Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
123 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. akikről tudjuk,,hogy eltitkolják a bajukat, hacsak lelhet, természetesen nem, vehető százszázalékosnak, mégis mutatja, hogy milyen nagy számokról van itt szó, és hogy cmlilyen fontos feladatúit teljesítenek azok a nemibeteggondozók, amelyek a tüdiőheteggondozók mintájára működnek. Itt a helyzet az, hogy 1944- ben volt 42 nemibeteggondozó, 1945 májusaiban, a felszab a dúlás után 22, de majdnem használhatatlan állapotban, szeptemberre már mind a régi 42 dolgozott, 1946-ban már, 56 működött, és a hároméves terv szerint, ha sikerül, 70 ilyen nemibeteggondozó fog működni. Az eredmény már látszik is. Feltűnő ugyanis -az, hogy 1946ban a legnagyobb a betegek száma, 16.000, de mégis a. hónapos statisztikák^ azt mutatják, 'hogy ez a nagy emelkedés az év első felében volt és július óta határozott csökkenés állt be a gonorrhea és a friss szifilisz terén, ellenben nagyon megszaporodtak az úgynevezieitt látens szifiliszek, tehát azok a rejtett szifiliszek, amelyek nem friss tüneteket okoznak, és amelyekre leginkább a házasság előtti orvosi vizsgálatnál bukkannak rá, ami mutatja azt, hogy milyen fontos a házasság előtti orvosi vizsgálat. -. Közegészségügyünknek nagyon nagy problémája a kórházak kérdése, amelyről már többen beszéltek. Említették, hogy a. kórházak elégtelenek számbelileg és elégtelenek felszerelés dolgában is. Tulajdonképpen azt kellene elérnünk, ami haladottabb országokban megvan, hogy minden százieizer emberire ezer ágy jusson. Nálunk békében: százezer emberre csak 526 ágy jutott, és most a pusztulás után, amely" majdnem teljes volt, — nemi szeretném fárasztani a nemzetgyűlést az összes számok fleilsoiromlásával — amikor már kezdünk magunkhoz térni, amikor' a régi 50.000 ágyból már megint 37.000 ágy rendelkezésre áll, 1000 helyett 435 ágy jut százezer emberre. Ez azonban így magábanvéve még italán nem is mutatja meg azt az igazán katasztrofális helyzetet, amelyben a kórházak vannak, illetőleg a.lakosság, van a kórházhiány miatt. Tudniillik az elosztás, is rossz. Nemcsakhogy kevés kórház van, de rossz az elosztásuk is. Budapesten például százezer emberre 1800 ágy jut, tehát több, mint az a bizonyoisí szükséges ágy létszám, eű/lenben egyes vidéki területek teljesen kórház nélkül vannak. De a kórházak összetétele sem célszerű. Vannak ugyanis osztályok, amelyek teljesen 'hiányzanak. Ezeket meg kell csinálni. A hároméves tervnek éppen ez az egyik Legfontosabb része. Fel kell állítani rheumakórháztakat, ortbopaedkórházakat; rendkívüli hiány van gyermekkórházakban, csecseimőkórházakban, szülészeti osztály okban. Méltóztatnak teihát látni, itt is nagy feladat áll előttünk. Ha imost úgy nézem a költségvetést, ^ hogy ez a költségvetés elégtelen-© ezeknek felállításává« akkor természetesen meg kell állapítanom, bogy elégtelen. Elégtelen, mert szegények vagyunk, és ha elkezdenénk minden pénzt ezek: be befektetni, iákkor holnapután felborulna a stabilizáció. Az), elégtelenségnek két oka van. Egyik oka a régi időknek, a reakciós időknek a kórhárpolitikája. Abban a gazdag korszakban, az utolsó tíz évben, 1930-tól 1940-ig Magyarotfszá; g on összesen csak 3000 ágyat állítottak fel. Mi tehát már átvettünk egy örökséget, amely elégtelen volt. Ennek azi örökségnek egy nagy része ia fasiszta háborü következtében efpüszitult, te- , hát még kevesebb 1 maradt. Nem lehet azt kíévi február hó 28-án, pénteken. 124 vánni semmiféle költségvetéstől, hogy most egyszerre olyan közegészségügyet, olyan kórházi ellátást csináljunk, amelyre tulajdonképpen szükség volna. Ez a jövő feladata. Erre a jövőben kell törekednünk. A helyzetet még súlyosbítja az, hogy a betegek ellátására rendelkezésre álló- összeg is kevés. Például betegenkint minden ágyra évenkint 4000 forintra volna szükség a beteg elláT as ara. ' E helyett a költségvetés nem tett többet lehetővé, mint betegenkint, ágyankint 750 forintot. Azt hiszem, az előadó úr már mondotta, hogy itt 30 millió forintos deficit jelentkezik, amelyet talán a pénzügyminisztérium tud majd valahogyan pótolni. Reméljük, hogy a helyzet — amikor ilyen rengeteg szükséglet van — talán majd javulni fog. A kimutatások szerint- a helyzet nia a következő. A kórházakbán fizetés szempontjából háromféle beteg van. Van olyan beteg, aki magáért fizet; van olyan beteg, akiért fizet egy biztosító, ez tehát a biztosított beteg; és azután van szegény beteg, akinek a költségeit a népjóléti tárca^ kénytelen fizetni. A betegek 10 százaléka magáért fizet, a betegek 20 százaléka biztosított beteg és a betegek 70 százalékáért kell fizetnie a népjóléti tárcának. Ez óriási szám» ha azonban a stabilizáció állandósul, ha a gazdasági helyzet, különösen a hároméves terv alapján, javulni fog, akkor először is a szegénység.kisebb lesz, tehát több ember fog tudni fizetni magáért, másodszor a foglalkoztatott munkások száma — beleértve a mezőgazdasági munkásokat is, ha meglesz a mezőgazdasági munkásbiztosítás -*- igen jelentősen meg fog nőni, tehát jelentősen meg fog nőni a biztosított betegek száma. Ez azt jelenti, hogy a népjóléti minisztériumra maradó feladat- rendkívüli módon csökkenni fog. Ez megint egy példa arra, hogy circulus vitiosusok vannak, 1 és ezek a circulus vitiosusok jó irányban is érvényesülnek: ha egyszer elkezd javulni a gazdasági helyzet, akkor a költségvetés mindjárt elegendővé válik, holott rossz gazdasági helyzetben elégtelen. Persze az egyesületi, az alapítványi kórházak, a szerzetesrendek kórházai szörnyű helyzetben vannak.- A pénzügyminisztérium ezek számára 3 millió forint hitelt igért. Nem gondolom, hogy ez elegendő lesz, mert ezen a téren a helyzet nagyon súlyos. Még nagyon sok tárgyról beszélhetnék, t. Nemzetgyűlés, amelyek a közegészségügynek nagyon fontos kérdései. Ilyen például a gyógyszerellátás kérdése. Nagyon fontos, kérdés az élelmezés kérdése is. A magyar nép rossz, célszerűtlen táplálkozása egyrészt a szegénység, másrészt rossz szokások következménye és itt felvilágosító munkára is szükség van. Ezekre azonban most nem szeretnék rátérni és inkább befejezem mondanivalóimat azzal, hogy bár tudatában vagyok annak, hogy a népjóléti tárca költségvetése nagyon sok téren teljesen elégtelen* mégis az. 'hogy rendkívül súlyos, egészen kétségbeejtő körülmények között, minden eszköz híján lassankint fel lehetett építeni egy közegészségügyet, qlyan valami, amiért nem kell szégyenkeznünk. Nem tudom, méltóztatnak-e tudni, hogy a csecsemőhalandóság ma Magyarországon kisebb, mint békében volt akkor, amikor a legalacsonyabban állott. Ha tehát ilyen eredményeket látunk, akkor csak bizalommal nézhetem a népjóléti kormányzat további munkásságát és a tárca költségvetését mind a magam, mind pártom