Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

&?1 Â nemzetgyűlés 111. ülése 1947. meg a képviselő úr, jöjjön! — Pavlovszky Ferenc (szd): Kiimegyünk a faluba is! — Prieszol József (kp): Valamit beszéltek Kiskunfélegyházáról! — Pászthory István (msz): Bn nem is voltam ott!)

75 • Mint a Szakszervezeti Tanács elnöke megköszönöm előadó képviselőtársamnak mindazt az elismerését és jóindulatú megállapítását, amelyet a magyar szakszervezetekkel; és a magyar dolgozó " munkássággal kapcsolatban tett. .Elhiszem* hogy ez nem mindenkinek kedvező és nem mindenkinek kellemes, (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Nem tetszik!) de azt hiszem, vannak már tekintélyes számban Magyarországon munkaadók, — szerencsére vannak már ilyenek is — akik már nem azon a szemüvegen át nézik a, szakszervezetek tevékenységét, mint néhány idege® képviselőtársam, és akik már felismerték, hogy a szakszervezieteíktnek a felszabadulás óta az országgal szemben teljesített munkáját csak tisztelni, elismerni és becsülni lehet. (JJgy van! a szociáldemokratapárton.) Ha bennünk is csak annyi felelősségérzet lett volna, mint amennyi néhány képviselőtársunkban volt, —- népgyűlési beszédeik nyomán mondom ezt, (Ugy van! a szóéiul demokratapárton.) — akkor ez a szerencsétlen ország ma nem ebben, hanem sokkal súlyosabb helyzetben lenne. (Milassin Kornél (msz): önök épp úgy felelőtlenül beszélnek .a népgyűléseken!) .Tehát ez a csekély különbség kettőnk között (Milassin Kornél (msz): Épp úgy felelőtlenül beszélnek a nép között! — Spitálszky Károly (szd): Majd a falun találkozunk! — Közbekiáltás a szabadságpárton: Legyen szerencsénk! — Vásáry József (msz): Tagnap egy^ pódiumon volt velem egy kommunista is, még sem volt semmi baja ! Le vàn fényképezve! — Spitálszky Károly (szd); Kirántotta a csikót alóla! — Az elnök csenget. — Pászithoiry István (msz): Az autóról ns beszéljen! — Vásáry József (msz) Spitálszky Károly felé: Hagyjuk! Beteg ember! — Spitálszky Károly (szd) Vásáry József felé: A krumpliról beszéljen!)

76 Végezetül még egy fontos jelenséget szeretnék megemlíteni. Sulyok Dezső képviselőtársam igen érdekes áttekintést adott a magyar költségvetésről. Előadásából teljes pesszimizmus csendült ki pénzügyi helyzetünk jövőjét illetően. Én nem vitatkozom vele a számszerüség kérdésében, mert igaz, hogy a számoknak törvényszerűségük van, de az is igaz. hogy a számok csoportosításától igen sok függ. Számtalan esetben tap*asztalbattufki hogy a legmagasabb szabályokat sem a számok csoportosítása, hanem, a valóságos élet adja. Képviselőtársam előadása nyomán' felmerül az a kérdés: ha mindent a számok. ilyetén való beállítása határoz meg, mint a költségvetés számszerűségének feltárásánál tette, miként volt lehetségeSi, hogy a harmincas években igen sokan voltak magyar munkások, akik 3—4—5 észten^ deig a munkanélküliség gyötrését élték át (Spitálszky Károly (szd)): Sőt többet! — Ügy van! a szociáldemökratapárton.) és átvészelték

