Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
6 A nemzetgyűlés Í02. ülésé Í9Í7. tengelyeit tették tönkre, hogy minél nehezebben lehessen ezeket a .iáróműveket üzemképes állapotba helyezni. Az ország vas- és úthálózatának, különösen pedis: a fővonalaiknak alig* volt olyan isizaka&za, amelyet :a 'járóművet roncsai ne borítottak volna el. A megmaradt néhány mozdony és kocsiparkunk kis száma amellett még az akkori minimális forgalmat is alig lehetett [lebonyolítani, illetve még ehhez sem volt elegendő. De ezenfelül hatalma® feladatként állt a vasút előtti a forgalmi akadályokat képezől roncsok és romok eltakarítása. Köztudomású, hogy a vasúti forgalomnak nélkülözhetetlen segédberendezései a táviró- és távbeszélőberendezések, « telepközpontok, a gépkapcsolású harangvoinalak, jelző- és biztosítóberendezések. Ezeknek a szinte hihetetlen mennyiségben tör. tént elpusztulása után remiényteien feladatnak (látszott — a segédeszközöknek ilyen mérvű megrongálása miatt — az akkori lidőkhöz viszonyítva, a fongaloan zayartalam biztosítása. Az 1938. évi 15.1*69 kilométert ki'ievő távíróvezetéknek %%~a pusztult el, tehát 15.310 kilométer, a 14.823 kilométer hosszú telefonvezetékiből 10-187 kilométer, vagyis 96% semmisült meg. Biztosítóberendezéseinknek, almielyek a vasút gyors, pontos és biztonságos közlekedését voltak hivatva szolgálni, 84%-a vált hasznavehetetlenné, jelzőberendezéseinknek pedig 47%-a. Természetes, hogy ezeknek a berendezéseknek úgyszólván a teljes hiánya mefirinduiló vasúti közlekedésünket leírhatatlan akadályjok elé állította, A vasúti közlekedés gyorsaságát és pontosságát éppen ezek a berendezések teszik lehetővé, a sebességet ezért a minimális mértékre kellett csökkenteni. A helyreállítási munkálatok egyik legnagyobb akadályát képezte, hogv szertanainkból, raktáraünkbód, rakterületeinkről elhurcolták a készenlétben tartott fenntartási (anyagokat, amelyek értéke körülllbelül 187 millió forintot képviselt. Annak az anyagmennyiségnek az értéke, amely ma erre a célra rendelkezésünkre áll, alig tesz (ki 38 millió forintot. Ez a (minimális szükséglet és a legszükségesebb karban tartási munkálatok fedezésére sem elegendő, forgótőke pedis: egyáltalában, nem áll a MÁV rendelkezésére'. De nemcsak a vasútüzem fenntartásához közvetlenül nélkülözhetetlen anyagokat semmisítették meg. vagy hurcolták el Nyugatra a német fasiszták és nyilas bérenceik, hanem elhurcolták a raktárainkban felhalmozott vasutas egyenruhákat, az egyenruhák készítéséhez szükséges szöveteket, ezenkívül a téli bundákat és itthagyták a vasutasokat kifosztva, minden nélkül, akik. sajnos, ezekben a legnehezebb időkben 20—30 fokos hideg mellett kénytelenek voltak téli bunda nélkül szolgálatot teljesíteni. Ennek volt tulajdonítható, hogy zárfékezőket s, más vonatkísérő személyeket nem egyszer félig megfagyott állapotban kellett a vonatról levenni. De vasutasok így is megállották helyüket és teljesítették kötelességüket. Hála a magyar vasutasok hősi munkájának és az előrelátó veizetésnek: sem a nagy hófúvások, sem a 20—30 fokos hidegek egy perere sem állították meg a „vasúti forgalmunkat (Taps-) és mialatt úgyszólván egész Európában jelentékeny vasúti korlátozásokat vezetlek be, több helyen pedig majdnem teljesen egészen szüneteit a vasúti forgalom, nálunk Magyarországon, más