Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
15? À nemzetgyűlés Ï03. ülése Î947. évi február hó 28-án, pénteken. 158 nincstelen mezőgazdasági munkásoknak sajnos nem jutott. Azt, hogy jutott volna, sem en, sem a többiek nem tapasztalták. (Dobrentei Károlyné (kp): Eljutott sok helyre! Mindig folynak a kiosztások!) ... T. Nemzetgyűlés! Most hallottuk a miniszter úrtól, hogy a közeljövőben gondoskodni fog erről (Dobrentei Károlyné (kp): Mar eddig is juttatott! — Andrássy Dániel (kg): Ment ki tahira, esak nem megfelelő arányban! — Dobrentei Károlyné (kp) : Arról nem tehetünk, nogy kalapokat, meg öveket küldtek sok csomagban! — Közbeszólás a kisgazdapárton: Azt is kicserélték!) Nem én vagyok a miniszter, nem en vagyok a többségi párt és a koalíció, önök! azok. Ha önök azok, akkor ne jöjjenek ilyenekkel. Itt, t. képviselőtársam, az ország mezőgazdasági munkásságának színe-java, nagy zömé, nem kapott eddig semmit. (Ugy van! a kisgazdapárton- — Andrássy Dániel (kg): Miért ránk haragszik, amikor megerősítettük nagyjából 1 ?) Én nem haragszom, t. képviselőtársam, én csak ezt kívántam lerögzíteni és lázért'szólalok fel, hogy a mezőigazdasági munkásság helyzetével ne csak szóval törődjünk, ne csak megállapítsuk, hogy szociálpolitikánk célja a dolgozók gazdasági, szociális és kulturális felemelkedése, hanem cselekedjünk is, mert az,a, nyomorult földmunkás réteg... (Varga István (kp): Adja meg rá ta lehetőséget!) Majd én rögtön (megadom, t. képviselőtársam. (Oláh Mihály (kp): Hitlerek meg Horthyék elvitték! Mi is emlékezünk!) T. Nemzetgyűlés! A dolgozók közé tartoznak a mezőgazdasági munkásság százezrei is. (Varga István (kp): Sőt még a kisparasztság is odatartozik!) Ha odatartoznak!, akkor, amikor a dolgozókról gondolkoznak- és beszélnek, ezek alatt ne értsék mindig csak az ipari munkásságot, hanem értsék alatta a mezőgazdasági munkásságot is. Amidőn önök rendeletet adtak ki-.. (Pásztor Imre (szd): Jobban értjük alatta, mint ön!) Tessék? (Pásztor Imre (szd): Jobban értjük alatta a dolgozó parasztságot^ mint önök!) A képviselő úrnak ugyan, a kondícióját tekintve, elhiszem, hogy érti, de itt nem értésről van szó, hiszen éppen azt mondom, hogy etet értjük valamennyien. Cselekedni, tenni kell, nem érteni; azon túl vagyunk, hogy értjük. (Pásztor Imre (szd): Un nem gátolom!) Természetes, hogy a munkáspártok és a parasztpártok értik, de eselekedná, adni kell! (Zaj.) Amikor bejön ide 15 millió dollár értékű ruhanemű, akkor legalább kétmillió értékűt adjanak annak az egymillió nyi nyomorult, szerencsétlen munkáscsaládnak. (Lévay Zoltán (msz): A falura nem került, csak a városba, az jobban verekísizüki!) Erről van szó, t. képviselőtársam. Én nem opponálni, nem eUenzékieskedni akarok, én a haza egyik legnagyobb /kérdésére, legfájóbb sebére akarom felhívni a fiigyeimet, azért, hogy törődjünk vele, ne csak elméletileg, hanem a valóságbanj, a realitások térén is, minthogy azt szeretjük hangoztatni, hogy mi a realitások emberei és politikusai vagyunk- (Csizmadia Lajos (kg): Ha már földet nem tudtunk nekik juttatni!) Ennél a kérdésnél ismételten hangsúlyoznom* kell, hogy 1,100.000 mezőgazdasági nincstelen munkáscsaládunk volt és ebből 480.000 család jutott földhöz. A nagy többség tehát nem jutott földhöz, nincstelen maradt. Igaz, hogy ezek a szerencsétlen