Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

921 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947. Az 1936:

VIL te. megteremtett© — a képesí- I tés elvének megfelelően — a mestervizsgát. A mestervizsga volt az első, amiit 'támadtak, de — és ezt jóleső érzéssel állapítom még — éppen a régi szakszervezetek, különösen pedig a nyomdász szakszervezet vezetője, amikor ez a kérdés tárgyalásra került, a leghatározo't

tabban a képesítés elvének fenntartása mellett foglaltak állást es így az iparügyi minisztérium továbbra is fenntartotta a mestervizsgát. Fontos ez azért, mert az önállósítás kérdése nagyjelentőségű. Mi kézművesiparosok boldogan és büszkén állapítjuk meg, hogy egészen más szemszögből nézzük a mester és segéd, vagyis a munkavállaló és munkáltató viszonyát, mint ahogyan azt sokan oly sokszor napjainkban a közvélemény elé szokták tárni. Nálunk családi környezetben nevelkedik a tanonc. (Faragó László (szd): Arról jobb nem beszélni! —Hegymegi Kiss Pál (imsz); No-no!) Az a közbeszólás, hogy erről jobb, ha nem beszélünk, azt mutatja, hogy igen sokszor csak budapesti szemüvegen át nézik ezt a kérdést ^és elfelejtik, hogy vidéken még ma is mi a helyziet. (Juhásas István (szd): Én a statját bőrömön éreztem vidéken! Látástól vakulásig lehetett a taligát húzni a szabóinasnak! Szabad volt; ma is szabad!) Vidéken családi környezetben nevelkedik a tanonc (Juhász István! (szd): Nem kérem! Gyereket pesztrál, pelenkát mos!) Nem vitatható, hogy a magyar kézművesiparosok a tanoncokból igen sok kiváló szakmunkást neveltek, olyap szakmunkást, amilyet a gyáripar sohasem- fog tudni kinevelni, mert az esztergapadnál, a revolverpadnár sohasem fognak tudni a tanoncok olyan; sokoldalú szakképzettséget tanulni. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Húszféle gépet ott iis meg kell tanulni!) ' t jj Hiba volt, hogy a tanoncot sokszor házi-: munkára is használták. Meg kell mondani: sok;: hiba volt; egész társadalmi rendszerünkben! voltak hibák, amelyeket a fejlődés folyamán sikerült kiküszöbölnünk. Ma iis vannak hibák, mert ma a másik végletbe esünk a tanonckérdés területén. Ha a ma szemüvegén át nézem ezt a kérdést, akkor meg kell mondanom, hogy a mai tanoncokból kevés jó szakmunkást fog-: nak tudni nevelni, mert ma a szakmunkásnevelés már nem a kézművesiparosság kezében van.; (Juhász István: (sad): A levente és a légió volt a- fontos és nem a tanonc!)

82 Kezdődött a; légióval, kezdődött azzal, amit az iskolákban annakidején a nyilas, vezetés alatt a tanoncok lelkébe töltöttek; kezdődött a mester ellen feltüzelt tanonc hihetetlenül rakoncátlan ellenállásával. Amikor a tanonc megjelent a műhelyben, csak arcátlan módon tudott viselkedni, így nevelték a nyilas iskolákban, és sajnos ezen a téren nagyon kevés történik ma, mért a tanoncba — igen helytelenül — még ma sem tudják belenevelni azt, milyen magatartást tanúsítson oktatójával, tanítómesterével szemi ben. . _ .. ,. . : A tanonc és a mester feozti viszony rendezése sürgős. Sürgős "azért, mert a tanonc untímunkaadót, munkáltatót lát a mesterben, o maga munkavállaló lett. Meg kell mondanom, ez hely télen, mert a tanonc nem murikiaválMo; a 'tanonc az iparospályára készülő tanuló és az. a mester, aki esak munkáltatója ar tranonemák, éppen olyan bűnös, minti az, aki a tanoncot mindenáron munkaváilalóníak akarja feltüntetni. A tanonc még nem alükalnnas arra, hogy munkát vádaljon, a tanoncnak a-mur helyben el kell sajátítania sok minden olyant; évi március hó 19-én, szerdán. 922 amit osak akkor tud elsajátítani, ha mestere tanítómestere nelki és nem munkáltatója. (ügy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) Örömmel hallom, hogy az ipatrügyi miniszténiuim a tanonctörvény előkészítétsán dolgozik. Széles könben me© kell vitatni azokat a kérdéseket, amelyek ennek kapcsán felmerülnek. Egy jó tanonctörvény a szakmunkás utánpótlást meg fogja oldani. Meggyőződésem, hogy ha a tanonc törvényben hibák lesznek, ebben a kérdésben visszaesés fog jelentkezni és nagy hibát nagy mulasztást követünk el, mert a kézműves iparos utánpótlás a legnajgyobb nehézség előtt áll. Rá kell térnem arra, amit az előadó úr a kollektív szerződések kapcsán mondott. Az előadó úr elmondotta, milyen sikeres, nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltő volt a magyar tmunkabérrendszer, nekem azonban el ikell mondanom, hogy mi kézművesiparosok már annakidején hangsúlyoztuk;, lehet, hogy ez a munkabérrendszer kitűnőén bevált a gyáriparban, de a kézműveisipar részére egészen külön munkabérrends.zert kell kiépíteni, mert egészen más körülmények között dolgozik a munkás a kézművesiparban, mint a gyáriparban. A munkabéreket egy. alaprendelkezés, egy kollektív alapszerződés alapján alakíiották lú az egyes szakmákra vonatkozóan. Ez a gyáriparban beválhatott, de a kézműves iparban nem vált be azért, mert ott egészen mások a körülmények. A gyáripari munkás igen sok olyan szolgáltatásban részesül, amelyet a kézműves ipar képtelen teljesíteni. A gyáriparban tömegtermelés folyik, és iazok a termelési pótlékok, amelyek a kollektív szerződésben a tömegtermelés elősegítése céljából jelentkeznek, a kézművesipar ban nem fizethetők. Nem fizethetők annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kézművesipar a mai viszonyok között túlnyomó részben javítási munkákkal foglalkozik, ahol nem lehet beszélni ilyen tömeg termelési pótlékokról. Éppen ezért a kézművesipari segéd fizetésében lemarad a gyáripari munkavállaló mögött, és ezért elszivárog, elmegy oda. ahol a fizetése látszólagosan azonos ugyan a kézművesipari fizetéssel, de vol ójában éppen ezek miatt a póüékolások miatt magasabb; elmegy oda. ahol ezenkívül ebédjéről is gondoskodnak, akciókat rendeznek, cipőt, ruhát bocsátanak időnkint rendelkezésére, munkahelye biztositottabb, és — el kell ismernem ezt is — a gyáripar szociális juttatásokban sokkal többre képes, mind a kézművesipar. Viszont nekünk, kézmű vesip adósoknak mindig megvolt az a lehetőségünk, hogy magasabb órabért fizessünk segédjeinknek. Ezt a nagy különbséget csak úgy lehet áthidalni, ha egy egészen külön kollektív rendszert állapítanak meg a kollektív szerződések alaprendelkezései alapján a kézművesipar számáraiEgyszerűén kifejezhető munkabérekre van szükség. Nálunk képtelenség olyan komplikált bérrendszert meghonosítani, olyan komplikalt módon számítani az órabéreket, mint a gyáriparban. Ott külön apparátus van érre a célra, ott ez lehetséges ; á mi alacsonyabb felkészültségű önálló mestereink azonban ezt nem ludják megtennti* Örök súrlódási felület keletkezik emiatt a munkavállaló és á mester között, ami : egészségtelen- légkört teremthet. Ezt az egészségtelen légknrt a gyáriparban él lehet oszlatni, de nálunk, a kézművesipari műhely-