Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-116

291 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. nesadót ós elsorvasztani a fogyasztási, forgalmi és Ihiasonló adónemeket, de az egyemosladón belül is azokr

ia az alapokra kell döntő súlyt vetni, amieilyek a teiherníróképesebbek és amelyeknek áthárítása a kevésbibé teherbíró rétegek felé a legkevésbbé lehetséges*. A Szociáldemokrata Párt részéről nem először vetjük fel és én /most újra sürgetően felvetem a vagyondézsniíi gondolatát és problémáját. Pártom gazdaságpolitikai tervében cure vonatkozóan a következőket mondja (olvassa): »Szükség van, mégpedig sürgősen, komoly vagyondézsmára, mint egyszeri kincstári bevételnél és komoly vagyonadóra, mint állandó bevételi forrásra. Ez (adónemek hatékonyságának feltétele a rószvényjog olyan reformja, amely megszünteti a bemutatóra szóló részvényben rejlő névtelenséget és a névre szóló részvények és kötvények tulajdonosainak vagyonát nyilvánossal, elérhetővé és megfoghatóvá teszii.« Tehát a vagyondézsmia mint egyszeri adó és a komoly vagyonadó, mint állandó bevételi forrás. Természetesem a vagyondézsmát úgy képzeljük, hogy ez egy egyszleíri adónem, amelyet azonban részletekbe kell beosztami, (hogy a folyó jövedelmekből fedethető legyen. Ha ugyanis vagyonrészeket kellene megmozdítani azért, hogy az adót befizethessük, ez bankjegyemissziót, bankjegykiboosátást tenne szükségessé, márpedlig ablból a célból, hogy adót fizlefthesisiünk, bankjegyet kibo^ csátani közgtaizdaságilag és áill am pénzügyi leg is elhibázott volna. T. Nemzetgyűlés! Végül néhány szót kell szólnom nemzetközi kötelezettségeinkről és nemzetközi reményeinkről is. A jóvátételi terhek nem alacsonyaik. A békeszerződésbeli kötelezettségek nem jelentéktelenek. A magyar gazdiaisági életnek minden erejét meg kell feszítenie, hogy ezeknek a kötelezettségeknek eleget tudjon tenni. A jóvátétel a jelen költségvetési év első hét hónapjába« 460 millió forintot tett ki, amelyhez egyéb, a háborúvesztésből folyó nem jelentéktelen költségek is hárulnak. Számomra rendkívül meglepő azoknak a képviselőtársaimnak az álláspontja, akik ezeket a terheket súlyuk miatt panaszolják, de voltaképpen jogosságukat vonják kétségbe. Ezzel szemben én kénytelen vagyok ellenkező állás ^pontot elfoglalni. Világosan meg kell mondanom, hangsúlyoznom kell, hogy nincs jóvátétel vesztett háború nélkül, nincs vesztett háború háborúkezdés iwélkül, — de továbbmegyek: nincs háborúkezdés hibás külpolitika nélkül és nincs hibás külpolitika ellenforradalmi és fasiszta tendenciák nélkül- (Ügy van! Ügy van! u szociáldemokratapárt oldalán ) Annak tehát, aíki fel akarja goinbol.\ ítaiii e jóvátételi terhek eredendő okát, csak arra az időpontra kell gondolnia, lalmikor a magyar ellenforradalom fehér lovon belovagolt a »bűnös Budapestre« és almikor a magyar külpolitika a Dunamedence és Róma közt választhatott — ési Rómát váDaisztotta s ezzel elindult a végzet útján. T. Nemzetgyűlés! Végezetül szólni kell nemzetközi reménységeinkről is. Megint kizárólag gazdasági vonalon kívánok maradni. A világpiac jelenlegi nehéz helyzete és régi eladósodottságunk ellenére is mutatkoziik érdeklődés árucsere formájában. Bizonyára a békeszerződés életbeléptetése és ezzel a nemzetközi helyzet^ tisztázódása után megindul miagd az invesztíciós hitelek iránti érdeklődés ás. A jobboldalról állandóan azt állítják, hogy évi március hó 2?'-én, csütörtökön. 292 egész gazdaságpolitikánk, berendezkedésünk formája és tartalma —* és utalnak az álliatmicisításra — miind veszélyezteti a hitelek sikerét. Bán iparügyi miniszter úr tárcája költség vej tésének tárgyalásakor megadtiai erre! a kellő választ, és megcáfolta ezeket az állításokat. Hitel és beruházás tekintetében azonban önmagunk számára is bizonyos korlátokat kell fel; állítanunk. Ezt leegyszerűsítve így foglalnábii össze: (a külföldi hiteleknek nemcsak megszerzése, kamat- és visszafizetési feltételeinek megállapítása, hanem a hitelek felihasználása W a törvényhozás 'hatékony elliemőraése alá tartozik. Ha beruházási politikánkra jelszót keresnék, akkor úgy kellene jelszószerüen jellemezni, hogy beruházási politikánk nem lehet lillafüredi beruházási politika. Beruházni — főleg olyasvalamibe lehet, ami a kamatot és a tőkeamortizációt is biztosan behozza. Szociálpolitikát, kultúrpolitikát adókból kell fedezni. Lehet, hogy ez meglassítja a szociálpolitika és a kultúrpolitika ütemét, az is lehet, hogy újabb közterheket tesz szükségessé, de mindkettőt vagy a kettőnek kombinációját vállalnunk kell, mert egészséges gazdasági élet az alapja az egészséges állami életnek(Slachta Margit (pk): Nem halljuk! — Schiffer Pál (szd): Jöjjön közelebb! Jöjjön a baloldalra! — Nagy Vince (msz): Ott tállal maradni! — Derültség. — Spitálszky Károly (szd): Majd a naplóból elolvassa!) Azért mondtam el mindezekét, hogy érzékeltessem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy mi tisztában vagyunk a gazdasági élet helyzetével és lehetőségeivel is. Célunkat és törekvéseinket a gazdasági vonalon pártom hároméves gazdasági tervében kifejtette, és^ ismétlem, egyetlenegy tételre sem áll az a pénzügyminiszteri megállapítás, hogy »nem egyedül a lehetőségek gondos mérlegelése^ vezeti' őket«, mert ennek a tervnek minden tétele a realitás talaján épül fel. Gazdasági terünk egy része és egyben iránymutatója is szociáldemokrata programunknak. A gazdasági élet síkján programunkat jelszószerüen talán így foglalhatnám össze: többtermelés, nagyobb nemzeti jövedelem, igazságosabb, egészségesebb jövedelemelosztás, magasabb életszínvonal és jobb munkalehetőségek. T. Nemzetgyűlés! Akik a magyar politikai életet a lelkiismereti r szabadság jelszavával bomlasztják, és szándékosan mellőzik azt a tényt, hogy tulajdonképpen a lelkiismereti szabadság teljessége felé akarunk egy lépést tenni, azok fordítanák talán figyelmüket mégis ezek felé a célok felé, mert ezeknek megvalósítása nélkül nincs lelkiismereti szabadság, nincs termelés, nincs élet. Nyomatékosan szól ez azoknak, akik a lekiismereti szabadságból vallási sérelmet akarnak kovácsolni, és a kultúrharc sötétségiébe akarják taszítani az országot. Én azt mondom: ha valaha igaz, akkor most igaz az, hogy »előbb élni, azután filozofálni«. Ezekkel a bomlasztó törekvésekkel szemben én a gazdasági haladás lehetőségeire hívtam fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ezzel együttjár a magasabb életszínvonal, a kulturális haladás lehetősége, szóval az ország jövendőjének biztosítása. En itt remélek, itt várok többet, jobbat, mint ami eddig volt, ami eddig lehetett. Abban a reményben, hogy a legközelebbi költségvetés már ezek felé a célok felé halad, magam és pártom nevében a költségvetést el-