Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
!5ë À nemzeèçyàlès ÎÔ3. ülése iààï. tehetünk és nenni is teszünk mást, mint bogy a magyar társadalomhoz, fordulunk. Ezt tettük a műit évben a »Magyar Gyermekért« segélyakcióval, és nem hiába tettük, a magyar társadalomi segítségével valóban sikerült az akkor majdnem katasztrofális helyzetben volt gyermekanenhelyek állapotát lényegesen megjavítani. Ezt tesszük most a hadifoglyok, a kórházak és a tüdőbetegek érdekébein. Azt hiszem, at. Nemzetgyűlés is tudja azt, hogy éppen a hadifoglyok javára mennyi áldozatkészség nyilvánul meg a magyar társadalom minden rétegében. Én, bizonyosra veszem, hogy ezen a téren sem fognak csalatkozni. T. Nemzetgyűlés! Igyekeztem itt rövid áttekintést adni a népjóléti minisztériumnak a felszabadulás óta végzett munkájáról. Igyekeztem megmutatni azt a néhány eredményt is, amelyet az adott szűk lehetőségek között mégis el tudtunk érni. Én vagyok a legnagyobb mértékbetti és a legelsősorban tisztában azzal, hogy milyen óriásiak a szükségletek és azokhoz képest milyen keveset tudtunk nyújtani- Ez azonban bennünket nem csüggeszt el. Ha visszatekintünk arra a munkára, amelyet a magyar dolgozók az elmúlt két év alatt az ország újjáépítése érdekében végeztek, akkor megvan minden bizalmunk és hitünk abban; hogy az a hároméves gazdasági terv, amelyet felállítottunk, valósággá fog válni, megvan ia( hitünk és meggyőződésünk abban, hogy három év alatt a termelést olyan magas fokra, olyan, magas színvonalra fogjuk emelni^ lamneily alapon végre lehetségessé válik majd egy valóban hatékony szociálpolitika gyakorlati megvalósítása. Ez nem a magyar dolgozókon fog múlni és nem fog múlni a inépjóléti minisztérium munkáján sem. De van ennek égy politikai feltétele. A politikai feltétele az, hogy a magyar közéletből, a magyar közéletnek irányadó régiójából valóban el kell távolítani a reakciós elemeket* a magyar közéletet való ban a becsületes, demokratikus erők Összműködésére kell alapítani, tartozzanak azok bármiféle pártba. Ha mi ezt a politikai előfeltételt meg tudjuk valósítani, akkor meg fogjuk valósítani az ország gazdasági újjáépítésének hároméves tervét és akkor valóban keresztül' fogunk vinni egy olyan szociálpolitikát, amely a magyar dolgozó népnek a szociálpolitika területén juttatni fogja mindazt, amire ez a nép, amire a magyar dolgozók teljes joggal tarthatnak igényt. (Általános élénk taps.) Elölök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Dénes István! Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! (Halljujc! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) A miniszter úr értékes és beható tájékoztatása után annyit mégis, kénytelen vagyok megállapítani, hogy bár a miniszter urat, mint népjóléti miniszter urat a. legnagyobb súly, a legnagyobb teher terheli elnyomorodott, szerencsétlen, sok koldustól hemzsegő országunkban, az, amit mondok,* nem "is a miniszter úrral kapcsolatos és nem a miniszter úr ellen szól, én az általános helyzetem kívánok segíteni, azon a szellemen, amely ebben a kérdésben eddig egy kissé »sántított«. Ez a költségvetés, sánta, féllábú költségvetés, (Lévay Zoltán (msz): Eokkant!) hiányzik belőle a legszomorúbb helyzetben levő, legnagyobb munkásrétegünkről való gondoskodás és megemlékezés, a magyar mezőgazdasági munkások kérdése, ha csak azt nem teévi február hó 28-án, pénteken. Í5o kintem a szegényparasztság számára való költségvetésnek, hogy Sz* Szabó Pál t. képviselőtársunkat a népjóléti minisztérium államtitkárává nevezték ki. Egyébként a szegényparasztság es a földmunkásság a népjóléti minisztérium költségvetéséből teljesen hiányzik. Az igen t. miniszter úr most közölte velünk, hogy a mezőgazdasági munkásság betegsegélyezésére vonatkozó rendelkezések készülőben vannak. Ennyi az egész. Harmadik esztendeje uralkodnak a demokratikus pártok. A két és félesztendő alatt gondoskodtak — nem megrovásképpen mondom, mert szükség volt rá — az üzemi munkásságról, gondoskodtak ott, ahol lehetett. (Varga István (kp) : Mit kaptak az elmúlt évben az ipari munka sok?) Ka t lóriát. A mezőgazdasági munkások még ezt sem kapták, meg. (Varga István (kp) : Maga élt volna azon a kalórián, majd meg-, látta volna!) Kaptak ruhát, képviselőtársam, a 700.000 mezőgazdasági munkáscsalád nem kapott egy pár cipőt, az ipari munkások kaptak cipőt. (Varga István (kp): Azért mentek el falura az ipari munkások, inkább otthagyták a gyárat az öntudatlanabbak, mert olyan »jó« dolguk volt! Elmentek napszámba! — Hegymegi Kiss Pál (imsz) gúnyosan: Szóval jobb dolga van a mezőgazdasági munkásnak, ez a fontos! — Lévay Zoltán (msz): Szóval irigylik a mezőgazdasági munkásokat! — Varga 1st vám (kp): Nem irigyeljük. —- Lévay Zoltán (msz): Azokat is fel kell emelni. — Zaj-) !] Ü<l i » íiiiK T. Nemzetgyűlés! Elég szomorú helyzet volt, hogy az ipari munkások azért mentek le falura munkára, hogy kenyérhez jussanak, ezek azonban szomorú helyzetet teremtettek a nyomorult földmunkások számára, mert elvették azok szája elől a kenyeret, hogy ők kaphassanak, ezzel azonban nem változott a helyzet. A mezőgazdasági munkásság az év legnagyobb részében kereset mélkül áll, nincs ennivalója. Mint a képviselő úr tudja, Nádudvaron és Kábán 6400 földmunkás éhségtüntetésbe kezdett, a községek nem tudják őket ellátni. A 3200 magyar faluban mindenfelé ez a helyzet, a községek is szegények . és nyomorult, munkanélküli mezőgazdasági népességünk nem tud még kenyérhez sem hozzájutni. En tehát nem állítom szembe a parasztságot és a munkásságot, önök tudhatják, hogy egy életet töltöttem el a földmunkásokkal és azok felemelésével, mindig rendkívül szerényen szólaltam fel ebben a Házban, kértem a 1 demokratikus pártokat. Tudom, hogy ugyanúgy gondolkoznak, mint én, ne vegyék azonban rossznéven, ha én ezt a kérdést mindig felszínen tartom, mert jó, ha nem feledkezünk meg a mostohagyermekekről. Magyarországon a földmunkásság mindig m >stohagyermek volt es ne vegyek rossznéven, ha azt állítom, hogy bár most szóval emlegetik a földmunkásokat, a mezőgazdasági munkásokat, de tényleges megsegítésükre eddig még semmi nem történt. Nem tudom, hogy beim volt-e at. képviselő úr akkor, amikor Hegyesi képviselőtársam beszélt. Azt mondotta Hegyesi képviselő úr, hogy rengeteg ruhát hoztak be ide az TJNRRÁ útján Amerikából és egyéb országokból, a miniszter úr megerősítette, hogy 15 millió dollár értékű ruhaneműt és gyógyszert hoztak be. Olyan jó ventilláció ja volt a fővárosnak, hogy itt tűnt el jóformán az egész, mert a 3200 magyar falunak- a nyomoralt -
