Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

861 A nemzetgyűlés Hl. ülése 1947. évi március hó 18-án, kedden. 862 ügyi minisztériumra mérhetetlenül több fel­adat hárul most, mint a múltban. Egy dolgot mégis kívánatosnak tartanánk. Ha jól vagyok tájékozva, az iparügyi minisztérium 279 tiszt­viselője közül csak körülbelül 80 fő, azaz 28% műszaki képesítésű. Az lenne a javasla­tunk, hogy • az iparügyi minisztérium kö­vessen el mindent, hogy a tisztviselőknek leg­alább 50%-a kerüljön ki a mérnökökből és technikusokból. Ezt azért is nyugodtan mond­hatom, mert ahol a mérnöktársadalom beleke­rül a munkába, ott el is végzi azt. Általában mérnöktársaink munkájában eddig nem csa­latkoztunk és remélem, bogy az iparügyi mi­ndszféri'umban is meg* fogják állni helyüket. Szervezési osztályunkból még az volna- meg­gondolandó, hogy azokat à munkákat, amelye­ket az Anyag- és Árhivatal párhuzamosan vé­gez az iparüggyel, ajánlatosabb volna az ipar­ügyi minisztérium munkakörébe átvinni. Ál­talában az iparpolitikát illető összes kérdé­seket csak az iparügyi minisztérium hatáskö­rébe kellene helyezni. További kérdés még az iparügyi minisz­térium szervezetében, .hogy egyes csoportok Vagy osztályok néha párhuzamos munkát vé­geznek- Meggondolandó volna esetleg egy más szervezési forma, pl. iparáganként történő át­szervezése a minisztériumnak. A költségvetés iparostanonciskolák felál­lítását tervezi. Ez, igen nagyfontosságú dolog. A tervezett iskolák jó helyekre épültek, de még volna kívánságunk éspedig a 'tatabányai inasok, tanoncok kérése, hogy a dorogi, tatai, tokodi és móri körzet számára lehetőleg Ta­tabányán létesüljön egy inasotthon tanoncis­kolával. (Gróh József (pk): Nagyon helyes!) Az új tanonctörvénytervezetet általában jónak látjuk. Életbeléptetése minél sürgősebb lenne. Továbbá meg kellene szerveznünk a ta­noncképzés irányítását, hogy a gyermekek, a tanoncok ne a; Véletlen szerint, hanem komoly irányítás szerint foglalják el helyüket. Végül igen fontos kérdés..., (A klotür­lámpa kigyullad) Csak néhány pillanatot kér­nék, rögtön befejezem. — ...a betanított nap­számosok kérdése. Ma a helyzet az, hogy; tíz­ezrével vannak a karbid, a cement, az a-himi-, nium gyárakban olyan munkások, akik egy életen keresztül dolgoznak szakmájukban és mégsem minősülnek a törvény szerint szakmun­kásoknak. Ugyanez vonatkozik a vájárokra* a csillésekre, stb. Az utánpótlás mindkét vonalon egyre nehezebb. Kivanatos volna tehát a! feh •sorolt munkások iparosmunkásokká való minő­sítése. Ennek értelmében a bányászokra már elkészült egy törvénytervezet, ezt azonban ki kellene terjeszteni az aluminium, a karbid, a cement, mész és egyéb üzemekre, az acélol­vasztó betanított szakmunkásaira. Tehát a be­tanított munkásokból mindenütt szakmunkáso­kat, illetve iparosokat kell „kinevelni. A már dolgozó munkásoknál egy rövid tanfolyammal kellene, az átképzést elvégezni Igen fontos kérdés még a soproni bányá­szati és kohászati műegyetem kérdése. A hely­zet az ; , hogy Sopronban a műegyetem túlságo­san messze esik^ Budapesttől és kívánatos volna, hogy az egész műegyetem más elhelye­zést nyerjen. Az épületek nem megfelelők. Ma­gam láttam, hogy világhírű, európai hírnevű professzorok egy-egy légópincében dolgoznak