Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

Ô99 Ä nemzetgyűlés, 112. ütése 1947. évi március kó 19-én, szerdán. 1000 tapasztalatok mélységesem továbbélnek a kis' iparosság széles rétegeiben. Ha most visszatekintek egy negyedszázadot meghaladó időre, akkor azt mondhatom, hogy szocialista kisiparos barátaim közül a gerinces, öntudatos, megalkuvás nélküli, hibátlan szocialistáknak olyan tömegét tudnám így hirtelen felsorolni, hogy ez önmagában is azt a meggyőződést erősíthetné 'meg bennem, — ha erre még egyáltalában szükség volna — hogy Magyarország demokratikus és gyorsütemű szociális fejlődése szempontjából a (kisiparosság fontos, értékes és megbízható elem» viszont énnek a rétegnek az exisztenciáját. műhelyeit, szerszámait,' (Pászthory István (msz): Házait, földjeit!) házait és földjeit nem kell féltenie. Képviselő úr, vigyázzunk, mert majdnem eljutunk a Zsófi szocializálásáig, ahogy ezt a kommün alatt divat volt mondani. (Pászthory István (msz): Azt sem szabad!) Vigyázzunk ezekre a jelszavakra és az urak különösem vigyázzanak arra, hogy medidlg mennek iel, (Pászthory István (msz): önök is!) bizonyos, ennek a Háznak a levegőjében, — úgylátszik — évtizedekeh keresztül fertőzőén élő gondolatfoszlányok átvételéhen, (Vásáry József (msz): Több közük volt a letűnt kormányokhoz, mint nekünk! Lepaktáltak mindig velük!) A lényeg mégis csak az maradt, hogy a kisiparosság erősen szocialisztikus beütésű, önálló és gerinces réteg, amely egyszerűen nem fogadja el ezeket a magántulajdont érintő, mumusként ideállított veszélyeket és fenyegetőzéseket. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton.) Van azonban a kérdésnek egy rendkívül fontos része, ^amelyre itt többen utaltak és ez a szociális biztonság problémája. Afcq, hogy a szociális biztonság hol található meg egy ilyen önálló, kisttőkével rendelkező, az élet és a sors megpróbáltatásaiimak nagyon könnyem kitett, egy hosszabb megbetegedésnek a kockázatát vállalni alig tudó, erejének hanyatlása, imunkakópességémek a meggyengülése esetén önmagáit é.s családját a pusztulásnak kitéve látó rétegnél! A szociális biztosításban és iámnak .mikénti megvalósításában. Meg kell mondanom, hogy a kérdést távolról sem látom egyszerűnek. Mivel a szociális biztosítás területén egynémely tapas zitalatom van. — miiért ha mem is általánosságban, de különösen egy, szektoriban, a magánalkalmazottak társadalonibiztosítása_ területén egyet-nnást tettem ia* múltban, és jelfeinleg is a MAÍBI-nak bizonyos posztjáról van módom és alkalmiam a dolgokiat figyelmi; — .csak azt mondhatom, hogy ainenny^ibeax ez a kérdés a társadalombiztosító intézettek keretélben oldat ik ineg, nem látom be, miért kellene aggodlailonimaly gondolni arra, hogy a M ABI illetékességét budapesti vonatkozásban a kisiparos- és kiskereskedő-társa dialomira kiterjesszük. Az önkormányzatban helyeit foglaló kisiparos és kiskereskedő munkáltató barátaim ezt régóta sürgetik és szorgalmazzák. (Dénes István (pk): És. fizetik!) A (konstrukció kérdése tekintetében alkalmam volt a szakértőkkel, — köztük a magyar szociális és társadalombiztosítási ; jogalkotás egyik legkitűnőbb kodifikátorával, Mihályffy Antallal,.— részletesen beszélni. Lehet itt olyan konstrukciót találni;, amely a terheket bizonyos mértékig csökkentené, mert például azt hiszem, a: táppénz kikapcsolható volna a kisiparosság biztosításából és csak a betegségi szolgáltatások, valamint az öregségi és rokkantsági támogatás megfelelő biztosítása volna az, amire ennek J

