Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
109 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. üldözött^ járásbíró, amikor felment a népjóléti minisztériumba, összesen húsz forintot kapott. (Derültség a szabadságpárton.) Nem akarok vádolni egy pillanatig sem,, — előre bocsátottam — mert látom a ' nehézségeket, de kérem a miniszter nrat, bogy keresse a segítés útját és próbáljon erre az alapra addig is fedezetet előteremteni, amíg a pénzügyminiszter úr más, úton és más módon erre nem ad fedezetet. Elérkeztem az utolsó ponthoz, a hadigon> dozottak kérdéséhez. Nagyon nehéz és fájdalmas téma ez, nagyon nehéz itt segíteni és talán minden szociális nyomorúság között ez az, amit a legjobban látunk lépten-nyomon, mert hiszen, ha mi gyalogjárók végigmegyünk az utcán, jóformán nincs olyan -.utcasarok, . amelyen ne látnánk egy szál vékony kabátban lévő fiatalembereket csonka végtaggal. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) akiket nehéz álkoldusnak minősíteni- Egymagában az a tény, hogy ez ina még' így lehet, nagyon szomorú, mert ugyanakkor, amikor a vidéki kastélyoknak egy nagy részét a népjóléti miniszter úr/ rendelkezésére bocsátották, nem tudjuk megérteni, miért nem lehet ezeket ut embereket ezekben az otthonokban elhelyezni, legalább a legkirívóbb esetekben, mondjuk a lOOVros rokkantakat, általában a valóban munkaképtelenek, hiszen a 75°/o-os rokkant is jóformán munkaképtelen. Ezek az, otthonok ma üresen, gazdátlanul állnak,, műkincseik részben elkallódnak, amim erre példaként kínálkoznak a zempléni kastélyok, pedig ezeket a műkincseket is, amelyek ma: szétfolynak, fel lehetne használni bizonyos fedezetként ezekre a célokra. (Helyeslés a szabadságpárt soraiban. — Nagy Vince (msz.): A pártmozikat adják át a szociális intézményeknek! — Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban. — Nagy Vince (nifez) : Ontják, a jövedelmet a pártok p\énKtá!rába , i! Szégyenletes dolog!. — I'ászthO'iry István (msz): 495.000 forint van felvéve a központi igazgatás autóira! — Zaj. — Az elnök csenget.) Valamennyien egyformán ! sajnáljuk ezt, azt hiszem, velem együtt sajnálja minden tisztességes magyar ember, de ez nem jelenti azt, hogy azokról, akik a legnagyobb áldozatai annak, aminek mi is áldozatai vagyunk, ne elsősorban gondoskodjunk és ne ez legyen a 'főfaladat. Nagyon kérem a nénjóléti miniszter urait-... (Visnyei Sándor (sadV Meigjelölteto honnan vegyék ®i pénzt rá! — Nagy Vince (misz): Én is! A pártnvozikból! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Egy hang a .szociáldemokratapárt soraiból: Már megint mozilázuk vaui — Nagy Vince (msz): Mit védik a pártnifonopúliumioitt — Temay István (msz): Neun nekünk van mozilázunk, hanem a hadirokkantaknak! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Stühmerné Oberschall Ilma (msz): T. Nemzétigyűtés! Fel tudmélk itt még egy pár tételt sorolni, honnan vegyék a fedezetet. Itt van például az elhagyott javak jövedelme. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) < Ezt addig, amíg állami kezelési alatt van, szintén ezelkire a célokra kellene külön pótadóként fordíttani. Mert az elhagyott javak vagy az állam tulajdona és akkor az állam ennek jövedelmével rendelkezik és kötelessége elsősorban ennek a kategóriának juttatni ezt a jövedelmet, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) vagy nem az állam tulajdona, mert még nem évi február hó 28-án, pénteken. 110 derítették fel ,a tulajdonost, akkor pedig az állam kezelésbe kell hoigy vegye és a jövedelmet akkor is erre a célra kell fordítania. Ez, azt hiszem, annyira világos minden józan ember előtt, hogy ezt nelklem nem is kell magyaráznom. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) • Nem lehet, hogy abból elszednek dolgokat és nem a legrászorultabbak életlehetőségére fordítják, nem könyöradományként, hanem szociális törvények alátámasztásávalÉn ezt kértem a miniszter úrtól. Igyekeztem • olyan kevéssé belevinni ebbe a legkisebb propagandát is, amennyire csak leheifeéges. Segítsünk ezeken az ecmbeireken, mert ez a népkategória szorul legjobban rá az egész magyar társadalom egyetemleges támogatására. x Az öregelilátás megvalósítása szintén nem található 'M a költségvetésben. Tudom; hogy ez bizonyos fokig (községi feladat ési annak a bi. zouyos szoeiálpolíitikai tanácsnak leinne lehetősége arra, hogy itt életrekeljen és megmozdítsa a társadalmi erőket, amelyek jobban felkarolják és jobban bírják felkarolni ezeket a szeren cséltll en embereket. " Szintén saját tapasztalatomból tudom, hogy ha egy megfelelő szervező szakember kiment egy-egy területre, az emberek társadalmi tevékenységéit is össze tudtla fogni a legkülönbözőbb irányokban ós szinte ingyen megoldott olyan problémáikat, amelyek központilag intézve hallatlan összegekbe kerültek volna. Még egy utolsó pontra szeretnék itJt kitérni. A régi szociálpolitikában számunkra egyik legfájóbb pont volt a szakképzettség hiánya. Nem volt szociális szakiskola, sem középfokú, sem íőiskola. Ez egy olyan hátrány > : amivel, azt hiszem, Európában nagyon kevés ország dicsekedheti'k. Az említett 1945. évi miniszterelnöki rendelet rendelkezik szociális iskolák felállításáról, de a költségvetésben énre w összesen csak 42.000 forint szerepel, ami természetesen gyorsított tanfolyamok feláílíltlására sem elégséges — elég sokat foglialkioztam ezzel a problémával — tehát nemhogy javulás állna be, nemhogy több szakemberünk lenne, hanem egyre keveisebb lesz. Régen legalább megvolt a lehetőség arra» hiogy bizonyos külföldi szakiskolákat végzetteket lehetett — (természetszerűleg a magyar iskolák megfelelő elvégzése mellett — alkalmazni, de a legutóbbi- hat éven át, sőt most már hetedik éve a lezárt határok melllett erre természetszerűleg már nem volt mód- Az ilyenfajta utánpótlás is hiányzott, és szomorúan kelle bt magamnak ,iis a B-listánál megállapítanom, hogy a két legnagyobb világképzetftíségű szaktisztviselőt »szaktudás hiánya« mia'tt elbocsát-xtta a miniszter úr. 11 (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Na! — Nagy Vince (msz): Netm jó pártba .helyezkedtek!) Amifoor nincs pénzünk, akikor különösen szükségünk van szaktudásra. Nagyon sok mindent el lehet . intézni azzal, hogy valamitt pontosan tudok, vagy legalább is a legjobban tudok, hiszen tudom, hogy egéslzen pontos sohasem lesz az emberi tudás, de ha messzemenő tudással próbáljuk olcsóbbá és sikeresebbé tenni a gondoskodást azok számára, akik ; — újra ezt a kifejezést használom ~^szonvedő alanyai az esenlényeikinek, ez a gondoskodás könyebbé válik ós ezek a szerencsétlenek boldogabbakká lesznek. Kérem a m'iniiszter urat, karolja fel a szo!