kohászati kísérleteken, ami komolyan veszé­lyezteti a nagyszerű egyetem munkáját. En­nek meg kell szűnnie. A kémiai intézet, elhelye­zése különösen nem megfelelő. Kívánatos volna a soproni műegyetem elhelyezése akár a főváros területén, akár valamelyik bányate­lepen. Végül a hároméves gazdasági tervnél szükséges volna az összeegyeztetés munkáját minél előbb lebonyolítani, hogy ezzel kormány­programmá váljék a Magyar Kommunista Párt hároméves terve. A beruházás kérdésében csak annyit szerel­nék megjegyezni, hogy ez nemzeti jövedel­münknek 18—20—22%.-át veszi igénybe a jó­vátétellel együtt, ezzel szemben a csehek két­éves, a lengyelek hároméves, a szerbek ötéves, s a. franciák négyéves, úgynevezett M on net­terve mind a nemzeti .] övei delemnek 23—25, sőt 30%-át veszik igénybe. Azok az aggályok tehát, amelyek szerint a hároméves terv nem valósítható meg pénzügyi vona­lon, nem állhatnak meg. Nehéz munka lesz kétségtelenül, azonban mi már néhány nehéz munkát végigcsináltunk. Végigcsináltuk a széncsatát és nem eredménytelenül. Bízzunk abban, hogy a hároméves terv most már a mun­káspártok »terve alapján a kisgazdapárt és a parasztpárt terveivel kiegészül és abból kor­mányprogramm lesz, azt is egészen" biztosan sikerrel fogjuk végrehajtani és ezzel a magyar dolgozók; úgy a szellemi, mint a fizikai mun­kásság szellemi színvonalát felemeljük árra a magasságra, amelyre Magyarországon még nem volt példa. (Taps a kommunistaparton.), A Magyar Kommunista Párt nevében az iparügyi költségvetést elfogadom. (Taps a kom. munisia és a szociáldemokrdtaprírton.) Etlnök: Szólásra következik a kijelölt, szó­nokok közül! „ Tr ., , . ­Gyurkovits Károly jegyző: Kisházi Ódon! Kisházi Ödön (szd): Mélyen t. Nemzet­gyűlés! A magyar iparügyi minisztérium költ­ségvetéséhez avval a felel ősségérzettel szolok hozzá, amelyet országunk jövőjének kialakí­tása terem iparunk fejlesztése és átépítése^ a következő évtizedekben feltétlenül megíkívam. Szemelőtt igyekszem tartani elsősorban a&t a tényt, hogy mezőgazdaságunk is feltétlenül át­alakításra szorul és amennyiben iparunk meg­felelően nem növekszik, mezőgazdaságunk is az eredmények alá fog süllyedni. Napjainkban világosan látható, hogy a magyar földnek egy négyzetkilométerére eső százfőnyi lélekszám túlsűrű ahhoz, hogy or­szágunk tisztán mezőgazdasági államként fenn­maradhasson. A földreform alkalmával há­romszázezer embernek nem jutott föld, de ezen túl nagy azoknak a földhöz juttatott törpebir­tokosoknak száma is, akiknek szükségük van arra, hogy aiz év egy bizonyos részében az ipar­ban elhelyezkedve találjanak kenyérkereseti le­hetőséget. Mindez együttesen mutatja iparunk, de. egész gazdasági életünk gondos figyelésének szükségességét és a kellő fejlesztésnek fontos­ságát. Népi érdek tehát az, hogy iparunkra mindig megkülönböztetett, tekintettel legyünk. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Végig olvasni fog?) Napjainkban nem könnyű feladat ok nalki meg­oldását várja az ország az iparügyi miniszter­től. Az iparügyi tárca keretén belül mindenek­előtt a szakoktatásról kell szólni, minthogy ez a magyar ipari fejlődés egyik legbiztosabb bázisa. Általában ismert tény, hogy az ered­ményes szakoktatás érdekében a gazdasági k

Next

/
Oldalképek
Tartalom