Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

19 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 20 népeken a sor, hogy,ők is tanuljanak ós ők is vonják ie a történelem tanulságait és egy lépéssel közeledjenek felénk. Mi elkövetkezendő életünkben ki akarjuk kapcsolni az irredenta mindenféle formáját, nem akarunk itt sem titkos, sem nyilt akciókat kezdeni. Meg vagyunk róla győződve, elkövetkezik az idő, amikor a népek jobb belátása hozza meg itt, ezen a területen azt a kielégítő megoldást, amelyet a párisi béke, sajnos, nem tartalmaz. Nem akarunk ilyen irredentát folytatni azért, sem, mert az a múltban nemcsak kifelé rothasztotta meg viszonyunkat a körülöttünk levő népekkel, (le belső rothadást is idézett elő a magyar közéletben. Hogy csak a legkirívóbb példákra, & Horthy, Bethlen és Gömbös rendszerek^ legkirívóbb hibáira utaljak, a frankhamisítás és a jankapusztai usztasakiképzés voltak azok, amelyek Magyarország hitelét kifelé aláásták, közéletét pedig befelé teljesen korrumpálták és megrontottták. Mi tehát békés eszközökkel kívánunk a népek egyetértésén és elsősorban a szomszédainkkal való egyetértésen dolgozni. Amikor azonban ezt tesszük és szinte ünnepélyesen kijelentjük ezen a helyen, akkor kettőt hozzá kell fűznünk. Az egyik az, hogy a történelem i'.amísága szerint a szerződések nem csak hogy nem örökérvényüek, de nagyon kevés olyan szerződés van, amely egy geneváeiónyi időtairtamon keresztül is érvényben volt. Mi jehát bízunk abban, hogy a párisi békeszerződés sem örök és a népek belátása el fog jutni ennek a szerződésnek felülvizsgálásához és megváltoztatásához. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán. — Taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.) A másik hozzáfűznivalóm pedig az, hogy addig is, míg a mai állapotok érvényben vannak, nekünk jogunk van ellenőrzést gyakorolni afelett, hogy mi történjék a határokon túl maradi) magyarokkal, (Nagy Vince (msz): l'gy van!) nekünk nem lehet közömbös az, hogy ottmaradt magyar testvéreinkkel miként báninak és reméljük, hogy a megbékélés légköre maga után vonja, hogy a körülöttünk lévő országokban maradt magyar kisebbségek mindenütt megkapják az emberi és az állampolgári egyenjogúságot, amely nélkül emberhez méltó életet nem lehet élni. (Ügy van! a szabadságpárton^) Ebben a tekintetben Románia, talán az az állani, amely élen halad a megbékülés útján. (Üro/.a Péter külpolitikájáról meg kell ;ii Lapítanom, hogy sok joakarato't tanúsít a magyar kiselibséggid szemben és nem ő rajta múlik ;:/. ha az alantas és alárendelt közegek nem mindig é<s nem ugy hajtják végre rendelkeze<eit, ahogyan azt 6 kívánná. Csehszlovákiával szemben azonban nem lehet ugyanezt elmondani. A magyar lakosság erőszakos áttelepítése Délszlovákiából a szaidéta területekre á humanitás elven napjainkban elkövetett legnagyobb bűn, amelyet egyetlen állam sem engedhet meg magának, olyan állam, amely & kultúrállam jelzőjére igényt 'art, (Nagy Vince és májsok a szabadság nár'ton: Ugy van! — Taps.) Jugoszláviával való viszonyunk is kedve zően alakul, bár meg kell állapítani, hogy még itt m igen sok kívánnivaló van a magyarság •ÓrsántEbk enyhítésére és javítására vonatkozóan. Lojálisán kívánunk tehát szembehelyezkedni és lojálisán kívánunk