Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

17 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 18 fogadásra és megvitatásra ajánlom. (Lelkes taps.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gyöngyösi Janas külügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1946. évi módosított alkotmány árnak» valamint ugyanazon szervezet első 28 értekezletén elfogadott egyezmények zárócikkelyének módosításáról szóló , 1946. évi egyezmény becikkelyezéséről szóló két törvényjavaslatot. Kérem a benyújtott két törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását, valamint előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a külügyi és társadalompolitikai bizottságokhoz való utalását. Elnök: A miniszter úr által benyújtott két törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai között szótosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. A belügyminiszter úr káván szólni. Rajk László belügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Benyújtom a külföldön tartózkodó egyes személyeknek . magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló törvényjavaslatot. Egyidejűleg a nemzetgyűlés házszabályainak 95. §-ára való hivatkozással kérem a javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását. Kérem továbbá a benyújtott törvényjavaslatnak előzetes tárgyalás ós jelentéstétel végett az alkootmányjogji és közjogi, valamint az igazságügyi bizottsághoz utasítását. Elnök: A miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kinyomatja»' tagjai között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a 'miniszter úr által javasolt bizottságoknak. Minthogy a miniszter úr a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, amihez a házszabályok 95. §ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a jelenlévő képviselők kétharmad többségének hozzájárulása szükséges, ezért kérem azokat a képviselő urakat, akik a sürgősség kimondásához hozzájárulnak, méltóztass-amak felállni. (Megtörténik.) Többség! Megállapítom, hogy s kétharmad többség megvan, tehát ilyen érte lemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső (misz): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) A magyar állam 1946/47. évi költségvetéséből a külügyi tárcára eső rész tárgyalása arra az időpontra esik, amikor külpolitikailag Magyarország helyzetét az a tény jellemzi, hogy a békeszerződés már alá van írva, de még nincs ratifikálva és nem lépett életbe. Azt hiszem, az egész ország egyetemes óhaja az, hogy ennek a szerződésnek a -ratifikálása minél előbb megtörténjék, a békeszerződés minél előbb életbelépjen és a mai fegyverszüneti állapot minél előbb megszűnjék. A békeszerződés nem olyan lett, mint amilyet vártunk; bizonyos csalódás kiséri a nemzet széles rétegeiben. A szerződést a kormány — amint arra kötelezve van — be fogja mutatni a nemzetgyűlésnek ratifikálás céljából és majd akkor fogjuk az alkalmat felhasználni arra, hogy bírálatot mondjunk afelől: a békeszerződés nem helyesen sikerült voltában mennyi része van a huszonötéves Horthy uraNEMZETGYÛLÊS1 NAI'I.Ó VII. lomnak, mennyi része van a hatalmak meg nem értésének és mennyi része van az előkészítés fogyatékosságának. (Helyesles a szabadságpárt oldalán.) Mindenesetre megállapítom, — és ezzel bizonyos fokig elégtételt kívánok szolgáltatni Gyöngyösi külügyminiszter úrnak (Éljenzés és taps a kisgazdapárt oldalán.), akit ezen a téren korábban támadtam. — hogy a békeszerződés előkészítő anyagának tüzetesebb megismerése után megállapíthatjuk, hogy az ő szerepe ebben az egész kérdésben lényegesen különb és jobb volt, mint amit tájékozatlanságunkban róla feltételeztünk. (Élének taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Annak ellenire, hogy a békeszerződés bizonyos csalódást vált ki, rá kell szoktatnunk és rá kell nevelnünk népünket elsősorban innen a nemzetgyűlésből arra, hogy reálpolitikát folytasson az elkövetkezendő békeszerződéssel kapcsolatban. Az irredentizmus és a »nem, nem, soha!« hangulata soha többé eb"be az országba nem térhet vissza. Nem térhet vissza elsősorban azért, mert alkalmas volt. arra, hogy egy generáción keresztül éket verjen a dunavölgyi népek közé, amelyek végeredményben mégis egy szűkebb családot alkotnak, ahol a népek egymásrautaltsága előbb-utóbb egy becsületes, fenntartás nélküli és lojális együttműködést kell hogy kiváltson ezek közt a népek közt. Az irredenta hangulat volt jórészt oka annak, hogy az egymásrautalt dunavölgyi népek összeforrása az elmúlt generáció alatt, a két világháború közt, nem következhetett be. Ez volt jórészt az oka annak, hogy Ausztria olyan könnyen volt hitlerizálható, mert nem találta meg kelet felé megfelelő szilárd kapcsolatait, kénytelen volt nemzetközi kapcsolatait inkább nyugat felé kiépíteni. Ez volt jórészt az oka annak, hogy Csehszlovákiát, amikor a történelem órája üt ölt, olyan könnyen szót lehetett porlasztani és el leheléit távolítani a hitlerizmus terjedésének akadályai közül és ez volt mindenekelőtt az oka annak, hogy Romániával azt az aljas, macchiavellista játékot tudta a hitlerizmus megjátszani, amelyet megjátszott vele. Erdélynek olyan formában való kettéosztása, ahogyan azt Hitler csinálta, a történelem egyik legaljasabb cselekedete volt. Megmutatta mindkét nép felé, az egymásra utalt .román és magyar nép felé egyaránt, hogy tud jutalmazni is és tud büntetni is,' és annak Ígérte Erdély másik felét, aki az ő rendelkezéseit jobban kiszolgálja. Ez volt az a rés, amelyen keresztül Romániát bele lehetett kényszeríteni Hitler háborújába és ez volt az az eszköz, amellyel meg lehetett, szédíteni a magyarság vezetőit és bele lehetett vinni őket ugyanebbe a háborúba. Ennek soha többet nem szabad megtörténnie, ezt a rést egyszersmindenkorra be kell tömnünk és nem szabad megengedni, hogy ezen keresztül olyan elemek, amelyek a Duna völgyében nem otthonosak, amelyek idegenek és amelyek csak érdekből akarják a dunavölgyi népeket felhasználni, valaha is betörjenek ide közénk és megzavarják az itt élő és egymásra utalt népek együttélését és együttes boldogulását. T. Nemzetgyűlés! Mi volt a hiba a múltban? Elsősorban az, hogy mindkét fél (integrális megoldásokra törekedett. Magyarország az 1914-es állapotok visszaállítására, a körülöttünk levő népek pedig a trianoni statusquouak mindenáron való védelmozésére. Mi már tanultunk a múltból, most a körülöttünk élő 2