1 ezt az időt, noha ilyen logikus számszerűség alapján, mint amilyet Sulyok képviselőtársam felállított, nyilvánvalóan már a második biete a éhen kellett volna haliiiok. Szólnom kell egy másik kérdésről is, az inílá'íióról. Vájjon ha az inflíc'ó idején a magyar dolgozó munkásságnak, a parasztságnak évi március hó 18-án, kedden. 87a és az értelmiségnek is csak annyi reménye lett volna az újjáépítés tekintetében és ugyanolyan számszerű s égi alapon, ugyanolyan realitások alapján nézte volna az életet, ahogyan képviselőtársam nézte a költségvetés^ keretében, alkalmunk volna-e nékünk ma itt ebben a páriáiméintlben költségvetést tárgyalni? (Spitálszky Károly (szd): Ugy van! Es hogy néznénk ki! — Pászthory István (msz): Hát majd meglátjuk!) Nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést csak így beállítva» a való élettől ós a lefolyt eseményektől elszakítva, nem iehet tekinteni. De kérdem tovább, ha mindezt a paraszt, az értelmiségi és a fizikai munkás ugyanígy nézte volna» nem arra az eredményre jutott volna-e, amire képviselőtársam, S nem azt mondotta volma-e, hogy kár itt minden " ka lap ácsütésért, (Spitálszky Károly (szd): Ugy van!) minden kapa vágás ért, reménytelen itt minden.' 'Létrejöhetett volna ezen az alapon Magyarországon egyáltalán stabilizáció? (Spitálszky Károly (szd): Komolytalan az ellenzékieskedésük!) Mindezekből a tanulság az, hogy ai munkanélküli átküzdötte magát a viéiszes időkön és •a< imiagyar dolgozó leküzdötte, ha nagy áldozat és éhezés árán is, a Hoirthy-fasizimus és ai Szálasi-diktatúra teremtette súlyos háborúutáni ihölyzetet. Éppen ezért" felmerül a kérdés* varjjon ha a dolgozók ezekbon a válságos időkben ugyanezt tekintették volna, az jött volna-e f ki ebből, amit Sulyok képviselőtársam kihozott? Én nem akia'f'ok foglalkozni azzal a négy beszéddel,' amelyet trafikokban árusítanak, — a képviselő úr majd illetékes helyen meg kell, hogy adja. a választ — én csak egyre szeretnék hivatkozni ebben a kérdésben. (Pászthory István (msz): Fenyegetés ez?) Illetékes helyen, a bíróságnál. (Zaj a szabadságpárt oldalán.. — Pászthory István (msz): Megfélemlítés!) Ezek a beszédek arról győztek meg bennünket, szociáldemokratákat (Vásáry József (msz): Csak nem fáj az igazság?) hogy nem tárgyilagos, az ország és ai nép jövőjét szolgáló bírálattal állunk szemben, hanesmj egy olyan törekvéssel, amely a vesztes háborúból és az ország fasiszta kif osztottságából eredő nyomorban élő és öntudatlan emberek szubjektív hangulatát igyekszik megnyerni, (Vásáry József (msz): Hogy tartozik ez az iparügyi költségvetéshez? És még ezt is olvass ai! — Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Az ip&rügyről beszéljen, ne Sulyok Dezsőről! — Zaj a szabadságpárt oldalán. —• Az elnök csenget.) A képviselő úr vegye tudomásul, az országúj jáépítésében nemcsak ellenforradalommal, (Pászthory István (nisz) gúnyosan: Félelem-' mentes ellet! — (Folytonos zaj ,ai szabadságpárt oldalán.) nemcsak összeesküvéssel lehet megtámadni az országot, (Pászthory István (msz): Hát ki esküdött essze?) hanem más átonis.Hia a bizalmatlanság csíráit hintjük el, • ha ezekben a válságos időkben tűzesővával járnak emberek ebben a szerencsétlen országban, könnyen felidézhetnek egy olyan veszedelmet amellyel úgy fognak járni, amint Goetíhe bűvészinasa járt. (Kiss Ferenc (msz): így le van írva?) aki felidézte a szellemet, de szabadulni nem tudott tőle. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én tehát kijelentem, mi tudjuk, hogy a, dolgozók helyzete rendkívül nehéz, rendkívül súlyos, de mi emlékszünk arra az időre is, amikor^ Sulyok képviselő urat egy igen kis 'lehetőség választotta