elhelyezkedni a körülöttünk élő népeknek sorában, ez a lojalitás azonban nem méhet odáig, ahogyan azt egyes politikai páirtok nálunk értelmezik. Itt elsősorban rá kell mutatnom a Magyar Kommunista Párt hivatalos lapjának, a Szabad Népnek 1946 december 18-án megjelent számára. A lap a Borba című jugoszláv lap cikkével foglalkozik és. a Borba cikkéből többek között a következőképpen hoz egy idézetet (olvassa): »A Borba kifogásolja azt, hogy a kisgazdapárt a demokratikus Dobi István helyett a földm.ívelésügyi minisztérium élére Horthy volt államtitkárát, Bárányos Károlyt ültette. A kis% gazdapárt politikája most már nyilvánvalóan nem kizárólag magyar belügy«, — állapítja meg a Szabad Nép — »a Borba cikke íkomoly figyelmeztetés« — a Szabad Nép szerint — »minden jó magyar számára, hogy a kisgazdapárt milyen veszélyes úton halad. Ezért mindaddig, amíg el nem érjük. változatlanul, sőt fokozottan harcolunk a. leglényegesebb kérdés megoldásáért: ki a nép ellenségeivel a koalícióból.« T. Nemzetgyűlés! A lojalitás nem terjedhet odáig, hogy beleszólást engedjünk bármelyik szomszédunknak abba, hogy a magyar földmívelésügyi tárcát Dobi Istvánnal vagy Bárányos Károllyal töltsük-e be. (Ugy van! Ugy van! — Élénk tap* a szabadságpárton ) Súlyosan sérti a magyarság érdekeit az a magatartás, »amely tanukénit hív fel idegen orgánumot, más ország orgánumát egy ilyen kiválóan magyar belpolitikai kérdés elbírálásánál Ennek nem szabad soha többé előfordulnia, és miiként az irredentát egyszerstmindenkorra száműzni kívánjuk köriünkből, azonképpen ezt az önsiainyargató mnzochizniust, (Ügy va*n! Ügy van! — Elénk taps u szabadsági párton.) amely a magyarság széles tömegeinek lelkétől távol va/n, szintén nem akarjuk soha többé itt viszontlátni. (Élénk taps a szabadságpárton, a pártonkívülieknél és a kisgazdapárt egy részén.) T. Nemzetgyűlés! A nagyhatalmak felé viszonyunknak bizalomteljesnek kell lennie. Mi annyira függvényei vagyunk a nemzetközi politikának és annyira rá vagyunk utaiva minden egyes nagyhatalom jóakaratára, hogy nekünk minden irányban bizaihnat kell keltenünk külpolitikánk iránt. (Ügy van! a szabadságpárton.) Éppen ezért megdöbbentett és szinte nem akartam hinni a szememnek, amikor a szociáldemokratapárt hivatalos lapját, a Népszavát, 1947 február 1-én olvastam. Énnek a lapnak címlapján négynyelvű üdvözlés foglaltatik a 35. szociáldemokrata kongresszus belföldi és külföldi vendégei felé. Ez a négyhasábon közölt szöveg szószerint, szinte szolgai hűséggel van lefordítva a magyar szövegből, elől van a magyar, azután a francia, azután az angol és végnïl a «lémet szöveg. Figyelmesen átnézve azonban a négy szöveget, a magyarban van egy mondat, amely így e.zól (olvassa): »Elsősorban azt akarjuk, hogy a fiatal magyar köztársaság a legjobb és őszinte barátságban éljen a Szovjetunióval, amelynek a fasiiTimustól valló felszabadításunkat köszönhetjük.« Ez a szöveg hiányzik a myugati nyelvek fordításaiból. (Zaj és derültség a szabad ságpárt soraiban.) Nincsen benne sem a német, sem az angol, sem a francia szöveghem (Nagy Vince (msz:) Miért hagyták ki?) T. Nemzetgyűlés! Ezt a szöveget elmondhat ia ég el is mondja a magyar nemzetgyűlés minden pártja, (Nagy Vince (msz): Ügy yan!) elmondom én is és magamévá teszem szívvel