Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
90* A nemzetgyűlés 112. ütése I&î ügyi minisziter urat, hogy ha mód adódik rá, — és talán sikerül is erre alapot találni — azokat az úgynevezett menzákat, étkeztetési konyhákat, amelyeket az ipariskoláknál az elmúlt renuszer alatt állítottak fel, a lehetőség keretein beiül ismét helyezzük üzembe, mert a jelen pillanatban ezek a legtöbb helyen meni működnek, úgyhogy a növendékek nem részesülnek ellátásiban, még a legminimálisabb levesadagjukat sem kapják meg, ami nagyon károsan befolyásolja a növendékek egészségét és a betegségeikkel szemben via ló ellenállását Ugyancsak az ipari célokhoz tartozik az is, hogy a kiöregedett munkásokat akár az állami üzemeknél, akár a magánüzemekinél, lehetőleg biztosítás útjám részeltessük öregségi biztosításban. Az Öregségi bizítosítiás ne úgy történjék, mint ahogyan ma is történik, -hameim a gazdasági élet javulása val javítsunk ezeken a hyugdí jakon, vagy kegy díjakon, .Hogy meny« íiyire szervesem összetartozik ez az iparfejlesztéssel, vagy az ipari célok kérdésével, könnyű itt rámutatnom arra, hogy nagyon el vannak keseredve az Öreg nyugdíjasok, akik 20—30 esztendőt, soll ennél többet "is eltöltöttek a nehéziparban, vagy egyéb ipari területen és ma alig-alig-tudnak betevő falathoz is jutni abból az öregségi biztosításból, amelyet kapnak. Pedig ezek már nem is kegydíjasok, hanem — mint például a diósgyőri társláda ttagjjai — évtizedeken keresztül befizették az ő járulékaikat. Éppen ezért biztosítani kell az <ő öregségük nyugodt napjait. Miért kell e»zft. biztosítani? Két okból. Az egyik az, 'hogy a tisztes munkában megöregedelt munkások megelégedését kiváltsuk, a másik pediglaa hogy az utódok a jó példán okulva, nagyobb kedvet kapjanak az ipari pályára és minél több tanonc menjen iparoshoz. Eddig úgyis az a betegség uralkodotit ebben az országban, hogy ha valaki hat eleminél több iskolát járt, akkor már nem akart bevonulni az ipar területére. A munkában elöregedett munka s okát tehát azért is meg kell becsülnünk, hogy az ifjúság nagyobb kedvet kapjon azipari pályária. Ezeket akartam elmondani. Az ipari célok kérdésében a költségvetést mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Élénk taps a kisgazdapárton.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A 9. címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni., (Kiss Ferenc (msz): A 10. címet nem tárgyaljuk*?) Méltóztassék türelemmel lenni! Kertész Miklós (szd) előadó: T. Neimzetgyûlés! A költségvetés 9. ciménél a t. Ház, úgy Iá-* torn* egy kis általános pót vitát rendezett, amit a^ magam részéről azért nem fogadok meglepetéssel vagy csodálkozással, mert az általánosan hangzó cím: »ipari célok«, valóban alkalmasnak látszik arra. hogy ezzel kapcsolatban t. képviselőtársaim elmondhassák azt, aminek elmondásában a klotűrlámpa megakadályozta őket, vagy hogy egy kissé stafétaszerűen rendezkedjenek be mondanivalóikkal, mint ahogyan egyik-másik képviselőtársam itteni felszólalása során történt és nem szorosan a tárgyhoz tartozóan különböző sérelmeket panaszokat, rendezésre váró i>roblémákat sorrarendre felsorakoztassanak. (Dénes István (p:k): Jogunk volt hozzá, kedves »tanár« úr!) Kérem, én nemcsak hogy nem kifogásolom ezt, hanem megállapítom, hogy ez a parlamentarizmus szabályaiba belefér. (Dénes István (pk): Helyes!) Megáll api torn, hogy a cím és annak tág évi március hó 10-én, szerdán. Ôàé meghatározottsága erre lehetőséget ad és így a t. Ház meg fogja nekem engedni, hogy ha nem is^ mindenegyes felszólalásra, —• hiszen munkáspárti barátaimnak a címhez történt felszólalásával teljes mértékben egyetértek, ezekhez nekem hozzátenni valóm, vagy belőlük elvennivalóm nincs — de a többi felszólalás közül egy ikre-másikra kitérjek. (Dó-ids István (p&): Eddig jó ellenzéki beszédeket mondtak a munkáspárti padokból!) Kisiparos részről bizonyos részleges megnyugvás észlelhető a miniszter úr válaszbeszéde után és ez a részleges megnyugvás több felszólaló megnyilatkozásában kifejezésre jutott)Mindazonáltal több-kevesebb határozottsággal felszínre jutott az az aggodalom is. hogy vájjon a kisiparosságnak a saját műhelyéhez, saját , szerszámaihoz, saját -exisztenciájához, a magántulajdonhoz való ragaszkodását nem fe> nyenréti-e a baloldal és a munkáspártok általános politikai iránya. A felszólalók szerint túlontúl sokat hangoztatják azt a jelszót, hogy: »Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért!« Ezért felvetették a kérdést, hosry ez a szerintük nyugtalanságra alkalmat adó helyzet, és állapot mikor szűnik meg és mikor lesz a kisiparosságnak a jelenleginél több kedve és nagyobb biztonsága abban a tekintetben, hogy beruházzon, frissítsen, és életét biztonságban töltse el. Igen t. Nemzetgyűlés! Azt hiswm, egy pillanatig sem lehe^ kétséges az előtt, aki a miinisz f er úr beszédét figyelmesen végighallgatta, hogy amikor a miniszter úr a magántulajdonnal kapcsolatban kifejtette álláspontját, akkor a közösségi gazdálkodásra megérett, a mas-nnkezdATnényezés keretein túlnőtt, monopoFsztiku 5 ? jellegű gazdasági ágakról és szektorokról beszélt és különösen hangsúlyozottan utal lf az^kr^ a politikai veszelvekre\ amelyek a monnpoltőke részéről a mu'+b^n - a demokráciát fenyegették, nrra ;ai politikai 'hatalom-ra m befolyásra, amelvre s-szert ^ te tt % kezdve Hitler nói-noi+orszá!ri'finans7 l i^o ,7 á: ! aá 4 'ól a Mussolini mellé állit olasz nagykanital izmuson keresztül egészem aizokig a nagyon ife ismert összefüggésekig, amelyek a magyar nagykaoitalizmus és a magyar feudális reakció köpött fennáll nttak.. (Dénes István ír>k): EsXaz állaimkapV talizmus hova fog állnia) Ez -a tény. ez a veszedelem volt az, amely a - szocialista pártokat, a munkáspártokat, ebben • a kérdésben helyes és időszerű védekező és elhárító magatartásra késztette és kényszerítette, de ettől az alapvető és nem is változó beállítottságtól és politikai vonalvezetéstől a kisiparosság széles tömegeinek félni- és tarif nivalójuk nincs, OPászthory István (msz): Mi lesz holnap 1 ? — Zaj a szabadságpárton.) mint ahogy nincs ebben az országban senki sem, aki a demokráciát a magyar kisiparosságtól komolyan féltené és félthetné. (Zaj a szabadságpárion.) m Igen^ t. Nemzetgyűlés! A kisiparosság széles területén a munkáspártoknak, jelesül^az. énpártomnak régtől fogva van keresnivalója. A kisiparosság vonalán, — hiába tiltakozott • ellene egyik-másik képviselőtársam (Vásáry 1st. ván (msz): Nem mondotta senki!) — nem fejez tem be mondatomat, — mégis csak az. a helyzet» hogy ennek az érdemes és nagyrabecsült tár; sadalmi rétegnek túlnyomó része ipari munkássorból íkerült ki és az ipari munkássorbain, a függő helyzetben szerzett és egy életre kiható 63* \