országokénál sokkal jobban elpusztult gördülő anyagok mellett, a forgalmat kisebbnagyobb zavarokkal ugyan, de biztosítottuk évi február hó 27-én, csuiöriökon. é és ezzel a MÁV megállotta, illetőleg kiáltotta a nagyon nehéz vizsgát. A máskor oly pontos vonatoknál mutatkoztak ugyan késések, mindez zonban nem változtat azon a döntő tényen, hogy ezen a téren a MÁV,— mint ahogyan az lőbb mondottam — kiáltotta a próbát és ezzel bebizonyította, hogy & magyar nép nem az ablakon dobja ki a pénzt, amikor a vasútra és a vasutasokra költ. Az üzemi épületek, a laktanyák, a lakóépületek elpusztítása nemcsak a vasúti forgaom elé gördített hatalmas akadályokat, hanem a vasutas dolgozók megfelelő fedett, zárt és fűthető munkahelyek hiányában arra lettek kényszerítve, hogy nehéz munkájukat az időjárási viszontagságoknak teljes mértékben kiszolgáltatva, emberfeletti érőfeszítéssel, sokszor egészségük feláldozásával végezzék. Ez volt a helyzet felvételi épületeinkben, raktárainkban, műhelyeinkben, fűtőházainkban mindaddig, amíg a szorgos munkáskezek ezeket az épületeket olyan állapotba nem hozták, hogy ezekben a munkát emberibb körülmények között végezhetik. , r Állomásépületeink 1938-ban 5,314-350 légköbmétert tettek ki. amelyekből több^ mint kétmillió légköbméter, tehát 38 százalékná 1 több, pusztult el* Raktárainak mintegy 50 százaléka semmisült meg, vagy rongálódott meg. úgyhogy azokat üzemi célokra egyáltalán nem lehetett használni. Fűtőházainkat és műhelyeinket 50 százalékos károsodás érte. A mozdonyok folyamatos üzemének biztosítását szolgáló vízszolgáiVa+ó berendezéseknek az 1938. évihez viszonyítva csupán 14 százaléka maradt meg. T. Nemzetgyűlés! A vasút helyreállítása az első pillanatban reménytelen feladatnak látszott. A győzelmes szovjethadsereg különleges vasúti alakulatainak nehézséget nem ismerő lelkes munkája azonban magával ragadta az első napokban még dermedt vasutasainkat és vasutasaink szembeszállva minden nehézséggel e munkában egyenrangú munkafélnek bizonyultak, legyűrve a nehézségeket építették a, vágányokat, takarították el a romokat és állították helyre a vonalakat, építették az ideiglenes hidakat, csakhogy a forgalom minél hamarább megindulhasson. Ezekben a nehéz órákban elemi erővel mozdult meg a tömeg is. Ezrek napi fáradságos munkájuk után önként kimentek a vasúti pályatestekre, hogy kivegyék részüket a munkából, hogy ezen keresztül is szolgálják a : demokratikus Magyarország talpraállását. T. Nemzetgyűlési Engedjék meg, hogy e helyen köszönetet mondjak a szovjethadsereg vasúti alakulatainak, (Taps.) a magyar honvédségnek (Taps.) és mindazoknak a névtelen hősöknek, akik önfeláldozó készséggel siettek a legnehezebb időkben segítséget nyújtani a vasút újjáépítéséhez és engedjék meg, hogy a nemzet, köszönetét és háláját tolmácsoljam a magyar vasutasoknak, (Taps-) akik nemes munkaversenyre kelve egymás között kiemelték vasutunkat a fasiszta barbárok okozta szörnyű pusztításból. Az 1945- év első hónapjaiban, amikor ttorő Ernő közlekedésügyi miniszter úr hivatalát átvette, a magyar kommunistapárt országos konferenciáján két történelmi jelszó/hangzott el: »Minden erőt az ország újjáépítésére!« — volt az egyik, a más'k pedig szállóigévé vált: »Arccal a viasút felé!« E konferencia határozata alapján szervezte meg Gerő miniszter 1*
