Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-115

203 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947. évi március hó 26-án, szerdán. 206 Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző; Pintér András! Pintér András (kp): T. Nemzetgyűlés! . A 15. címnél szerepelnek többek közt az állami munka siakó telep bevételei és kiadásai is. Szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmét felihívni erre a munkáslakótelepre és kérem, hogy a munkástelep lakóházainak rendbehozatalára méltóztassék a költségvetés keretein túlmenő összeget fordítani. Ezek a munkáslakóházak a háború folyamán sérüléseket szenvedtek, mindamellett a lakótelep bevételei meghaladják a kiadásokat. Ugyancsak felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, amit egyszer már interpelláció formájában is felvetettem: kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék mérsékelni azoknak az egyéneknek büntetését, akik az infláció idején egészen kicsiny mennyiségű, 80 dekát vagy 1 kilogrammot meg nem haladó dohánnyal követtek el dohányjövedéki kihágást. Mindenki tudja, nehéz idők voltak azok és azt is tudjuk, hogy, sajnos, a háború a dohánytermelésben is éreztette hatását. A dohány, termeilés egyike azoknak a termelési ágaknak, amelyek a háború után leghamarabb talpraállottak és láttuk, hogy a legutóbbi termelési évben a magyar dohánytermelés mennyiségileg is és minőségileg is elérte a múltbeli színvonalat. Ismételten arra kérem a pénzügyiminiszter, urat, hogy ezekben a kérdésekben méltóztassék intézkedni. Fontos volna még az is, hogy a dohánytermelőket segítsük meg- Tudjuk azt, hogy a stabilizáció az idei költségvetési évben nem teszi ezt lehetővé, azonban a jövő költségvetési évben sokkal nagyobb mértékben kell a dohánytermelők segítségére sietni, mert ezeknek nagy része új gazda, most jutott földhöz és igazán nagy nehézségekkel küzdenek. A magyar dohánytermelés jelentős tétele az államháztartás pénzügyi költségvetésének és így törekedni kell arra, hogv fokozzuk a termelést mennyiségileg és minőségileg is. Kell találni rá lehetőséget, hogy azokat az eredményeket, amelyeket külföldön elértek a minőség javítása tekintetében, idehaza is igyekezzünk értékesíteni, hogy ezáltal is fokozzuk a tárca bevételi forrásait. Panaszok merülnek fel a dohánykisárusok részéről, hogy a nagyelosztók és a nagyárudások nem szolgálják ki őket olyan mértékben, mint ahogyan az árut a dohány jövedék rendelkezésükre bocsátja. Ebben a tekintetben talán jó volna megcsinálni azt, hogy a dohánynagyárudásoknak ne lelvén kisárudai engedélyük. Tudjuk azt, hogy a múltban a dohányjövedék és a szeszegyedárúság is politikai szolgáltatásokért adtak ki engedélyeket. Az igazolások még mindig nem folytak le, sok a huzavona az igazolások körül. Sok helyen még mindig olyanok vannak ezeknek az engedélyeknek birtokában, akik az elmúlt rendszer idején politikai érdemekkel szerezték meg ezeket az engedélyeket. Amikor itt vannak a hadirokkantak és ezeknek a háború >' által sújtott áldozatai, nagyon jó volna, ha a dohány jövedéki és szeszegyedárusági engedélyeket elsősorban ezeknek és a sokgyermekes hadiözvegyeknek adnák. A kisárusok sérelmezik, hogy az IBUSz-naJk trafikenegdélyeket adtak olyan helyeken, ahol egyébként kisárusok is vannak. A kisárusok hajlandók arra, hogy a városok forgalmasabb helyein saját maguk tartsanak inspekciós szolgálatot, ami altiul a lakosság «zükségleteiit minden időpontban ki tudnák elégíteni. Éppen ezért méltánytalan, ha egy ilyen nagy vállalatnak, mint az IBUSz, adnak olyan helyeken trafikengedélyeket, ahol egyébként is kisárusok vannak. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a hatáskörébe tartozó összes területeken igyekezzék odahatni, hogy elhelyezkedést elsősorban a hadirokkantak és hadiözvegyek kapjanak. A pénzügyminiszter úrnak gondoskodnia kell arról is, hogy megszüntessék azokat a rendeleteket, amelyeket az úgynevezett zsidótörvények alapján hoztak. Itt van például az 1938: XXX. törvénycikk végrehajtási utasításának 50. §-a, amely még mindig lehetővé teszi, hogy a múltban politikai érdemekért kapott engedélyek tulajdonosai megmaradhassanak működési területükön. Annakidején a zsidó vallásúaktól elvették az engedélyeket és odaadták a múlt rendszer kiszolgálóinak. Ezeket az engedélyeket felül kellene vizsgálni, vissza kellene vonni és oda kellene adni a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek. Remélem, hogy ebben a tekintetben a pénzügyminiszter úr intézkedni fog. A címet saját magam és pártom részéről elfogadom. (Taps a kommunistapörton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül ? Hegyesi János jegyző: Tisza József! Tisza József (kp): T. Nemzetgyűlés! Köztudomású, hogy a múlt rendszerben, a Horthykorszakban a bevételek terheinek oroszlánrészét túlnyomórészben a kisembereik vállaira nyomták. Ha megnézzük ezeket a kimutatásokat, részleteikben mit mutattak? Azt látjuk, hogv a nagyvállalatok által fizetett adók és a tőlük származó különböző bevételek, ezek közül, is elsősorban az egyenesadó, nem érték el még az 5°/o-át sem az összes bevételeànek. A nagybirtok földje alacsony kataszteri sorozásával mentesül a terhek tekintélyes része alól. A vagyonadó hozama a társulati adónál is lényegesen kevesebb volt és így természetes, hogy a terhek túlnyomó része a törpe- és kisbirtokok parasztságára, a terhes fogyasztásiés forgalmiadó révén az ipari munkásságra és általában véve kisemberekre hárult. A felszabadulás után egészen a stabilizációig a terhek elosztása .még aránytalanabbá vált. A nagytőkéseknek az a törekvése, hogy az újjáépítés terheit túlnyomórészben a városi dolgozóikra hárítsák, sikerrel járt és csak a stabilizáció vetett végett a terhek ilyen aránytalan elosztásának. Kétségtelen, hogy a pénzügyi kormányzat ugyanakkor, amikor a stabilizációval kapcsolatban adóreformot hajtoti! végre, nehéz helyzetben volt, hetek alatt kellett) helyreállítania az államháztartás egyensúlyát, és így érthető, hogy az első hónapokban nem annyira az adóalapok jó kimunkálására, mint inlkább a gyors eredmény biztosítására helyezett fősúlyt. Részben ebből erednek azok a hibák és fogyatékosságok, amelyek a pénzügyi kormányzat egyenesadó-politikájánál jelentkeznek. A földreform végrehajtásának elhúzódása következtében az ország számos területén a telepesek olyan időben jutottak) földhöz, amikor már a gazdasági munkálatok nem voltak végre-