Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

6 A nemzetgyűlés Í02. ülésé Í9Í7. tengelyeit tették tönkre, hogy minél nehezeb­ben lehessen ezeket a .iáróműveket üzemképes állapotba helyezni. Az ország vas- és útháló­zatának, különösen pedis: a fővonalaiknak alig* volt olyan isizaka&za, amelyet :a 'járóművet ron­csai ne borítottak volna el. A megmaradt né­hány mozdony és kocsiparkunk kis száma amellett még az akkori minimális forgalmat is alig lehetett [lebonyolítani, illetve még ehhez sem volt elegendő. De ezenfelül hatalma® feladatként állt a vasút előtti a forgalmi akadályokat képezől ron­csok és romok eltakarítása. Köztudomású, hogy a vasúti forgalomnak nélkülözhetetlen segédberendezései a táviró- és távbeszélőberen­dezések, « telepközpontok, a gépkapcsolású harangvoinalak, jelző- és biztosítóberendezések. Ezeknek a szinte hihetetlen mennyiségben tör. tént elpusztulása után remiényteien feladatnak (látszott — a segédeszközöknek ilyen mérvű megrongálása miatt — az akkori lidőkhöz vi­szonyítva, a fongaloan zayartalam biztosítása. Az 1938. évi 15.1*69 kilométert ki'ievő táv­íróvezetéknek %%~a pusztult el, tehát 15.310 kilométer, a 14.823 kilométer hosszú telefon­vezetékiből 10-187 kilométer, vagyis 96% semmi­sült meg. Biztosítóberendezéseinknek, almielyek a vasút gyors, pontos és biztonságos közleke­dését voltak hivatva szolgálni, 84%-a vált hasznavehetetlenné, jelzőberendezéseinknek pe­dig 47%-a. Természetes, hogy ezeknek a be­rendezéseknek úgyszólván a teljes hiánya mefir­induiló vasúti közlekedésünket leírhatatlan aka­dályjok elé állította, A vasúti közlekedés gyor­saságát és pontosságát éppen ezek a berende­zések teszik lehetővé, a sebességet ezért a mi­nimális mértékre kellett csökkenteni. A helyreállítási munkálatok egyik leg­nagyobb akadályát képezte, hogv szertanaink­ból, raktáraünkbód, rakterületeinkről elhurcol­ták a készenlétben tartott fenntartási (anyago­kat, amelyek értéke körülllbelül 187 millió forin­tot képviselt. Annak az anyagmennyiségnek az értéke, amely ma erre a célra rendelkezé­sünkre áll, alig tesz (ki 38 millió forintot. Ez a (minimális szükséglet és a legszükségesebb karban tartási munkálatok fedezésére sem ele­gendő, forgótőke pedis: egyáltalában, nem áll a MÁV rendelkezésére'. De nemcsak a vasútüzem fenntartásához közvetlenül nélkülözhetetlen anyagokat semmi­sítették meg. vagy hurcolták el Nyugatra a né­met fasiszták és nyilas bérenceik, hanem el­hurcolták a raktárainkban felhalmozott vasutas egyenruhákat, az egyenruhák készítéséhez szük­séges szöveteket, ezenkívül a téli bundákat és itthagyták a vasutasokat kifosztva, minden nélkül, akik. sajnos, ezekben a legnehezebb időkben 20—30 fokos hideg mellett kénytelenek voltak téli bunda nélkül szolgálatot teljesíteni. Ennek volt tulajdonítható, hogy zárfékezőket s, más vonatkísérő személyeket nem egyszer félig megfagyott állapotban kellett a vonat­ról levenni. De vasutasok így is megállották helyüket és teljesítették kötelességüket. Hála a magyar vasutasok hősi munkájának és az előrelátó veizetésnek: sem a nagy hófúvások, sem a 20—30 fokos hidegek egy perere sem állították meg a „vasúti forgalmunkat (Taps-) és mialatt úgyszólván egész Európában jelen­tékeny vasúti korlátozásokat vezetlek be, több helyen pedig majdnem teljesen egészen szüne­teit a vasúti forgalom, nálunk Magyarországon, más országokénál sokkal jobban elpusztult gördülő anyagok mellett, a forgalmat kisebb­nagyobb zavarokkal ugyan, de biztosítottuk évi február hó 27-én, csuiöriökon. é és ezzel a MÁV megállotta, illetőleg kiáltotta a nagyon nehéz vizsgát. A máskor oly pontos vonatoknál mutatkoztak ugyan késések, mindez zonban nem változtat azon a döntő tényen, hogy ezen a téren a MÁV,— mint ahogyan az lőbb mondottam — kiáltotta a próbát és ezzel bebizonyította, hogy & magyar nép nem az ab­lakon dobja ki a pénzt, amikor a vasútra és a vasutasokra költ. Az üzemi épületek, a laktanyák, a lakó­épületek elpusztítása nemcsak a vasúti forga­om elé gördített hatalmas akadályokat, hanem a vasutas dolgozók megfelelő fedett, zárt és fűthető munkahelyek hiányában arra lettek kényszerítve, hogy nehéz munkájukat az idő­járási viszontagságoknak teljes mértékben ki­szolgáltatva, emberfeletti érőfeszítéssel, sokszor egészségük feláldozásával végezzék. Ez volt a helyzet felvételi épületeinkben, raktárainkban, műhelyeinkben, fűtőházainkban mindaddig, amíg a szorgos munkáskezek ezeket az épületeket olyan állapotba nem hozták, hogy ezekben a munkát emberibb körülmények kö­zött végezhetik. , r Állomásépületeink 1938-ban 5,314-350 légköb­métert tettek ki. amelyekből több^ mint két­millió légköbméter, tehát 38 százalékná 1 több, pusztult el* Raktárainak mintegy 50 százaléka semmisült meg, vagy rongálódott meg. úgy­hogy azokat üzemi célokra egyáltalán nem lehe­tett használni. Fűtőházainkat és műhelyeinket 50 százalékos károsodás érte. A mozdonyok fo­lyamatos üzemének biztosítását szolgáló víz­szolgáiVa+ó berendezéseknek az 1938. évihez vi­szonyítva csupán 14 százaléka maradt meg. T. Nemzetgyűlés! A vasút helyreállítása az első pillanatban reménytelen feladatnak lát­szott. A győzelmes szovjethadsereg különleges vasúti alakulatainak nehézséget nem ismerő lelkes munkája azonban magával ragadta az első napokban még dermedt vasutasainkat és vasutasaink szembeszállva minden nehézséggel e munkában egyenrangú munkafélnek bizo­nyultak, legyűrve a nehézségeket építették a, vágányokat, takarították el a romokat és állí­tották helyre a vonalakat, építették az ideigle­nes hidakat, csakhogy a forgalom minél ha­marább megindulhasson. Ezekben a nehéz órákban elemi erővel mozdult meg a tömeg is. Ezrek napi fáradságos munkájuk után önként kimentek a vasúti pályatestekre, hogy kivegyék részüket a munkából, hogy ezen keresztül is szolgálják a : demokratikus Magyarország talpraállását. T. Nemzetgyűlési Engedjék meg, hogy e helyen köszönetet mondjak a szovjethadsereg vasúti alakulatainak, (Taps.) a magyar hon­védségnek (Taps.) és mindazoknak a névtelen hősöknek, akik önfeláldozó készséggel siettek a legnehezebb időkben segítséget nyújtani a vasút újjáépítéséhez és engedjék meg, hogy a nemzet, köszönetét és háláját tolmácsoljam a magyar vasutasoknak, (Taps-) akik nemes munkaversenyre kelve egymás között kiemel­ték vasutunkat a fasiszta barbárok okozta szörnyű pusztításból. Az 1945- év első hónapjaiban, amikor ttorő Ernő közlekedésügyi miniszter úr hivatalát átvette, a magyar kommunistapárt országos konferenciáján két történelmi jelszó/hangzott el: »Minden erőt az ország újjáépítésére!« — volt az egyik, a más'k pedig szállóigévé vált: »Arccal a viasút felé!« E konferencia ha­tározata alapján szervezte meg Gerő miniszter 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom