Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
3 À nemzetgyűlés 102. ülése Í9Í7 György, Kondor Innre és Drózdy Győző nemaetgyulési képviselőket. A bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Gyócsi Jenő előadó urat illeti a szó. Gyócsi Jenő (kp) előadó: T. Nemzetgyűlés A német fasiszták és nyilas béreneeik a legnagyobb mértékben közlekedésünket pusztították el, A vasutat» a postáit, a hidakat, az útiakat, gépkocsik özlekedósiüníket» hajózásunkat, repülésünket csaknem teljesen, vagy olyan nagy százalékban pusztították el, hoigy szinte megoldhatatlan feladatnak látszott az ország vérkeringésének, közlekedésünknek megindítása. A Vörös Hadsereg által történt felszabadításunk után .vasútainlkl teljesítőképessége az 1938. -évinek 30%-át alig érte el. Hajóinkat» gépjárműveinket a fasiszták csaknem kivétel néllkül nyugatra hurcolták. Vasúti és közúti hidaink nagy részét felrobbantották. Űthálózaltunk a háborús események következtében és a karbanstartási munkáik! elmaradása miatt erősen leromlott. Meg kell állapítanunk, hogy abban a szomorú időben* amikor nem volt vasút, nem működtek a hírközlő berendezések, a postaszolgáltatás szünetelt, amikor gépkocsijaink nem létezitek, hajóink Nyugaton horgonyoztak, vagy a folyamok mélyén feküdtek; — egyáltalán nem volt nagy keleté a közlekedésügyi tárcának, ahol a legtöbbet kellett dolgozni és alkotni a magyar nép, a nemzet érdekében. Mindenki tudta, hogy hiába termelne Itöbb szenet a bányász» ha nincs, vasúti, amely azt elszállítsa az ipari telepekre, a gyárak, a villanytelepek, a gázgyárak részére. De tudták azt is, hogy hiába dolgozna vérejtékkel föMjén a kisgazda, a földhöz juttatott paraszt, ha nem lehet az életet jelentő élelmet az ínséges ipari területeikre elszámítani. A Magyar Kommunista Párt ezekben a legnehezebb időkben Gerő Ernő miniszter urat jelölte a közlekedésügyi (tárca élére. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter úr megmozgatta a dolgozó magyar tömegeket, akaraterejét, szívósságát, céltudatosságát belevitte munkatársaiba is és ezzel magyarázhaitó az, hogy ma nincs a közlekedésügyi tárcának olyan ágar zata, amelynél az egész nemzet érdekét szolgáló kiváló eredmények ne mutatkoznának. Nem egészein két esztendő leforgása' alatt a;Dunán négy, a Tliszán öt vasúti hid épült újjá. Vasúbaink teljesítőképessége eléri az 1938. évinek 65%Hát, közúti főközlekedési útjainkat, nagyrészt sikerült kijavítani, tehergépjármű veink teljesítőképessége pedig eléri a békeidők nívóját. Hogy ma fűtött vonatokon utazhatunk, hogy hidaink és utaink vaimaE, a postaforgalom működik, telefonközpontjaink üzemben vannak, tehergépkocsijaink száma felülmúlja az 1938-:ais átlagot, hogy ma már repülőgéppel közlekedhetünk az ország különböző részeibe, ez egyedül és kizárólag Gerő Ernő miniszter úr szervezőerejének és a munkatársak, a dolgozók áldozatos munka vállalásainak következménye. Amint egy óriási gépezet sokezer fogaskereke egymásba kapcsolódva dolgozik, úgy folyt egybe ia közlekedésügyi tárca sok tízezer fizikai és szellemi dolgozójának munkája. Gerő miniszter úr ennek a gépezetnek hibátlan és zajtalan működésére mán* denkor ügyelt, a megfelelő embereket a megfelelő helyre állította és ennek a magyarázatai évi február hó 27-én, csütörtökön. 