az új rendszernek főképpen törekednie kellene és lehetne. Ma 12 százalék a társadalombiztosítási teher. Méltóztassék ezt jól meggondolni, *. képviselőtársaim. A feltételezett havi átlagos keresetnek 12 százaléka, vagy — mondjuk — c«ak egy kisebb hányada, 10 százaléka» állandóan és •rendszeresen kiesik, mintegy kéínyszertartalékolás, kényszertakarékosság formájában. ; Nem tudom, hogy amikor a tényleges megváló- • sításra és, a tényleges lerovásra kerülne sor, nem okozna-e ez komoly és nagy nehézségeket és vájjon <a gazdasági vonatkozásban meglehetősen individualisztikus, más tekintetben inkább baifelé tendáló kisiparosságban nem merülne-e fel az, a gondolat, hogy ezért a pénzért, ha félreíteszem, tudok magamnak doktort hívni, gyógyszert vásárolni. (Vásáry József (msz): Sok is a 12 százalék!) sőt esetlég félreteszek 'annyit, amihői öreg napjaimra gondoskodhatom önmagjaimról. A kérdésnek tehát a színét és a visszáját egyaránt, figyelmesen meg kell nézni és meg keli vizsgálni. Én csak azt mondhatom, hogy Budapestnek társadalombiztosítási vonatkozásban talán mégis legjobban felszerelt kórháza, biztosító intézete, a MABI, örömmel és készséggel üdvözölné a maga keretei között a magyar kisiparos- és 'kiskereslkledlő-társadalmat. Egy körülményt és egy szeonpohtot azonhan le kell szögeznem: a magánalkalmazottakra méretezett, a magánalkalmazottakra szabott, az ő egészségügyi és társadalombiztosítási kockázataikra épített társadalombiztosítás nem bír meg egy olyan többlelt terhet, amely esetleg azt je leinthetné, hogy egy széles réteg, egy rosszul, vagy fogyatékosan fizető réteg tömegesem jelentkező igényeit a másak biztosított kategória terhére kellene kiegyenlíteni. Nyíltan .és őszintén beszélek, mert a társadalombiztosítás a kölcsönösség elvét jeWti, a tárisadalomhiztosítás ia közös és együttes tehervállalást, a jövőről való kollektív gondoskodás magasrendű eszméjét jelenti és ebbe nem lehet csak úgy belépni. A mai tagok közül is nagyon sokan — biztosítottak és alkalmazottak — így gondolkoznak: tíz éve, tizenöt éve fizetem a járulékot és a biztosítást még nem vettfem igénybe. Igen, de ha egyszeri megbetegszik, igénybe veheti, egy esztendeig és ha megrokkan esetleg fiatal korban, évtizedeken keresztül kapja a szolgáltatást. Mondom, ehhez a nagy kérdéshez az. előmunkálatok megvannak, komoly formáiban és minden körülményre kiterjedő részletességgel. A kisiparosságról és a kiskereskedő- társa da Jómról, mint egy dolgozó rétegről való gondoskodás kötelező par&ncsa azt mondja, hogy ez a. prohléma az intézményes megoldáshoz minél előbb közelebb hozassék. Elhangzott itt különösen és elsősorban Halter igen t. képviselőtársam részéről egy me?-. jegyzés; őrá. vonatkoztattam azt, hogy »staféta felszólalás«; ő ugyanis folytatta költségvetési előadását a 9. címnél, megragadva az alkalmat arra, hogy a miniszter úrnak is válaszoljon és felvetett egy csomó kérdést. Én nemcsak gesztusn'ak tartom a miniszter úr részéről, hogy a magyar állami szénbányászatnak \ december 31-i nyersmérlegét leltette ide a Ház asztalára. Ez. nem gesztus, t. Ház, ez egy jelentős és komoly tény. (Dénes István (pk): Kötelessége Nyersmérlegeket nemi produkálnak fogyatékos és hiányos könyvelés alapdán. Azt méltózt'atotlt mondíani, hogy hónapök