Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

869 ' A nemzetgyűlés ill. ûlèse 1&À7. Juk, hogy miért!) H-a nem ismernénk ezeknek az uraknak gondolkodásmódját, hajlandók lennénk feltételezni, hogy valóban 'az állam miatt aggódnak. (Juhász István (szd): Ismer-, jük őket!) Egyre jobban kiderül azonban, hogy, nem az állam szempontjaifU hanem a kapitalista' szempontokat akarják • szolgálni. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokrata- és a kommunista' párt oldalán) Nyilvánváló, hogy ez ai deficit­tel kapcsolatos aggódás, mely szerint a defici­tet mindenáron a munkaadónak akarják meg­szerezni, nem önzetlen dolog. E mögött valami más is húzódik. (Közbeszólás a szociáldemo­kratapártról; Nem plátói szerelem!) Engedjék meg mélyen t. képviselőtársaim, hogy mi en­nek ellenére vállaljuk ezt a deficitet naz állam javára. Igaz, hogy szomorú örökség várt reánk, mert hiszen azt a szeméthalmot, amelyet itt a kapitalizmus ! % előző évtizedek alatt összehordott, nekünk most el kell takarítanunk. (Pászthory István (msz): Csak tessék!) A deficit alapja ott keresendő, hogy a há­ború alatt a munkaadók nem eszközölték a megfelelő befektetéseket az iparfejlesztés .te­rén. Ha a szén tői kezdve a gépeken keresztül v az élelmiszereken és a termelt árukon át nem mindent^ Németországba vittek volna ki fény­képezőgépért és szájharmonikáért, (Ügy van! a .szociáldemokratapárton. — Juhász István (szd): Erről beszéljenek!) akkor a magyar iparnak most nem kellene ilyen deficittel dol­goznia és nem adódnék ilyen sok szerencsét­lenség az egyes ipari üzemekben, mint ameny­nyit szomorúan tapasztalunk a bánya- ési a kohászati iparban- (Juhász István (szd): Ezt illik nem elfelejteni! — Pászthory István (msz): De nem mi csináltuk! — Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Hát mii — Pászthory István (msz): Miént néni szavaztak ellene 1 ? Itt vollt az alkalom! Maguk bent voV tak a képviselőházban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kisházi Ödön (szd): Szó esett itt a szak­szervezetekről il. Engedjék meg mélyen L kép­viselőtársaim, hogy mint a szakszervezet egy szerény munkása hozzászóljak ehhez a kérdés­hez; mint egyszerű vasmunkás talán hivatot- • tább vagyok ehhez hozzászólni, mint ha jogász vagy gyárigazgató szólna hozzá* Csak néhány szót akarok szólni, aki megközelítően 31 esz­tendeje vagyok már egy szervezet tagja. . (Pászthory István (msz) : Meghallgatjuk, az természetes! — Spitálszky Károly (szd): Mi­lyen kegyes!.— Zaj.) Rendkívül feltűnő, ami­kor a gyárigazgató akarja egy szakszervezeti vonalát és irányát megszabni. (Kőműves* József (szd): Az már gyanús!) Ez furcsának tűnik fél azért iis, mert ha megnézzük — tisz­telet a kivételnek — az egyes munkaadó uraknak, a GyOSz magatartásált a háború előtt (Kőmű­ves József (szd): Eis a textilgyárosok maga­tartását! — Pászthory István (msz): Nincs GyOSz! Hol a GyOSz'1) és a munkások maga­tartását, akkor itt óriási különbséget tapasz­talunk. Az igazság az volt, mélyen t. képvi­selőtársaim, és ezt jó volna «a textilgyári igaz­gató uraknak is tudomásul venniök. (Úgy vari! a szaaiáldemólir Wapáftovt. — Juhász István (szd)-: Meg a fiskálisoknak!) hogy a háború előtt minden politikai rendszert kiszolgálták, minden politikai rendszert átsegítettek a pens ügyíi válságon (Felkiáltások a szabadságpár­ton: Ez igaz!) azért, hogy szabad kizsákmá­nyolást