Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

853 À nemzetgyűlés 111. ülése 1947, szakoktatást ki kellett venni a többi oktatási ág keretéből, hogy ezáltal önálló fejlődésünk lehetővétételével elősegítsülki mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi életünk fellendülését. Sajnálattal kell ( tapasztalnunk, hogy az első forint-köiíségvetés szűkreszabottsága mellett az a sok reinény, amelyet az eredményesebb ipari képzéshez fűztünk, sem a jelenben, sem a közeljövőben teljesen nem _ valósulhat meg. Akár a földmíveléstől az iparhoz törekvő ifjúság gondozására megfelelő otthonok létesítésére, akár a tanoncoktatásra gondolok, nyilvánvaló, hogy ezt a célt a rendelkezésre álló szerény összeggel megoldani nem lehet, merít: 60—70000 iparostanoncnak megfelelő tanulóotthonokban való elhelyezése az előirány'. »ott 105.000 forintból nem lehetséges. Hiszen ez m összeg dparositanonconkint nem tesz ki többet, mint két forintot. i A fentiek alapján kérnem kell az iparügyi miniszter-urat, hogy a biztató magyar jövőt jelentő iparosszakoktatást ennél nagyobb mértékben dotálja a következő költségvetésben. Azt hiszem nem lehet a mélyen t. Nemzetgyűlés tagjai között véleménykülönbség atekinlfet. ben, hogy >a művelt és szakirányban magasan képzett iparosság kell hogy legyen a magyar ipari fejlődés legelső bázisa. , Az ipari szakoktatás után szólnom kell iparunk jövőjéről is. Közismert az a nemzeti szerencsétlenség, amelybe országunkat, gazdaságunkat és vele együtt ipar unkáit) is a háború előtti és alatti bűnös és lelkiismeretlen poljtiikai rendszerek juttatták. A magyar iparral kapcsolatban ma már világosan látható, hogy a háborús kár a nemzeti vagyon szempontjából mintegy 54 százalékot tesz ki. Ebben az egész iparunkat ért károsodás benne foglaltatikMég valamennyien emlékezünk arra a telr jesen ellehetetlenült, mondhatnám reménytelen helyzetre, amelyben a magyar demokráciának 1945 január közepén át kellett vennie a magyar ipari élet folytatását. A fasiszta kifosztottság, a háborús kártevés, egy esztelen háborús beavatkozás " következményei hozták ezt a nemzeti szerencsétlenséget országunkra, amihez társult még a háborút megelőző évek és a háború alatti elzárkózottság üzemeink és gyáraink kor szer űsítése tekintetében. A tényleges helyzet a felszabadulás utáni Időben tehát az volt, hogy ipari felszerelésünk részben hiányos volt és ami megmaradt, a

.z is korszerűtlen eszközökből állott. Ilyen előfeltételekkel rendelkező iparnak kellett vállalkoznia az ország újjáépítésére és a vesztes háborúból eredő jóvátételi kötelezettségei teljesítésére.. Ez a két körülmény, még az lJ38-as színvonalú iparnak is súlyos feladatot jelentett volna, r

" mennyivßl nehezebb mindez a mai felszerelésű iparra nézve! Az ország ipari felszerelése mellett a másik súlyos tényező az ipari termeléshez szükséges nyersanyagok beszerzése. Magyarország ipari nyersanyagellátását 80%-ban importálni .kel- ' lett. Ha nyersanyagproblémáinkac vizsgáljuk, felmerül az a kérdés, hogy'országunk, amelyet a háború alatt nyersanyag tekintetében túlnyomórészt kifosztottak, miként foglalkoztatthatta iparát a háború befejezése után, amikor általában tudott dolog volt, hogy kereskedelmi szerződések és szállítási lehetőségek hiányában, Magyarország mint háborúvesztes állam nem számíthatott olyan rokonszenvre a szövetem március hó 18-án, kedden. 864 séges államoknál, hogy onnan komoly segítséget remélhetett volna. A háború befejezése és a békekötés közötti időt tekintve mégis azt latijuk, hogy islilkerült , iparunknak ezt az igen nehéz időt átvészelnie és iparágaink nagyobb rés'zéti megfelelően foglalkoztatni. Ha az egyes szektorokat nézzük, azt Váltjuk, ha drága koksszal és nyers vassal is, de az eredmény az lett, hogy üzemben tudtuk tartani kohászatunkat, ami lehetőséget adott többi vas- és gépipar»! gyáraink foglalkozta táisára. Külön kelt még megemlítenem! és le kell szögeznem, textiliparunk üzeímbentartásának egyik elvitathatatlan fontos tényezőjeként, hogy textiliparunk 1945 közepétől napjainkig ai Szovjetunió által nyújtott nyersanyaggal dolgozik. Ha mindezeket a jelenségeket nézzük, figyelemmel az, anyagbeszerzés súlyos problémáira. figyelemmel^ gyáriiparunk és ipari tevékenységünk rendkívül súlyos, lerombolt voltarái, csak eliisimeréssel és a' tisztelet^ hangján lőhet szólni Bán Antal, Gerő Ernő. Rónai, Sándor; miniszter uraik iés munkatársaik nagy és fáradhatatlan munkájáról, (Taps a kommunista, és a szociál. demokratapáirton-) amely lehetőivé tette, hogy ipari életünk a mezőgazdasággal egyeitembe'n az újjáépítés, jóvátétel és a. szörnyű inflációt felváltó stabilizáció feladatait meg tudtál oldani. Mindez csupán úgy válhatott gyakorlati értékké, hogy a anagyar mezőgazdasági, ipari ê& értelmiségi munkásság^ az egész világ előtt elismert lés becsült heroikusi küzdelemmel végezte országépítő munkáját. . Amiidőn az iparügyi tárca első forintköltségrveté,sét tárgyaljuk, szólj on őszinte elismerésünk és .nagyrabecsülésünk a magyar mezőgaizdaság, ipar' és éiríeluiíség öntudatos dolgozó tömegeinek. (Taps a kommunista- és a szßvialdemokratapárton.) Ezeknek a tömegeknek áldozatos és kimondással teli küzdelme és helytállásai nélkül az 1945. évi" reménytelenségből és az, 1946. évi inflációs veszedelemből nem menekülhetett volna ki az ország. Iparunk tehát ezidőszeflint túljutott a mélyponton

% de még^ messze van egy konszolidációs lehetőségtől. Annak érdekéiben, hogy ehhez eljussunk, igen helyes aiz a törekvés, amely tervgazdálkodást kíván; az; országban bevezetni. Ha ezt a kérdést közelebbről nézzük, az egész világon tapaszt állhatjuk, hogy, tervgazdálkodás alapján rendezik el a hábio'rúutáni nagy gazdasági problémákat és igyekeznek mindenütt <m ország szempontjából kihasználni azokat az előnyökéit, amelyeket az léisizszerű tervgazdálkodás egy ország gazdaságára jelent. Erről • az* előnyről Magyarország èeimi mondhat le. Kívánatos lenne, — és erre külön felhívom az iparügyi minisater úr figyelmét — kívánatos lenne, hogy országunkban a hároméves tervgazdálkodás mielőbb a gyakorlati megvalósulás stádiumába léphetne. A tervgazdálkodás keretén belül gondoskodni kell iparunk megfelelő átszervezéséről, korszerű felszereléséről és a(z üzemi szociálpolitika intenzívebb kiépítéséről is. Ezeknek a költségeknek az előteremtiésénél figyelemmel kell lenni az ország maii- pénzügyi helyzetére és az erre szolgáló fedezetet elsősorban a vállalatok jövedelmiéből kell meríteni, továbbmenően pedig külföldi ( kölcsönt kell igénybevenni a felmerült kérdések megoldására. Nem; szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ország lakosságának területi sűrűségéből