4 az, hoigy a dolgozók nemcsak a legtöbbet, hanem a legjobbat is igyekeztek nyújtani. Ha most két esztendő távlatából visszatekintünk a, közlekedésügyi tárca eredményeire, az újjáépítésre, meg kell állapítanunk, hogy a közlekedésügyi tárca volt az, amely a legnagyobb eredményeket és sikereket érte el országunk talpraállítása, hazánk újjáépítése terén. T. Nemzetgyűlés! Most részleteiben is rá kívánok mutatni a köz 1 ekedésügyi tárca hatalmas munkájára és legelsősorban az odatartozó legnagyobb üzem, az Államvasutak újjáépítési elNjldniényeit és költségvetési előirányzatát i®v mertetem. Az államvasutak 1946/47. évi költségelőirányzata 803,610.000 forint rendes kiadásokkal szemben ugyanolyan összegű rendes és rendkívüli bevétellel zárul. A beruházásokra 72 .millió forint rendkívüli kiadás van felvéve. Az eredmények megitéléséhez ismertetnem kell azokat a hatalmas károkat» amelyeket ;a magyar vasút az esztelen és vandál pusztítás nyomán elszenvedett. A nyíltvonali vágányhálózatunk 1938-ban 7672 vágánykilométer volt. A fasiszták vágányhálózatunk 40Vo-át, azaz 3056 vágánykilométert puszitítoltak el, sokhelyütt szétrobbantották a sínszálakat, felszántották a vasúti pályatesteket, úgyhogy reménytelen feladatnak látszott ezen a vonalaikon a vasút újjáépítése. A 13.784 darabot kiíevŐ kitférőszerkezetből 5330 darabot, tehát kó; zel 40%>-át pusztították el. A készenlétben lévő sínszálakat és kátéröszerkezeteket pedig csaknem kivétel nélkül nyugatra hurcolták. A legszörnyűbb pusztítást azonban a vasúti hidakban vitték végihez. A Dunán és a Tiszán a hidak közül egyetlenegyeit sem hagytak épségben és az 59.806 folyóméter összhidnyilásnak 32%-át, azaz 18.963 folyómétert szétrobbantottak, illetve tetteik tiönikre. Olyan alapos volt ez, a rombolás, hogy a felrobbantott hídalkatrászek közül csak igen kis mértékben kikerült egyes alkatrészeket felhasználni. Nem lehet felmérni az ország közgazdaságának azt a hatalmas kárát, amelyet az ország például a budapesti déli összekötő vasúti hid, az újpesti, a bajai, a dunaiföldvára hidak, továbbá a szegedi, tokaji, tiszaifüredi, kiskörei, algyői, csongrádi és szolnoki Tiszahidak, valamint a. győri és sárvári Eábahid és a szolnoki Zagyvahid, továbbá számos más vasúti közlekedési főirányba eső vasúti hid leffomíbolásával szenvedett. Megdöbbentő az államvasutak járóműallományában végzett pusztítás is. Első és másodrangú gőzmozdonyaink közül, 1803 darabból, az 1938. év állagából mindössze^ 213 «arabot hagyták m&S üzemképes \ állapotban, vagyis az 193Sas állag nem egészem 12°/o-át. A 33 darab fővonali villamosmozdonyunkból üzemképes áMapotban egyet sem hagytak meg. A 139 darab motorkocsiból 72 darab maradt meg. tehát nem egészen 52%, de ezek is olyan állapotban voltato, hogy javítási munkálatokkal csak egy részüket sikerült kijavítani. A (megmaradt vonógépek mind oiyan állapotban voHÍtak, hogy — amint azt Gerő miniszter úr, (mondta — »nagy százalékuknak a közlekedésügyii múzeumban volna a helye«. 1938-ban személykocsijaink állaga 3798 darab vot, amiből mindössze 421 darabot hagytak ímeg,. Ez az 1938. évi állagnak 11% a, s 47.190 darabot kitevő tehergépkoosi-parkunkbóíl< csak 10% volt használható közvetlenfii a felszabadulás utánA mozdonyok hajtóműveit, gőzhengereit, kazánjait robbantották szét. a kocsiknak pedig