kapjanak a munkássággal szemben. I évi március hó Í8-án, kedden. Ö7<) (Zaj. — Közbeszólás a szociáldemokratapárfc ról: És a választáisokihoz pénzt adtak! — Pászt­hory István (msz): De bennünket el is nyom­tak! Mi nem kerültünk be az országgyűlésibe, képviselő úr! — Kárpáti Antal (iszd): Igaz­vagy nem igazi — Pászthory István (msz) : Minden választáson elnyomtak minket! — Az elnök csenget.) Miért nem fájt Halter igaz­gató úrnak ebben az időben a szakszervezete­kért ai fejtei?. (Juhász István (szd): És ai osoko­lá,dégyároiS()knak!) T4 Miért nem tették azok a képviselőtársaim, akik ma'— tisztelet, a ke­vés kivételnek — a jobboldalion űlne'k, és azt mondják: nekünk valami közünk van a bű­nös múlthoz, (Pászthory István (msz): Ehhez nincs!) mi valamivel közösséget vállaltunk? Hát mélyen t jobboldali képviselőtársaim, ha ennek a parlamentnek a falai meg tudnának szólalni, önök közül sokan elszégyelnék ma­gukat itt, hiigyjék el! (Pászthory István (msz): Azoknak mondja^ akiknek van okuk szegy élni! Nekünk nincs okunk szegyein! — Egy hang a szabadságpártról a szociáldemokratapárt felé: Ott is van! — Zaj. — Az elnök csenget. — Pászthory István (msz): Nekem sem gyá­ram, seni tőkém nem volt!) Ebben az országban kevesebb a gyárigaz­gató, mint a dolgozó munkás, a mezőgazdasági, az értelmiségi vagy fizikai munkás, nyilván­i való tehát, hogy !ha mfég így is összevetjük az arányokat, ki fog derülni, hogy ezen az oldalon sohasem ültek olyan emberek, akik a dolgozok ellen annyit és olyat vétettek, mint - amilyene­ket a túloldalon megtalálhatunk. (Pászthory István (msz): Ez hazugság! — Kárpáti Antal (szd): Fáj az igazság! — Pászthory István (msz): Nekem sem gyáram, sem tok cm! — Êgy hanq a szociáldemokratapárton: Akkor miért védik 1 — Egy másik közbeszólás ugyan­ott Pászthory István felé: Maga már megtud­hatta!) Én' képviselőtársamnak debreceni táj­szólással annyit mondok: ki mint él, úgy ítél! (Taps a szabadságpárton. — Közbeszólás ugyanott: Tessék tudomásul venni!) A szakszervezet-kérdésében tehát azt ké­rem, mint ahogy mi nem akarunk és nem fo­gunk beleszólni mindaddig, amíg országos ér­deket nem sértenek, abba, hogy a GyOSz-nál, à vasműveknél, a textilgyárosok egyesületénél és a többi helyen, ahol nem mindig az onszár gos szempontot nézték és nézik, mi törté/jék, legyenekí annyi lojalitással, hogy bízzák a dob , gozók ügyét ia szakszervezetek vezetőire és tö­megeire. (Helyeslés a szociáldemokratapárt só­saiban.) Aki ennek helyességében kételkedik — és egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy majd a munkásság megmondja — annak fel­ajánlom, hogy a legközelebbi napok egyikén jöjjön ki velem Csepelre, a Váciútra, Kőbá­yára. (Közbeszólások a szociáldemokratapárton: Ózdra» Diósgyőrbe!) Mindketten fel fogunk állni és garantálom, hogy mindikletten szabadon elmondjuk véleményünket. Ami azután utána jön, azért persze már a- felelősséget nem vál­lalom. (Zaj.) Mindjárt ki fog itt derülni, hogy ki képviseli a szakszervezétet: önök, vagy mii (Felkiáltások a szabadságpárton: Mi is kihív­juk magukat a falura, a tanyára!) Képviselő­társaim kétsjégbevonták, hogy a szakszerveze­tek a dolgozó munkásságot képviselik. Én fel­ajánlom ennek: bizonyítási lehetőségét. Tessék az alkalmat megragadni és élni vele. (Kárpáti Antal (szd): Ezt a fényes^ alkalmat ragadja 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom