úgy tünteti fel, mintha Bevin elsőszámú külügyi tanácsadója Szakasits Árpád lenne. (Derültség a szabadságpárt soraiban. — Nagy Vince (msz): Leszerepelt! Azóta megjött a jegyzék!) . T. Nemzetgyűlés! . Megállanitom, hogy Bevin nem fogadta meg a neki adott utasítást és Szakasits Árpád rosszalása ellenére jegyzéket intézett a magyar ügyben. (Derültség és taps >. szabadságpárt soraiban. — Révai József (kp): A jegyzék« ek tapsolnak;? Kinek tapsolnak? — Nagy Vince (msz): Annak, hogy Szakasáíta levizsgázott! — Justus Pál (szd): Ez szép vallomás volt! Bevinnék tapsolnak? — Nagy Vince (msz): Annak, hogy Szakasits levizsgázott! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nem mulaszthatom el annak tárgyilagos megállapítását, hogy hasonló külpolitikai baklövést magyar miniszter utoljára akkor követett el, mikoir Kemény Gábor nyilas külügyminiszter megleckéztette az angolszászokat és tanácsolta nekik, hogy tiki jeniek el gyorsan Európából addig, amíg velük Össze nem jönnek és ainítr a csontjaikat össze nem törik- (Derültség. — Taps a szabadságpárton. — Pászthory István (msz): Onnan veszik a mintát?) T. Nemzetgyűlés! De nem tett jó szolgálatot a bizalomteljes külpolitikai légkör kialakulásának a Magyar Kommunista Párt sem akkor, amikor .túlságosan egyoldalú és dinaévi március hó 20-án, csütörtökön. 22 mikus- magatartásával előidézője lett aniPak, hogy a nagyhatalmak a magyar belpolitikáról egy ránk nézve mindenképpen kínos vitát kénytelenek folytatná. Nagyon szerettem volna, ha esrre a vitára sohasem került volna sor (Nagy Vince (msz): Ügy van!) és leszögezem azt az elvi álláspontomat, hogy miután a vita rólunk, de rajtunk kivül_folyik a nagyhatalmak között, súlyos és a magyar jövő szem pontjából végzetes lépés volna, ha ebbe a vitába beleszólnánk (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton) és ha bármely magyar tényező, akár a kormány, akár a külügyminiszter, vagy akár a többségi párt beleavatkoznék a nagyhatalmaik vitájába és nyilatkoza'Dot, deklarációt tenne közzé. (Éliuh- helyeslés és l<n>* a szabadságpárt és y, pártonkívüliek soraiban. — Tajjs a kisgazdapárt egy részén.) Megállapítom, hogy külpolitikánkat — \ belpolitikánkkal szoros összhangba hozva — V árra kell koncentrálnunk, hogy ezt a nekünk megmaradt kis területet megtarthassuk, felvirágoztathassuk és népünk boldogulását minél magasabb fokra emelhessük. Szorosan disztingA^álnuink kell tehát azok között a külpolitikai ügyek- között, amelyek ,n mieink és azok között, amelyek bár érdekelnek minket, de nem a mieink. A mienk minden külpolitikai ügy, amely közvetlenül országunkra vo-f natkozik, ellenben a világhatalmi viták, aj nagyhatalmaiknak egymással szemben folyta-l tott vitái bár érintenek és érdekelinelk min-l keit, nem a mi vitáink, nekünk tehát azokba! nem szabad beleszólnunk, még "vicc formájában sem. Ezért, kell elítélnem a Magyar Kommunistin Párt vicclapját a Ludas Matyit, amely mai számának első oldalán az Egyesült Államoknak a görög és a török kérdésben tanúsított magatartását olyan formában gúnyolja ki. amely a fegyverszünet fi állapot alatt egy győztes nagyhatalommal szemben nemcsak ízléstelen, hanem unegengedlheteitlen is. (í'fi.it von! Űay van! — TODS a szabadságpárt. a nárionkívüliék és a kisgazdapárt eayrészén.) T. Nemzetgyűlés! Abból a szempontból is le kell szögeznem pártom külpolitikáját, hogy mi nem a nagyhatalmak ösisy.o vészesé re spekulálunk. (Nagy Vince (msz):""* Ugy van!) Mi kétségbeesve és rettegve figyeljük a világban folyó vitákat, iaiózunk annak gondolatától is. hogy a »nagyhatalmak között folyó vita esetleg fegyveres térre terelődhetik, mert tudjuk, hogy Magyarországnak további hallatlan megpróbáltatásokat jelentene minden fegyveres konfliktus. Mi a boldogabb magyar jövőt attól reméljük, hogy a nagyhatalmak megtalálják a békés kibontakozás útját; őszintén reméljük és kívánjuk, hogy így legyen. Ezért nagy elismeréssel! emlékezünk meg Sztálin generalisszimusz két tettéről, amely aj békét nagy mértékben szolgálja és előbbre1 viszi. Az egyik a Szovjetunió katonai költségvetésének csökkentése, a másik pedig az a gesztus, amellyel Sztálin genera lisszi m usiz és miniszterelnök lemondott a hadügyek vezetésiről, jelezvén ezzel azt, hogy felfogása szerint a hadügy a második vonalba szorult vissza és most a békés építés ideje következik. De üdvözöljük Marshall külügyminiszter markáns, és félreismerhetetlenül békeszerető egyéniségét is, mert valljuk, hogy a legjobb békepolitika az erélyes külpolitika, amely nem ad alkalmat félreértésekre és nemi hagy réseket maga után, amelyeken keresztüli a nemzetközi állapotok elgennyesieidése be szokott következni. 2*