Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-115

203 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947. évi március hó 26-án, szerdán. 204 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Hegyesi János jegyző (felolvassa a 15. címet). Elnök: Szóláera következik a címhez feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Szemes József! Szemes József (kg): T. Nemzetgyűlés! Amikor a múlt héten a nemzetgyűlés az iparügyi minisztérium költségvetését tárgyalta, jóleső érzéssel hallottam az előadó úrnak az előadói székből tett megállapítását, hogy a magyar kezmuiparosság mindenkor a haladá,«. és a demokrácia meggyőződéses híve és lelkes harcosa volt. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés ehhez hozzátennem azt. hogy ez a társadalmi réteg mindenkor a leghasznosabb és legdolgosabb társadalmi rétegek egyike volt. Legyen szabad hivatkoznom talán az utolsó békebeli statisztika adataira, amelyek szerint a nemzeti jövedelemhez a gyáripar 22 fc.zázalékkal. a. magyar kezmuiparosság pedig 16.5 százalékkal járult hozzá. De ha túlmegyünk ezen a száraz statisztikai adaton, akkor meg kell állapítanunk — hiszen :i nemzetgyűlés valamennyi tagja saját személyében tapasztalhatta — hogy ez a jársadnlmi réteg naponta nemcsak nyolc órát dolgozik. Míg a munkásság a maga szervezeti erejével régesrég kiharcolta a napi fnylolcórai munkaidőt, ennek a társadalmi rétegnek a nvolc órai munkaidő még nem adatott meg. A kezmuiparosság műhelvében 10—12 órát, de sokszor még ennél is többet kénytelen dolgozni. . Kétségtelen ténv, hogy az elmúlt időben önálló ipnrosnak lenni ebben az országban áldozatvállalást és sok munka verőiteket jelentett. A múltban nem ingyen adták azt, hoev valaki önálló és független iparos lehessen. Ha megállapítjuk, hogy ez a társadalmi réteg demokratikus és valóban talán a legtöbbet dolgozó társadalmi réteg, akkor mi sem volna természetesebb, mint az, hogy a demokrácia ezt a társadalmi réteget mindenféle módon támogassa. El kell azonban nekünk iparosoknak mondanunk — nem szemrehányásképpen mondjuk el — hogy a demokrácia bennünket nem segített meg annyira, amennyire talán más társadalmi osztályokat megsegített, amikor azt látjuk, hogy színházakra, meg tenyészállatok vásárlására jutott már forintja ennek a demokráciának, arra ez a demokrácia tudott áldozni, hogy ezeknek a céloknak a szolgálatát különböző címeken megsegítse, de — állítom — a mo&t újonnan megszavazott 1 millió forinton kívül a magyar kezmuiparosság számára eddig egyetlen fillérnyi hitel sem jutott. Amíg a gyáripar begyujtási segélyek formájában és egyéb címeken megkapta a lehetőséget arra, hogy tevékenyen vehessen részt az újjáémtésben, addig a magyar kézműiparosságnak mind a mai napig hitel formájában egyetlen fillér sem jutott. Ha ez a társadalmi réteg a jövőben is ilyen mostoha elbánásban fog részesülni, akkor no méltóztassék rossznéven venni azt a kijelentésemet, hogy ez a társadalmi réteg azt az érzést fogja kifejezésre juttatni, hogy számára a demokrácia csalódást hozott. A kezmuiparosság úgy érzi, hogy ez az ő demokráciája, de akkor azokat a jogokat formálja a demokráciával szemben, hogy ugyanolyan támogatásban részesüljön, mint amennyire a demokrácia más társadalmi rétegeket is megsegít. Számtalanszor hangzottak el olyan megnyugtató kijelentések, hogy a magyar kézmű- j iparosság ne féljen, mert egyetlen párt sem gondol arra, hogy. a cipész vagy az asztalos szerszámait köztulajdonba vegyék. Valóban így van; (Mozgás a kisgazdapárt oldalán.) mi iparosok tudjuk is, hogy szerszámainkat semmi körülmények között nem fogják köztulajdonba venni, tudjuk, hogy önállóságunk, biztosítva van. De viszont tudjuk azt is, hogy ha a magyar kézművesiparosságról a jelenlegi elbánás folytatása mellett nem történik kellő gondoskodás a hitel terén, akkor az egészen felesleges is lesz, nem is lesz rá szükség, mert hiszen úgyis tönkre kell, hogy menjen ez a társadalmi réteg. Arra kérem tehát a pénzügyminiszter urat, hogy a kezmuiparosság részre folyósítson több hitelt. Ez a társadalmi ré'ea- nem tartozik a feketézőkhöz. Abból az összegből, amelyet a kézműiparosságnak adnak, javakat termelünk és ezek a javak mindenképpen a demokráciát szolgálják, a demokrácia javai lesznek. Igen t Nemzetgyűlés! Szóvá kell tennem az iparosság kifizetetlen közszállítási számláit. Nagyon jól tudja a t. Nemzetgyűlés, hogy az 1946 augusztus elseje előtti számlákat a magyar iparosságnak nem fizetik ki, mert zárolták. Âz iparosság becsülettel és tisztességgel elvégezte munkáit és amikor elvitte számláit az illetékesekhez, legnagyobb meglepetésére azzal utasították el, hogy kormányrendelet jelent meg, amely lehetetlenné teszi, hogy az iparosság megkapja ezeknek a munkáknak ellenértékét. Az iparosság megfizette ezek után a munkák után az OTI-terhet, az adóterhet, a miunkabéreket és mégsem kapja meg munkájának ellenértékét. Kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, nem egyik módja-e ez annak, hogy a magyar iparosság tönkremenjen? Amit a magyar kezmuiparosság, húsz-harminc esztendő alatt összegyűjtött magának, azt ezeknek a számláknak ki nem fizetése folytán elveszti és így a tönk szélére jut. De nemcsak ezek a számláink kifizetetlenek, t. pénzügyminiszter úr. Vannak nekünk a felszabadulás előtti időkből is számláink, amelyekkel hiába megyünk bárhová, nincs egy fórum, amely meghallgatna bennünket. A felszabadulás eíőtt számtalan munkát szállítottunk le anélkül, hogy egy krajcár ellenértéket^ kaptunk volna és bár ezek a munkák ma is épségben megvannak, nincs olyan fórum, amely haílandó volna ezeket a számlákat kifizetni. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ügy van!) Arra kérem a pénzügyminiszter urat, intézkedjék ezekben a kérdésekben is, hogy történjék meg ezeknek a számláknak kifizetése, (Helyeslés a kisgazdapárton.) mert sok esetben a kézművesiparosoknak exisztenciája, további boldogulása, további^ munkalehetősége függ ettől és jogosan is kéri ezt a kézművesiparosság, mert Raját megdolgozott munkájának ellenértékét kéri. Abban a reményben, hogy a pénzügyminiszter úr ezekben a kérdésekben választ fog nekem adni és válasza olyan megnyugtató lesz, hogy a magyar kézművesiparosságot kielégíti, a 15. címet elfogadom. (Taps a kisi gazdapárt soraiban-) <e