földmunJkások nem tudnak a pártokba beiratkozni és ha beiratkoznak, nem tudnak párttagsági díjat fizetni. Igaz, hogy nem tudják a szakszervezeti díjakat fizetni. Nincs miből. Nincs betevő falatjuk. Ezzel szemben, t Nemzetgyűlés; figyelemmel kísérhetik az önök koalíciós pártjának, a parasztpártnak lapját, a Szabad Szót, amely így kiált fel: Égbe kiált a telepes községek nyomorúsága! A falvakban 7—8 gyermekes családokban a gyerekek cipő hiányában nem tudnak kijárni. (Dobrentei Károlyné (kp): A képviselő úr kit képvisel a parlamentben? — Lévay Zoltán (msz): Piroska, Piroska, mi lesz holnap? Hát maga?) 16 Kérem, t. képviselőtársam, én a szegény parasztságot képviseltem 25 esztendőn keresztül. (Dobrentei Károlyné (kp): Es mit tett az érdekükben akkor? — Lévay Zoltán (msz): Vallomást Piroskának! Kis indiszkrét!) T. képviselőtársam, én arról csak nem tehetek, hogy ön átaludt huszonöt esztendőt Magyarországon. Azt kell mondanom, hogy átaludta vagy ráült a fülére és nem látott, nem hallott, mert ha figyelte volná, hogy én mit csináltam a múltban, akkor láthatta volna. (Dobrentei Károlyné (kp): Most mit csinál?) Azt csináltam akkor is, amit most csinálok: a földmunkásság érdekeit képviseltem. (Dobrentei Károlyné (kp): De mit adott nekik, hogy így követelődzik? — Lévay Zoltán (msz): Hát maga mit adott nekilki?) Azt adtam nekik, hogy közéjük menteaní lelkesítettem, bátorítottam, tanítottam őket és képessé tettem őket arra, hogy végre kezükbe tudják venni sorsuk irányítását, amit most, hála Istennek, megcsináltak a munkáspártok révén. (Egy hang a szabadságpárton: De ezt csak a gyengébbek kedvéért mondta!) Én magamat nem szaggathattam szét, nem téphettem millió felé, hogy adjak nekik, csak azt adtam, amáni volt: szellememet, bátorságomat, tudásomat. (Dobrentei Károlyné (kp) : A demokrácia is azt adja, amije van! — Lévay Zoltán (msz): A testét nem adhatja, csak a lelkét! — Varga István (kp): Nem tudom, hányszor kapált napszámba! En kapáltam napszámba, én aeatoltam, én tudom, hogy milyen a földmunkásság sorsa, de maguk keveset beszélhetnek róla, mert csak távolról látták! Gyermekkorom ott telt el! — Lévay Zoltán (msz) : Micsoda hős, még kapált is! — Varga István (kp); Maguk a parasztot képviselik, akik azt se tudják, mi a paraszt sorsa! — Lévay Zoltán (msz): A párttitkárok beszélnek?) Van, aki nagyon jól tud kapálni, de nem tud küzdeni eszmékért, a másik viszont azt tudja. (Varga István (kp): Ugy látszik, maguk az eszmékhez értenek, aibból élnek évekig! — Lévay Zoltán (msz): Mindig a kapálással, meg a kalapáccsal jönnek! Az embernek feje is kell» hogy legyen, meg esze isi! Nemcsak a markával dolgozik az ember! — Derültség a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán-.) Amint a miniszter úrtól hallottatmi, foglalkoznak jx mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításává! is. Kérem,, ne álljanak itt meg, menjenek egy lépéssel tovább f és amikor a telezőgazdiasági munkásság társadalombiztosításával foglalkoznak, akkor oldják meg generálisan a kérdést, legalább' abban a mérteikben, amilyen mértékben megoldották eddig az ipari munkássággal kapcsolatban. Őszintén megmondom, nem/ érteni, miért van ez a hallatlan különbség a földmunkásság, a mezőgazdasági munkásság és az ipari munkásság között, hiszen mindnyájan egyforma dolgozói, egyforma
