Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
149 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. évi február hó 28-án, pénteken. 150 volna a hadigondozotti kérdést — most már a ihadirokkantak kérdéséről beszélek — elsősorban a pénzellátás szempontjából felfogni. De különösen nem megy az, aminek tüneteivel mostanában egészen sűrűn találkozunk, hogy mintegy a hadigondozás területére igyekeznek áthárítani minden szociális nehézséget és mindennemű szociális nehézség megoldását a hadigondozástól várják. Ha például ma Magyarországon egyes városokban, egyes helyiségekben , munkanélküliség van, nyilvánvalóan nem a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozó feladat a munkanélküliség által sújtott hiadifogoly-feleség megélhetését megfelelő öszszegü pénzellátás folyósításával biztosítani. Ez egy tszélesebbteörű szociális probléma, amelynek megoldása más eszközöket kíván, más eszközöket igényel. Ezenfelül — mint mondottam — a pénzellátás a (hadigondozásban valójában csak alárendelt szerepet játszik. Nem játszik alárendelt szerepeit természetesen a teljesen munkaképtelen eiknél, és ezek számára valóban biztosítanunk kell pénzben olyan járadékot, amely megélhetésüket lehetővé teszi. Említettem» hogy a most tervezett havi egymillió forintos többlet révén lehetővé fog válni éppen a csökkenten munkaképes hadigondozottak, hadirokkantak járadékainak felemelése. Talián nem is lényegtelen az^ hogy aki ima 70 forintot kap, az április 1-től kezdve 90 forint járadékban részesül. Valamit, amit tu. dunk, igyekszünk ezen a téren is nyújtani, ezen a téren is enyhíteni, azonban a pénzellátás csak a teljesen munkaképteleneknél játszik döntő szerepet, ezeknél egészen külön szempontok az irányadók. A teljesen munkaképtelen hadirokkantakat, ha hiányzik a megfelelő családi környezet, valóban hadirokkant-otthonokban kell elhelyezni. Egy ilyen otthon volt eddig Budán, a Németvölgyi-úton. Ez baraktábor, a célnak egyáltalán nem megfelelő. Ehelyett a honvédelmi miniszter úrtól megkaptuk a Daróczy-úti repülőlaktanya modern épületét és ma már sokkal jobb körülmények között ott vannak elhelyezve ezek a hadirokkantak, akik számára a családi élet lehetősége nincs megadva.* Ennek a hadirokkant-otthonnak a létszámát még ebben az évben emeljük és különösen a hároméves terv során így kívánjuk annak elejét venni, hogy a hadirokkantak koldulásra ne legyenek utalva. Visszatérve azonban a felvetett kérdésekre, a hadigondozotti probléma általában nem pénzellátási probléma. Ez a probléma lényegében abban áll. hogy a hadirokkantat vissza kell vezetni a termelő életbe, hogy a hadirokkant a termelő társadalom teljes értékű és egyenjogú tagjává legyen. Ebben az értelemben pedig a minisztérium 'teljesíti a maga munkáját, a maga kötelességét. Itt az első feladat a hadirokkantak meggyógyítása. Jelenleg két hadirokkant-kórházunk van, Budapesten és Debrecenben. Ezek kifejlesztése folyik. Ha a hadirokkantaknak művégtagra van szükségük, el kell őket látnunk művégtaggal. ' Egyetlen művégtaggyárunk termelői kapacitását sikerült most már a békebéli fölé emelni, kétségtelen azonban, hogy a szükségletet így sem képes kielégíteni, így történik az, hogy a hadirokkantak művégtagra ma 8—12 hónapig kénytelenek várakozni. Ezért tervbevettük hároméves tervünk során egy második művégtaggyár felállítását. 10* beszéltek arról, hogy ez követendő minta, követendő példa lehet az ő számukra is. Stühmerné t képviselőtársam felvetette a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy az a kétezer holdas ingatlan, amely a hajduhadházi úgynevezett gyermekváros fenntartását szolgálja, mindössze 45.000 forint jövedelmet hoz 1 ? Ebből a 2000 holdból a legnagyobb rész legelő, közlegelő volt eddig. Az egész intézmény csak a mu.lt év szeptember 1-ével nyüt meg. Akkor mezőgazdasági művelésről nem lehetett szó. Eddig mindössze 10%-át tudtuk az egész területnek mezőgazdasági művelés alá vonni, tehát összesen 200 holdról van szó. Ennek megfelelően az első évben többet nem is lehetett ennél a 45.000 forintnál előirányozni. Itt van végül a minisztérium szociálpolitikai főcsoportjának ügykörében a legsúlyosabb problémákat felvető hadigondozott-kérdés. Itt helyes álláspontot csak akkor foglalhatunk el, \ ha szembenézünk a tényekkel, ha keressük a reális tényeket 1938-ban Magyarországon — kerek számokat mondok — összesen 140.000 hadigondozottat tartottak nyilván. Ma a hadigondozottak száma — ideszámítva a polgári gondozottakat is, tehát azokat, akik háborús esemény következtében szenvedtek sérülést — meghaladja a 200.000-et. Ehhez járulnak azonban a hadisegélyezettek, vagyis a hadifogoly hozzátartozók, a hadifogoly felesége és ezeknek gyermekei. Ezekkel együtt a hadigondozottak száma eléri, sőt meghaladja a 600.000-et is. De még ez sem meríti ki a teljes létszámot. A több, mint 600.000 főnyi szám csak azokat jelenti, akik az állam részéről pénzellátásban, járadékban vagy hadisegélyben részesülnek. Ha most ezekhez hozzászámítjuk azokat, akiknek nem jut ilyen pénzellátás, akkor kiderül, hogy Magyarországon jelenleg a hadigondozottak körébe 750.000ren, esetleg 800.000-ren tartoznak, vagyis iaz ország lakosságának" megközelítőleg 10%-a tartozik ebbe a kategóriába. Azt hiszem, valóban netm kell fejtegetnem, ; hogy ha valaki ma ennek a kérdésnek tisztességes, tűrhető megoldását kívánja, az lehetetlent kíván, mert nemcsak ebben az elpusztult országban, de egy gazdag országban Í8 lehetetlenség az, hogy a lakosság 10°/o-át állandóan folyósított pénzsegélyekkel tartsák el. Ez nem megy. Ez lévén a helyzet, valóban nam telhettünk mást, minthogy igyekeztünk egyelőre átmenetilelg kizárni a hadigondozás pénzellátásának köréből azokat, akik nincsenek ezekre a járadékokra, ezekre a hadisegélyekre feltétlenül ráutalva, hogy aztán annál többet tudjunk juttatni azoknak, akik feltétlenül rászorulnak. Ezért kellett kibocsátaniunk tavaly augusztusban az érdekeltek részéről annyira sérelmezett eenzusrendeletet, amely bizonyos jövedelmi cenzushoz köti a járadékok folyósítását. Hegyesi képviselő úr felszólalásával kapcsolatban megjegyzeim, hogy ez a cenzusrendelet egyáltalán nem tartalmaz merev intézkedéseket. Igaz, kimondja például r azt % hogy önálló kisiparos nem részesíthető járadékellá; tásban, de lehetővé teszi a \ kérdések egyéni felülvizsgálását, egyéni kezelését. Ezért bárki, aki a cenzusrendelet folytán kirekesztetett a pénzellátásból, igény élheti, hogy-körülményeinek és viszonyainak megvizsgálása alapján részére ezt a járadékot újból folyósítsák. Van emellett ebben az egész kérdésben egy alapvető szeümpont. Nagyon helytelen
