Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

15? À nemzetgyűlés Ï03. ülése Î947. évi február hó 28-án, pénteken. 158 nincstelen mezőgazdasági munkásoknak sajnos nem jutott. Azt, hogy jutott volna, sem en, sem a többiek nem tapasztalták. (Dobrentei Károlyné (kp): Eljutott sok helyre! Mindig folynak a kiosztások!) ... T. Nemzetgyűlés! Most hallottuk a miniszter úrtól, hogy a közeljövőben gondoskodni fog erről (Dobrentei Károlyné (kp): Mar eddig is juttatott! — Andrássy Dániel (kg): Ment ki ta­hira, esak nem megfelelő arányban! — Dobren­tei Károlyné (kp) : Arról nem tehetünk, nogy kalapokat, meg öveket küldtek sok csomagban! — Közbeszólás a kisgazdapárton: Azt is kicse­rélték!) Nem én vagyok a miniszter, nem en vagyok a többségi párt és a koalíció, önök! azok. Ha önök azok, akkor ne jöjjenek ilyenek­kel. Itt, t. képviselőtársam, az ország mezőgaz­dasági munkásságának színe-java, nagy zömé, nem kapott eddig semmit. (Ugy van! a kis­gazdapárton- — Andrássy Dániel (kg): Miért ránk haragszik, amikor megerősítettük nagy­jából 1 ?) Én nem haragszom, t. képviselőtársam, én csak ezt kívántam lerögzíteni és lázért'szóla­lok fel, hogy a mezőigazdasági munkásság hely­zetével ne csak szóval törődjünk, ne csak meg­állapítsuk, hogy szociálpolitikánk célja a dol­gozók gazdasági, szociális és kulturális fel­emelkedése, hanem cselekedjünk is, mert az,a, nyomorult földmunkás réteg... (Varga István (kp): Adja meg rá ta lehetőséget!) Majd én rög­tön (megadom, t. képviselőtársam. (Oláh Mihály (kp): Hitlerek meg Horthyék elvitték! Mi is emlékezünk!) T. Nemzetgyűlés! A dolgozók közé tartoz­nak a mezőgazdasági munkásság százezrei is. (Varga István (kp): Sőt még a kisparasztság is odatartozik!) Ha odatartoznak!, akkor, ami­kor a dolgozókról gondolkoznak- és beszélnek, ezek alatt ne értsék mindig csak az ipari mun­kásságot, hanem értsék alatta a mezőgazda­sági munkásságot is. Amidőn önök rendeletet adtak ki-.. (Pásztor Imre (szd): Jobban értjük alatta, mint ön!) Tessék? (Pásztor Imre (szd): Jobban értjük alatta a dolgozó parasztságot^ mint önök!) A képviselő úrnak ugyan, a kon­dícióját tekintve, elhiszem, hogy érti, de itt nem értésről van szó, hiszen éppen azt mondom, hogy etet értjük valamennyien. Cselekedni, tenni kell, nem érteni; azon túl vagyunk, hogy ért­jük. (Pásztor Imre (szd): Un nem gátolom!) Természetes, hogy a munkáspártok és a paraszt­pártok értik, de eselekedná, adni kell! (Zaj.) Amikor bejön ide 15 millió dollár értékű ruha­nemű, akkor legalább kétmillió értékűt adjanak annak az egymillió nyi nyomorult, szerencsét­len munkáscsaládnak. (Lévay Zoltán (msz): A falura nem került, csak a városba, az jobban verekísizüki!) Erről van szó, t. képviselőtársam. Én nem opponálni, nem eUenzékieskedni akarok, én a haza egyik legnagyobb /kérdésére, legfájóbb sebére akarom felhívni a fiigyeimet, azért, hogy törődjünk vele, ne csak elméletileg, hanem a valóságbanj, a realitások térén is, minthogy azt szeretjük hangoztatni, hogy mi a realitások emberei és politikusai vagyunk- (Csizmadia Lajos (kg): Ha már földet nem tudtunk nekik juttatni!) Ennél a kérdésnél ismételten hangsúlyoz­nom* kell, hogy 1,100.000 mezőgazdasági nincs­telen munkáscsaládunk volt és ebből 480.000 család jutott földhöz. A nagy többség tehát nem jutott földhöz, nincstelen maradt. Igaz, hogy ezek a szerencsétlen földmunJkások nem tudnak a pártokba beiratkozni és ha beirat­koznak, nem tudnak párttagsági díjat fizetni. Igaz, hogy nem tudják a szakszervezeti díja­kat fizetni. Nincs miből. Nincs betevő falat­juk. Ezzel szemben, t Nemzetgyűlés; figyelem­mel kísérhetik az önök koalíciós pártjának, a parasztpártnak lapját, a Szabad Szót, amely így kiált fel: Égbe kiált a telepes községek nyomorúsága! A falvakban 7—8 gyermekes családokban a gyerekek cipő hiányában nem tudnak kijárni. (Dobrentei Károlyné (kp): A képviselő úr kit képvisel a parlamentben? — Lévay Zoltán (msz): Piroska, Piroska, mi lesz holnap? Hát maga?) 16 Kérem, t. képviselőtár­sam, én a szegény parasztságot képviseltem 25 esztendőn keresztül. (Dobrentei Károlyné (kp): Es mit tett az érdekükben akkor? — Lévay Zoltán (msz): Vallomást Piroskának! Kis in­diszkrét!) T. képviselőtársam, én arról csak nem tehetek, hogy ön átaludt huszonöt eszten­dőt Magyarországon. Azt kell mondanom, hogy átaludta vagy ráült a fülére és nem látott, nem hallott, mert ha figyelte volná, hogy én mit csináltam a múltban, akkor láthatta volna. (Dobrentei Károlyné (kp): Most mit csinál?) Azt csináltam akkor is, amit most csinálok: a földmunkásság érdekeit képviseltem. (Dobren­tei Károlyné (kp): De mit adott nekik, hogy így követelődzik? — Lévay Zoltán (msz): Hát maga mit adott nekilki?) Azt adtam nekik, hogy közéjük menteaní lelkesítettem, bátorítottam, tanítottam őket és képessé tettem őket arra, hogy végre kezükbe tudják venni sorsuk irá­nyítását, amit most, hála Istennek, megcsinál­tak a munkáspártok révén. (Egy hang a sza­badságpárton: De ezt csak a gyengébbek ked­véért mondta!) Én magamat nem szaggathat­tam szét, nem téphettem millió felé, hogy ad­jak nekik, csak azt adtam, amáni volt: szelle­memet, bátorságomat, tudásomat. (Dobrentei Károlyné (kp) : A demokrácia is azt adja, amije van! — Lévay Zoltán (msz): A testét nem ad­hatja, csak a lelkét! — Varga István (kp): Nem tudom, hányszor kapált napszámba! En kapáltam napszámba, én aeatoltam, én tu­dom, hogy milyen a földmunkásság sorsa, de maguk keveset beszélhetnek róla, mert csak távolról látták! Gyermekkorom ott telt el! — Lévay Zoltán (msz) : Micsoda hős, még kapált is! — Varga István (kp); Maguk a parasztot képviselik, akik azt se tudják, mi a paraszt sorsa! — Lévay Zoltán (msz): A párttitkárok beszélnek?) Van, aki nagyon jól tud kapálni, de nem tud küzdeni eszmékért, a másik vi­szont azt tudja. (Varga István (kp): Ugy lát­szik, maguk az eszmékhez értenek, aibból élnek évekig! — Lévay Zoltán (msz): Mindig a kapá­lással, meg a kalapáccsal jönnek! Az ember­nek feje is kell» hogy legyen, meg esze isi! Nemcsak a markával dolgozik az ember! — Derültség a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán-.) Amint a miniszter úrtól hallottatmi, foglal­koznak jx mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításává! is. Kérem,, ne álljanak itt meg, menjenek egy lépéssel tovább f és amikor a telezőgazdiasági munkásság társadalombiztosí­tásával foglalkoznak, akkor oldják meg generá­lisan a kérdést, legalább' abban a mérteikben, amilyen mértékben megoldották eddig az ipari munkássággal kapcsolatban. Őszintén megmon­dom, nem/ érteni, miért van ez a hallatlan kü­lönbség a földmunkásság, a mezőgazdasági munkásság és az ipari munkásság között, hiszen mindnyájan egyforma dolgozói, egyforma

Next

/
Oldalképek
Tartalom