Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-116
289 A nemzetgyűlés H6. ülése ÍH7. évi március hó27-én,csütörtökén. 290 oálácmokratapárton.) Nyilván az angol munkáspárt, a nyugati orientáció nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket! (Vásáry József (msz) közbeszól — Justus Pál (szd): jó azi államosítás? Vigyázzon, kizárják a képviselő urait pártjából. — Vásáry József (msz): Nálunk nincs ilyen! — Justus Pál (szd): Elég baj! — Vásáry József (msz): Bennünket nem Dárszalagon vezetgetnek! — Justus Pál (szd): A- Dunántúl közelebb van! — Vásáry József (msz): Justus úr nem tudja, hogy: Cogitö, ergo sum — ezt többszáz évvel ezelőtt! találták 3d! — Justus Pál (szd): Ennyire még emlékszik a gimnáziumból! — Vásáry József (msz): Révaii az előbb kétségbevonta. Mi azt tartjuk, hogy az embernek gondolkoznia lehet és az nem szégyen! Magának sem baj, ha gondolkozik! — Justus Pál- (szd): Ennyi az' egész, ami megmaradt! — Zaj. — Az elnök csenget.) Visszatérve a tervgazdaságra, mi bízunk a magyar munkásság szívósságában és munkaerejében. De meg akarom még azt is mondani, hogy a Szociáldemokratapárt nem igért csodákat, nem délibábokat fest a magyar égboltra, gazdasági programmja semmi esetre sem olyan, mint azt a pénzügyminiszter úr mon-< dotta expozéjában a pártok gazdaságpolitikai programmjáról, hogy »azok szükségszerűen elhagyják a realitások talaját«. Gazdaságpolitikai tervünk minden egyes tétele komolyan számot vet a való tényekkel. Ismétlem tehát, a Szociáldemokratapárt nem igér csodákat, de igéri azt, ha a munkásság olyan fegyelmezetten áll a hároméves terv szolgálatában, mint amilyen ifegyelmezetten ég lelkesen állt munkahelyére, amikor az első szerszámokat a romokból kikaparta, ha az államhatalomnak lesz ereje ahhoz, hogy a tőkét és a termelési apparátus magántulajdonosait a közcél érdekébe beállítsa és a tőke mozgását kellő szigorral ellenőrzi és irányítsa, akkor a terv sikere nem maradhat el. Természetes, hogy egységes gazdasági tervet gondólunk megvalósítani, amelynek a különböző pártok által elkészített'tervek összeegyeztetéséből kell elkészülnie. Ennek az egységes tervnek azonban törvényerőre kell emelkednie és minden gazdasági szektorra kötelező erejűnek kell Lennie. Ennyit a munkáról és arról a gazdasági tervről, amely a munkát akarja eredményessé tenni. A munkáról lehet himnuszokat zengeni, de azok a szerény százalékok, amelyeket az előbb itt ismertettem-, s amelyek nem is olyan szerények azt hiszem, minden himnusznál jobban dicsérik a magyar munkásságot. Magától értetődő, hogV az ipari munkások tevékenysége csak akkor lehet hatásos, ha azt megfelelő paraszti-tevékenység egészíti ki. A magyar földreformmal a magyar mezőgazdaság struktúrája merőben megváltozott, kisgazdaságok országa lettünk. Es ezzel ai munka első felét elvégeztük: megtört a nagybirtok politikai és gazdasági hatalma. A munka másik fele még hátra van: a kisbirtokok termelékenységét kell előmozdítani és ehhez meg kell adni a lehetőséget, a segítséget. r En nem tarthatom katasztrofálisnak azt, hogy az őszi szántás és vetés idején az 1921— —1940 években bevetett terület 25%-a még bevetetlen. Ezt a csökkenést egy-két év alatt be lehet hozni. A legfontosabb az, hogy az elkobzott 538.000 hold és a megváltott 4,800.000 hold! végre azok kezébe került, akiket megillet: a magyar parasztság kezébe. (Helyeslés és laps.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIT. Ez így van. még akkor is. ha népgyűlésen elhangozhatik olyan kijelentés, amely szerint a magyar földreform során csak az történt, hogy a földreformmal koldusokat csináltunk azokból, akiknek földet adtunk. (Juhász István (szd): Ezt mondják a demagógok!) Nem vitás, hogy a magyar parasztságra rendkívüli feladatok várnak, de nem vitás az sem, hogy ezeknek a feladatoknak a teljesítése nemcsak a mezőgazdasági népesség ügye, hanem az ország boldogulásának, életképességének az alapja. A mezőgazdaságról és a mezőgazdasági munkásságról maj'd egy másik képviselőtársam, nálam hivatottabb fog külön beszélni. En csak erre a részre, főleg az ipari munkásságra korlátozom felszólalásomat. T. Nemzetgyűlés! A többtermelés szempont jából sem közömbös a tőkegyűjtés üteme. Ha az utolsó békeévet, 1938-at vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a postatakarékpénztár leszámításával kereken másfél (milliárd pengő volt a betétállomány. Ez a 1.5 milliárd aranypengő 6 milliárd forintnak felel meg. Ezzel szemben 1946 decemberében 321 millió forint a betétállomány, a békebelinek kereken 5%-a. Mi következik ebből? Az. hogy a gazdasági élet egyik forrása, a hitel, rosszul funkcionál. Következik még belőle az is, hogy ki nem elégítő eszközökkel kell óriási feladatokat teljesíteni. Ez az oka annak, hogy a pénzügyi tárca feladata, szerintem a legnehezebb feladatok közé tartozik és ezért tekintek — meg kell mondanom — bizonyos jogos büszkeséggel azoknak a szociáldemokrata szakembereinknek tevékeny r ségére, akik a pénzügyminisztérium hitelügyi osztálya, a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ élén állnak és akik ebben a nehéz helyzetben az ország érdekében mindig igyekeztek a legjobbat vagy a legkisebb rosszat megkeresni és megtalálni. A hitelellátásnak és az álliamliáztartásuiaík, továbbá a jóvátételnek nem csekély isizüksé»-]ett'i vannalk és ezeket a szükségleteket minimális bank jegymennyiséggel hidaljuk át. Ez a bankjegymennyiség, anu-jly a költségvetési év végéig 1400—1500 millió 'forintot ér el, deflációs aUiaipotot teremt, amelynek forintóvó előnyein kívül kétségkívül megvannak a gazdasági hátrányai is. Meggyőződésem isizerint a vállalko» zás megélénkítésére és arra, (hogy a javak cseréje a kívániatos miértekben megindulhasson, ahhoz bizonyos maértékű revízióra van szükség. T. Nemzetgyűlés! Ha beszédem eLso részében dicsértem és méltattam a névtelen munkást, akkor most meg kell emlékeznem a mér? telem adófizetőről is, aki « jelenlegi költségve- • tés első négy hónapjában befizetett 380.2 millió forint egyenesadót, 355-6 millió forint forgalmi adót, 105.4 millió forint illetéket, 63.4 millió forint fogyasztási adót, 61.5 millió forint cukoradót, nem is iszólva a jövedéki bevételekről. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Hősköltemény!) Ez az adóteljesítmény szerintem megnövekedett adómorálról tesz tanúságot, (ügy van! Ugy van!) amely ha még nem is olyan jó, mint 'alz angol, de természetesen sokkal jobb, mint amit az 1919—1940 közti szörnyű erkölcspusztitó idők után várható volt. Természetesen «ízt a nini adópolitikát, amelyet a költségvetésben elfogadtunk, átmeneti. szükségpolitikának kéli tekintenem. Neme-tk szocialista, de szociális szellemű államháztartásnak is igyekeznie kell kimunkálni az egye 1!»
