Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

145 A nemzetgyűlés 103. ülése -1947. Ez az egyik kérdés, 'de van egy másik szempont is. Ez a másik szempont az, hogy nem lehet egyes" problémákat az egész kom­plexusból kiragadni, nem lejiet aat tenni, hogy ma a hadirokkant-problémával jövünk elő, — itt fontos és lényeges szükségletet kell kielé* gíteni — másnap a napközi otthonok kerülnek sorra, harmadnap a gyermekvédelem. Lehetet­len .tervszerű pénzügyi politikát folytatni ilyen ötletszerű megoldások alapján. A pénzügy­miniszter úr feladata az, hogy megbecsülje a társadalom teherviselő képességét, ezt a mai körülmények közt vegye igénybe olyan mér­tékig, amennyire csak lehetséges és az így elő­álló jövedelmet (tervszerűen az összes szükség­leteknek, nemcsak a népjóléti tárca szükség­leteinek, hanem minden más tárca szükségletei­nek figyelembevételével, ossza szét a különböző ágazatok között. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor nyilván nem látszik minden további nél­kül járhatónak az az út, hogy proponáljuk pél­dául egy újabb hadmentességi adó bevezetését. Mert itt is az a kérdés, hogy vájjon azok a ré­tegek, amelyeket ezzel az adóval meg akarunk (terhelni, képesek-e ezt az adót elviselni. T. Nemzetgyűlés! Áttekintem röviden, leg­alább nagyjából a népjóléti tárca tevékenységi körét. Itt van először az általános szociálpoli­tika. Ez kétségtelenül ma a legrosszabbul do; tált ágazata a népjóléti minisztérium ügyköré­nek. Nem kell azonban azt hinni, hogy ez az ágazat ennek ellenére nem fejt ki komoly mun­kát. Valójában megbecsülésre méltó munkát végez akkor, amikor szociális felügyelőink, szo­ciális titkáraink a vidéken résztvesznek a bel­földi és a nemzetközi segélyakciók adományai­nak széjjelosztásában, intézik a gyermekvéde­lem és a hadigondozás helyi feladatait, irányít­ják a közjóléti szövetkezetek munkáját, és így tovább. Az utóbbi szövetkezetekkel kapcsolat­ban, amelyeknél feltűnik tényleg a rendkívül szerény dotálás, hiszen összesen csak 1 millió forint áll erre a célra rendelkezésre, minthogy ezek eddig is a mezőgazdasági dolgozók támo­gatását szolgálták és minthogy eat a célt szol­gálják ma a földmívesszövetkézetek, célunk az, hogy a szövetkezeteknek ezt a két fajtáját egybeolvasszuk. A lakásügyekkel kapcsolatban annyit kívá­nok megjegyezni, hogy mint tudott dolog is, az alapvető lakáskéídés, a lakástermelés kér­dése nem tartozik a népjóléti minisztérium ügy­körébe. A mi ügykörünkbe a lakásügyi köz­igazgatás tartozik. Ezen a területen arról szá­molhatok be, hogy közvetlenül elkészülés előtt áll egy egységes lakásügyi kódex, amely a szét­szórt " lakásügyi jogszabályokat összefoglalja, egyben demokratizálja és más szempontokból is korszerűsíti. Áttérek a társadalombiztosítás kérdéseire. A felszabadulás után legelső feladatunk az volt» hogy ezeket az intézeteket teljes Önkor­mányzattal ruházzuk fel. Ezt a feladatot meg­valósítottuk, úgyhogy valóban el lehet mon­dani azt, hogy a biztosító intézetek a dolgozóké. Egyébként társadalombiztosítási politikánknak két alapelve van. Az egyik az általános nép­biztosítás megvalósítása, természetesen fokoza­tos megvalósítása, vagyis a társadalombiztosí­tás fokozatos kiterjesztése minden dolgozó rétegre. Ebben a tekintetben lépések már tör­téntek. ÉL vitában többször érintették a naezőgaz­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VI. évi február hó 28-án, pénteken. 146 dasági biztosítás kérdését. Én a magyar demokrácia egyik legfontosabb vívmányának tekintettem és fogom tekinteni, ha a mezőgaz­dasági biztosítást és különösen a betegségi biztosítást megvalósítjuk. 1945 nyarán a kor­mány meghozta és kihirdette a 6180-as rendele­tet, amely, meg kell mondanom, csak elmélet­ben. csak papiron valósította meg a mezőgaz­dasági biztosítást. Akkor nem tudtunk többet tenni azért, mert közbejött az infláció, annak nem várt meggyorsulása, ezenfelül pedig két évben egymásután a rossz termés, amely lecsökkentette a mezőgazdaság teherviselő­képességét. A stabilizáció megvalósításával első fel­adatunknak tartottuk, hogy a mezőgazdasági betegbiztosítást most már a gyakorlatba is átvigyük. Itt most arról számolhatok be, hogy az elkészült rendelttervezettel a tegnapi napon a minisztertanács már foglalkozott is. Ennek a rendelettervezetnek intézkedései március 1-én kell, hogy életbe lépjenek, bár lehet, hogy pár­napos halasztást fognik szenvedni. (Lévay Zoltán (msz): Helyes [Ideje!) Ezen a téren is csak fokozatosan haladhatunk előre. Egyelőre á teljesen földnélküli mezőgazdasági munká­sokra fog kiterjedni a betegbiztosítás, a2 első öt hónapról van szó, az augusztus l-ig terjedő időről. Reméljük, hogy augusztus l-e után az eredeti rendelet keretei között valósíthatjuk meg a mezőgazdasági betegbiztosítást. Ugyan­akkor szándékunkban áll az is, hogy a mező­gazdasági öregségi járadékok összegét, amely ma lehetetlenül alacsony, fokozatosan szintén emeljük már most, a tavasatói kezdődően. Ebbe a körbe tartozik a közalkalmazottak betegellátásának kérdése. Közismert, hogy a közalkalmazottak ebből a szempontból milyen hátrányos helyzetben voltak az ipari munká­sokkal és a magánalkalmazottakkal szemben. A közalkalmazotti illetményeknek 2 és fél szá­zalékát kitevő összeg jutott erre a célra, amelyet ráadásul a stabilizáció óta az alkal­mazottak fizetéséből kellett levonni. Ebben a tekintetben lényeges változás előtt állunk. Amint arra a vitában is utalás történt és ma­gam is hivatkoztam már rá, április 1-től kezdve a közalkalmazotti betegellátás céljaira az illetmények 5%-a fog rendelkezésre állni, aimi lehetővé fogja tenni különösen az eddig majdnem teljesen hiányzó gyógyszerellátás biztosítását. Augusztus l-e után remélhetőleg mód nyílik arra is. hogy a közalkalmazottakat teljesen mentesítsük saját betegellátásuk terhe alól, hogy ettől kezdve az állam mint munka­adó vállalja át teljes egészében ezeket a terhe­ket (Helyeslés.) Végül itt van a kiskereskedők és kisiparo­sok biztosításának kérdése. Régóta vajúdó probléma ez, amely sürgeti a megoldást. A népjóléti minisztérium egyáltalán nem hanya­golta el ezt a kérdést. Már múlt év telén készen állott a rendelettervezet ennek a kérdésnek szabályozására. Nem rajtunk múlt, hanem az infláció gyors kifejlődésén, hogy ebből a terve­zetből nem lett rendelet. Most azonban a stabi­lizációval a megváltozott viszonyok mellett újból a legbehatóbb vizsgálat tárgyává tettük ennek a kérdésnek a rendezését és előrelát­hatólag rövid időn belül már egy kész rendelet­tervezetet bocsáthatunk először az érdekeltek megítélése alá. azután pedig a minisztertanács elé. Van még egy másik alapelve is a tarsa­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom