Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

1007 A nemzetgyűlés" UZ. ülése 19Í7. évi március hó 19-én, szerdán. 1008 dëm a nemzetgyűlést méültózftlaltik-ei a 9. címet elfokádni? (Igen!) Határozatikig kimoindoan, hogy sa nemzetgyűlés a 9. címet elfogadta­Következik ai 10. cím. Kérem a jegyző unait» szíveskedjék a címet feMvaisni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa a 10. címet). Elnök: Szólásra következik a feliratkozol szónokok közül! \ Gyurkovits Károly jegyző: Kiss Ferenc! Kiss Ferenc (msz): T. Nemzetgyűlés! Az iparügyi tárca költségvetésének: tárgyalásánál képviselőtársaim elmondották mindazt, amit a tárca javára és kárára eil lehetett mondani. Különösen sokat foglalkoztak a kisiparosság súlyos és aggasztó helyzetéivel. Sajnos, a költ­ségvetésiből azt kell megállapítanom, hogy mind a számszerű költségvetés, mind az indokolás igen-igen keveset foglalkozik a kisiparosság­gal. Szeretném az iparostanoueiskolák köl't­eégvetésének számszerű részét felolvasni a nemzetgyűlés mélyen t. tagjainak, hogy abból meglássák, hogy ezekre a fontos, 'az ipari után­képzést szolgáló iparostanoriciskolákra meny­nyit szánt az iparügyi kormányzait. Az iparoktatási intézményeknél a tanoncis­kolák személyi járandóságaira 62.300 forint, dlologi kiadásokra 6000 forint van felvéve. A nem állami iparostanonciskolák tanszemélyze­tének illetményeihez való hozzájárulásra, egyéb hozzájárulásokra és költségeikre 183.050 forint van előirányozva, összesen tehát 251.350 forint; az az összeg, amellyel az iparügyi kormányzíat a körülbelül 200.000 iparos mintegy 40—50.000 tanoncának oktatását, imint az ipar későbbi to­vábbvitelének alapjait szolgálni kívánja. De az indokolás, anielyet a mélyen t. imV niszter úr a költségvetésben t felhoz, szintén igen keveset mond. Mindössze tíz sorra méltatja a tanoncképzést. Azlt mondja, hogy az. iparosta­nonedslkolák célja a tanoncoknak megfelelő szel­lemi és gyakorlati ismeretek közvetítésével történő [előkészítése, majd, egy másik helyen azt mondja (olvassd): »A nem állami iparos­tanonciskolai tanszemélyzet illetményeihez és az ezen iskolák fenntartási költségeihez állam­segély formájában kívánok hozzájárulni-« Ké­sőbb'így folytatja (olvassa): »Gondoskodtam a felekezeti iparostanonciskolák segélyezéséről is, mert a földbirtokreform követfcezítében az iskolafenntartók megfelelő jövedelem hiányá­ban kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni.« A miniszter úr felsorolja, hogy 52 olyan iparostanoneiskola van, amely síaját épületé­iben végzi munkálkodását, és megemlíti, hogy vani több olyan, amely más épületiben végzi munkáját. Hiányzik aaonban áz az adat, hogy hány-tanuló, hány l'anátó által tanítva, hány iskolában, tanul. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A költségvetés adataiból azt kel megállapítanunk, bogy az iparosltanonciskolákban való oktatást senki sem kezeli kellően 'az ügy érdekében. Az állam a költségvetés tanúsága szerint 251.350 forintot költ erre az igen fontos, a jövő iparosság után­pótlása szempontjából elsőrangú fontosságú tanoncképzési feladaitra. A városok, a maguk 1 nyomasztó glazdasági helyzetével lévén elfog­lalva, nem képesek arra, hogy a tanítást kellő mértékben megszervezzék és a mai kor viszo­nyaihoz viszonyítva eilvégezihessék. Ate iparo­sok mostani érdekvédeílimi szerve, az ipartestü­let pedig m'agárahagyva, súlyos gondiókkal ter­helten, társadalmi úton nem tudja összehozni a szükséges anyagiakat. Ugyanilyen reményte­len a miniszter úr beszámolójában kilátásba helyezett társadalmi gyűjtés is, mert társa­dtalmi gyűjtés álapján sikeres iparostanoncok­taítást el sem lehet képzelni. (Ugy van! a sza­badságpárt oldalán.) Az, hogy a sok bába között az in áros tanonc­oktatás mégsem vész el, egyedül és kizárólag­a tanári és tianítói karnak köszönhető, {Éljenzés a szabadságpárt oldaián.) akik nem törődve az- • zal, hogy fizetésért vagy fizetés nélkül, telje­sítik-e ezt a nagy kötelességüket ; ott állnak a helyükön, és a, tanítási időn túl délutáni órá­kon tanítják a tanulásra vágyó 40.000 iparos­tanoneot. Ezek a tanerők a legjobb esetben 2.40 forintos órabérért végzik ezt a nem minden : niapi feladatot. Ök csak tisztán és kimondottan a leadott órák u/tán kapják meg kicsiny díja­zásukat. A sok rajz, a vele járó dolgozatjaví­tás, a naplózás, mind, mind külön ingyen mun­káik. Van olyan oktató-ttenító, tanítónő, aki 22 'esztendő óta minden nyugdíjjogosultság; re­ménye nélkül tisztán és kimondottan a leadott órák után felszámítható 2 forint 40 fillérért, a maliiban pedig majdnem teljesen díjmentesen tanította ezeket "a tanulnivágyó iparosif jakat. Tehát igenis az állami költségvetésnek, kel­lett volna és kell gondoskodnia arról, hogy ezek a tulajdonképpeni, önálló épülelítel rendel­kező ipariskolák, ahol 4—500 főnyi, sőt ennél több tanuló nyeri oktatását, főbivlatású isko­lákká legyenek mielőbb átszervezve, de addig is, amíg ez a tulajdonképpeni átszervezés te­hetségessé válik, ezek megkapják a városokon keresztül az okét, munkájuk után megillető, illó díjazást. . Szólnom kell még a falusi és a nagykiter­jedésű banyavilágban élő iparos-tawoncifjak kérdéséről is. Faluhelyen és ezekben a tanyai iskolákban az iparostanonc-gyerniekekkel senki m ^k^¥ i fi^ Járnak a végű, úgynevezett is­métlő iskolákba, ahol egyáltalában nem kap­jak meg azt a kiképzést, amely az ő ipari fog­mik ozasukhoz később annyira szükséges lesz. bznkseg van itt is beavatkozásra éspedig olyan mertekben, hogy az itteni tanítók mielőbb meg­kapjak azt a kiképzést, amely képesíti okét arra hogy az ípariok-tatást ezeken a kicsiny helyekim, falvakban és tanyai] központokban el tudjak végezni. Bár az iparosoktatással nem függnek szo­rosan össze az új ipartörvénynek azok a ren­delkezései, amelyek ezt a bizonyos 'tanuló-időt az iparban ket esztendőben, a kereskedelemben pedig egy évben akarják megállapítani, szóba­liozom, mert úgy látszik, az általános iskola n y. 01 o osztályának elvégzéséhez kötiki majd a tulajdonképpeni tanulóévek megkezdését, tehát az erosebh akaratúak, a nagyobb tudásúak fog­nak majd. ezekre* a pályákra jelentkezni. Van •azonban az iparnak nébány olyan ágazata, mint például az asztalosipar, amely különösen nagy tudást igénylő és az életben több mindé n­íeiere kiterjedő kiágazásaivál talán nem is lesz elegendően oktatható ez- allait a bizonyos két esztendő alatt és szükséges lesz több is. Ebből a bizonyos iparoskiképzésből a rövid két esz­tendő alatt nem százszázalékosan kiképzett ön­álló segédmunkások fognak kikerülni. Másik tiszteletteljes megjegyzésem is van, sanely a mezőigazdasággal összefügg és vidéki viszonylatban igen gyakran előfordul. Ez egy ellátási kérdésre vonatkozik. A vidék! iparos­ságának tanoncai a tanyavilágban, a falun jó­részben a mesterek háztartásaiban kapják az élelmezést. Az xíjabb gazdasági rendeletben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom