Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-103

107 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. alacsony fizetésükből saját, magúk erejéből jóformán képtelenek gyógyszerhez jutná. T. Ház! Elérkeztem a szociálpolitikához, amfiben — úgy érzem — a legjobban oífcthon vagyok, hiszen életem tekintélyes részét ebben a munkakörben töltöttem el. Es most nagyon kérem mégegyszer, hogy az általam elmondandókat ne méltóztassék hangulat- vagy viharkelltésnek venni, én csupán az elmúlt ildők tapasztalatairól számolok be. Nem jó arra hivatkozni, hogy háborút vesztett, kifosztott ország vagyunk és azért nem tudjuk ezt vagy azít az intézményt kellően támogatni, mert hiszen ezt hallattuk a megeLőző korszak idején is — amióta csak szociálpolitikával foglalkozom — az előző háború következményeivel kapcsolatban. Nem jó továbbá egyegy kirakatintézményt létrehozni, amely anyagi fedezet szükségessége miatt nem terjeszthető ki, csak irányt mutat, mert ismét csak azt látjuk, hogy ugyanez történt; a múltban, létrejött egy intézmény, amely nagyon jó volt, sokszor Italán egy megfelelő törvény is adott rá alapot, de anyagi fedezet hiánya miatit nein tudták azt 'kíiíépítenl Én rengeteget voltam a szenvedő alanyok, a népjóléti ellátásira • szorulók között és láttam, milyen elkeseredést vált ki az, hogy az egyiík, aki szerencsés, azj be tud oda jutná, a másik pedig nem. Van ennek még egy másik rossz pszichológiai hatása is. És ezt kizárólag építő szándékból mondom f eh eléggé a^ nyilvánosság kizárásával beszélünk, az újságok úgysem hozzák le, (Nagy Vince (msz): Azt nem! Szabadságpárti beszédet nem!) tehát nem lehet azt mondani hogy mást akarnék vele elérni. Engem egyszer Olaszországba elvitték. és megmutattak egy intézményt. Ott nyaraltam, véletlenüli összekerültem valakivel, elvittek és mutogatni akarták nekem az eredményeiket. Bemutattak egy anya- és csecsemővédő iuitlézetet, amelynél a. mieink határozottan jobbak voltak. De az egészet azzal fűszerezték, hogy egy félórán keresztül azt magyarázták nekem, hogy milyen, jó az olaszoknak, azérít van anya- és osieosemővédő intézetük* mert fasizmus van Olaszországban. Ebbe a hibába ne essünk bellié. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy * nekem azután mi' volt a véleményem az egész szociálpolitikájukról. Ami pedig a költségvetésbe felvett rendkívül csekély tételeket illiejti, sriiinte majdnem jobbnak tartanám, ha ezek a csekélységek, amelyeik jóformán semmit sem jelentenek, nem is lennének. Például 3000 forint csecsemőés vándorkelengyére. (Mozgás a szabadságpárt oldalán.) 18.000 forint napközi iskolák éilelmisaertiámoigaitására és felállítására. (Nagy Vince (msz): Szégyen gyalázat!) Hogy lássák' mennyire csak az építő szándék vezet, elállók attól, hogy felolvassam azokat a téteteket, amelyeket kiírtam és összevetettem más tételekkel. Akit érdekel, szívesen rendelkezésére bocsátom. De nem akarom, hogy látszat legyen, mintha hatásikeltésre páliyáznék. A szociálpolitikánál kell beszélnem a szociálpolitikai tanács felállításáról. A szociálpolitikai tanács felállítását a 6300/1945. M. E. számú rendelet rendelte el, tehát körülbelül másfél éves, valószínűleg a nyár. folyamán történt- Ennek a tanácsnak az lenne a célja, hogy a társadalom erejét és különböző színezetű ifutézményeit — nézzünk szembe a témával: különböző pártok, különböző nézetek, évi február hó 28-án, pénteken. 108 különböző vallásfelekezetek, különböző külföldi vonatkozású segéliyeik vannak .— valóban tárgyilagosan, az ország és a szenvedők érdekében felhasználja és irányítsa. 1947 februárjában ott tartunk, hogy ennek megvan a kerete. Nem is kerül nagyon sokba, mért ahogy a részletezésnél látom, a személyi költség 9.000 forint egy évben, a dologi kiadásokkal együtt pedig összesen 27.000 forint a keret. De amikor nem is egészen ennyit fordítunk összesen vándor esecsemőkelengyére és napközi otthonokra, akkor miért nem próbáljuk ezt a tanácsot, amely másfél év óta nem működik, valóban életre hozni? Pedig feltétlenül helyes volna életre hívni és ez, nagyon meg- . nyugtató lenne, mert éppen a szociális munkában eddig az volt a tapaszt alatoni, hogy.a látszólag legélesebben szembenálló magyar emberek is ebben a kérdésben könnyen meg. tudták egymást érteni. Hívjuk tehát életre ezt a tanácsot, legyen ez meg; ebből;a keretből körülbelül ki is telik minden költség, hiszen a többiek tapasztalatukat valószínűleg önként fogják rendelkezésre bocsátani, hogy ez a tanács élő szerve legyen a magyar szociálpolitikának. Ez a tanács azzal, hogy a társadalom összes erőit összefogná, a bizalomnak azt a légkörét volna hivatva megteremteni, amelyre éppen ezeknek az elesett embereknek érdekében a legnagyobb szükség volna. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A szociálpolitikával kapcsolatban ezekután azért nem szeretnék a meglévő dolgok .adataiba részletesen belemenni, mert 'amint előrebocsátottam, teljes mértékben honorálom azt, hogy nem volt pénz és nem sikerült a pénzügy miniszter úrtól ezekre a célokra nagyobb összegeket! előteremteni. (Kiss Ferenc (msz) : Autókra van!) Szeretném azonban most megmondani a Nép- és Családvédelmi Alappal kapcsolatban, amely úgynevezett kirakatintézmény volt, hogy ennek a múlt évben történt leépítése talán mégsem volt időszerű. Mindjárt rátérek, hogy miért. Most az a helyzet, hogy költségvetésileg bizonyos kiadásokra, bizonyos szociális szükségletek fedezésére nem tudunk összegeket előteremteni, ez a külön adókkal működő intézmény viszont rugalmas volt, tudott hirtelen segíteni olyan helyeken, ahol a merev állami . költségvetés-, nem tudott. Az ONCsA ellátása ugyanis a külön nép- és családvédelmi pótadó-, > ból, az illetékadóból, amelynek 27%-át megtartotta és ,i tantiéme-adónak nem emlékszem pontosan, hány százalékából — azért nem mondom — tevődött össze. így ez az alap a költségvetés többi részét nem terhelő anyagi fedezettel látta el azokat a feladatait, _ amelyeknek ellátását egy szervesebb szociálpolitikába valószínűleg még jobban be lehetett volna illeszteni az idők folyamán, így azonban igen nagy kár, hogy most megszűnt, amíg jobbról nem tudtunk gondoskodni. Nagyon kérem ajminiszter urat hasson oda, minekutána a költségvetésben ilyen "tételekre nines fedezet, hogy ezekkél a külön pótadókkal, amelyeket az ONCsA céljára fordítottak és amelyek ma is megvannak, hiszen a városnál beszednek bizonyos pótadókat, fedezzük a legszükségesebb kiadásokat. Felemlítek -például egy tételt» amelynek fedezetét itt nem látom, illetve az ia segély, amely erre a célra rendelkezésre áll, sajnálatosan kevés, mondhatnám, a nemzet szempontjából szégyenletesen kevés. A felvidéki menekültek támogatására gondolok- Az egyik ki-