Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-111
$89 A nemzetgyűlés 111. ülése 19& dálni különböző értékeiket, felélni anyagraktáraikat és uzsorakölcsönölket igénybeivenni. TJzsorakölcsönökről beszélek, mert stabil valuta mellett évi 26°/O-QS kamat nem minősíthető másnak, mint uzsorakamatnak. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárton.) . Meg kell mondanom, hogy, a regi világban sok jogos kritika érte a bankokat, de a bankoknak a hitelpolitikája sohasem volt olyan kíméletlen ügyfeleikkel szemben, mint amilyen kíméletlen a Gazdasági Főtanács hitelpolitikája. Világosan látjuk, hogy milyen hátsó gondolatok irányítják ezt a gazdaságpolitikát. -Nem más, mint, a magánvállalkozás lehetetlenné tétele és ilyen imódon is az államosítás élvének minél szélesebb területre valló kiterjesztése- (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Ennek a gazdaságpolitikának két fegyvere: az ármegállapítás és a hitelpolitika. Meg kell ^mondanunk, hogy ezt a két fegyvert Vas Zoltán úr nagyon jól forgatja. Amint az infláció ütemének célzatos fokozása hatásos fegyvere volt a polgári világ elleni hadjáraitinak, úgy a mai iparpolitika is szembetűnően nemcsak a többtermelést, hanem pártpolitikai célokat is szolgál. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ügy vanj) A polígári társadalom most itt áll egy, dicső választási győzelem fájó emíékével. Közben az igen t« túloldal nemcsak a közigazgatás, hanem az ipar kulcspozícióit is sorra foglalta el. Harminc esztendővel ezelőtt ugyanebben a teremben' Hegedűs Lóránt éles támadást intézett az akkori koalíció miniszter" elnöke, Wekerle Sándor ellen. Megtámadta azért, mert a különböző megüresedő állásokat a koalícióiban helyetfoglaló pártok arányában osztogatták fel egymás között. Azóta eszmei síkon nagyot változott a világ, hála Istennek, — de ebben a kérdésben nem mondhatnám azt, hogy fejlődtünk. Először is: ki beszél ma megüresedő állásokról? A Vas Zoltán úr befolyása alá kerülő vállalatoknál nem várták meg azt, amíg a vállalatoknál az állások megüresednek, hanem — ahogy a NIK-kÖzleményékben elhangzik — tisztogatnak. Tisztogatnak mégpedig úgy, hogy a partigazoilvany nélküli szakembereket elbocsátják. Beszéljünk egy kicsit a pártarányokról is. A pártarányt tudvalévőleg ma nem tartják be a Fórum-mozi jegyszedőinél, de nem : tartják be a "Weiss Manfrédnál, a Ganznál, a Rimánál és a MÁSz-ba tömörített 71 bányaüzemnél sem. Százezer magyar dolgozónál a vezető állásokon két párt osztozik, egy az egyhez arányban. Egy az egyhez arányban, de ha egy bizonyos területen megosztoztak az- állásokon, akkor mindig felmerül a szüksége egy kis átszervezésnek és én a magam részéről meg vagyok győződve arról : csupán merő véletlen az, hogy ezeknél az átszervezéseknél az igen t- túloldalnak mindig ugyanaz a pártja hiúzza a rövidebbet. (Derültség *a szabadságpárton. — Mozgás a szociáldemokratáknál.) T- Nemzetgyűlés! Kisházi igen t. képviselő' társam beszédének igen sok részével teljesen egyetértek. Elsősorban' egyetértek azzal, amikor azt mondotta, hogy a szakszervezeti kérdést bízzuk a mjunkásiságra. A 6490/1945. M. E. számú rendelet a munkaközvetítést a szakszer" vezetékre bízta. Felfogásom szerint ez az egyetlen helyes megoldás, mert a munkavállalók érdekeit senki sem védheti meg olyan eredményesen, mint a saját szervezeteik. Meg kell azonban mondanom, hogy a' szakszervezetek kérdését, — ahogyan ezt Kisházi képviselőtársam is mondotta — minél előbb tör'. évi március hó 18-án, kedden. $90 . vénnyel kellene szabályozni. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ügy van! Ügy van!) Törvénnyel, amely a többségi elvet ezen a területen is diadalra juttatja, miért többségi elv nélkül a demokrácia lehet jelszó, lehet kalózlobogó, (Ügy van!) de élő valóság soha nem lehet. (Ügy van! Ügy van! t — Taps a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) T-Nemzetgyűlés! Az iparügyi minisztérium költségvetéséinek indokolása szerint demokratikus államberendezésünk szociálpolitikánk hatalmas fellendülését eredményezi. Erre csak annyit mondhatok: ,adja Isten, hogy úgy légyen. Bízom benne, hogy az ország gazdasági egészségének fokozatos fejlődésével egyre több fog jutni az anyagi eszközökből erre a nemes célra. - , . Az 5800/1945. M. E. számú rendelet az ipar • ügyi miniszter tárcájának ügykörébe utalta az iparoktatás kérdését. Az iparoktatás < kérdése kétségtelenül igenis ennek a minisztérium-nak a hatáskörébe tartozik. De külön rá kell itt mutatnom arra, hogy az ipari középiskolák és szakiskolák tanszemélyzetének a tagjai a műhely oktat ói kar tagjaival együtt átlagosan évi 4435 forint javadalmazásban részesülnek. Évi 4435 forintban, tehát jóval kevesebben, mint " az ipari szakmunkás. Kérdem, hogyan várhatjuk azt, hogy ezek mint hivatástudatuktól vezérelt emberek, kitartsanak munkahelyeiken a magyar iparosság nevelése, szakoktatása terén, amikor távolról sem kapják meg azt a díjazást, amit a kezük alól kikerült szakmunkás elérhet? . \ T. Nemzetgyűlés! Összegezni kívánom a költségvetéssel kapcsolatos véleményemet. Az iparügyi miniszter úr szerintem csak részben felelős az érvényesülő gazdaságpolitikáért. Ismételten meg kell~"állapítanom, hogy a Gazdasági Főtanács közjogi abszurdum és remélem, minél előbb bekö vetkezik a megszüntetése. Olyan tendenciák érvényesülnek gazdaságpolitikánkban és azon belül iparpolitikánkban, amelyek ellenkeznek az ország többségének a választások alkalmával megnyilvánult akaratával. Mi magyarok akarunk maradni, magyarok akarunk lenni, -mégpedig azért, hogy soha többet ne kelljen senkinek sem a csatlósává. válnunk, (Oláh Mihály (kp): Azoknak, kell mondani, akik nem magyarok!) sem politikailag, sem gazdaságilag. Soha nem fogunk hozzájárulni olyan gazdaságpolitikához és iparpo\ litikához, amely hazánkat a nemzetközi gazdasági rendszerből kirekeszthetné. Ebben a költségvetésben pedig ilyen tendenciákat látok, ezért sem politikai szempontból, sein az előbb részletezett okokból nem fogadhatom él. (Taps a pártonkívülieknél es a szabadságpárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Drahos Lajos! Drahos Lajos (kp): T. Nemzeitgyűlés! A magyar munkásságnak hervad hatatlan érdeme, hogy a felszabadulás után rögtön hozzáfogott a lerombolt gyárak újjáépítéséhez, a gépek üzembehelyezéséhez, a /termelés megindításához. Ezek az eredmények tették lehetővé azt, hogy ma már komoly termelésről beszélhetünk és megküzdhettünk azokkal a nehézségekkel, amelyek nem az 1945-ös esztendőből, hanem jóval előbbi időszakokból datálódnak. A gyárak termelési rendszere a múltban úgy volt berendezve, hogy ott egyetlenegy szempontot vettek figyelembe: a magasabb
