Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

855 A-nemzetgyűlés 111. ülése 1947 fogyatékosságait muegrué^ztiík, először is azt látjuk, ihiOgy amíg- a dolgozóknál, a technikusoknál igen, nagy áldozatkészséget, munkakedvet, lendületet tapasztalunk, addig éppen a nagytőkés köreink magatartása igen gyakran ennek éppen az ellenkezőjét ,mutatja. Vannak néha dicséretes kivételek, sajnos azonban ezek kisebbségben maradnak. A nagytőke általában tartózkodóan viselkedik és tele van kételyekkel a jövőt illetően, nem bízik az újjáépítésben, amikor pedig ma már Magyarország újjáépítését Európa szerte, ,sőt vílálgszieírte becsülik. s S A legjellemzőbb példa erre az, hogy múlt év februárjában, amikor a szénkrizis legnagyobb volt az egész országban \ä® a. széncsatát megindítottuk a kommuinistapárt javaslatára, Nógrádi államtitkár úr bébi vatta a MÁK egyik igazgatóját és megkérdezte, hogyan lehet Tatabányán 300 vagonból 400 vagon széntermelést csinálta!? Erre a válasz az volt hogy a mai műszaki* st'b., stb. feltételek mellett eí, leihetetlen. Erre a bányászokkal megtárgyalva a dolgot, elértük, hogy már egy. hónap alatt nemi 400, hanem 450—500 vaigónos termelés volt ós ia\zóta

! már 600—700, sőt 720 vagonnál

1 tartanak. Ez tehát megint válasz, arra, hogy a munkásság és _ a -műszaki értelmiség ma is meg tudja ál Imi a helyét a termelésben. Mindenesetre-legfontosabb az, hogy a főváros-' áramellátása egyetlen percre sem esett ki két esztendő alatt, és úgy-aíhogy sikerűit biztosítani szénben az ipar legveszélyesebb keresztmetszetét. (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Csak a fővárosban! — Felkiáltások a ' kommunistapárt soraiban: Az egész országban!) Több helyen a nem megfelelő vezetés miatt komoly bajok vannak a termelésben Egy vegyi üzemnél előfordult, hogy ott, ahol például 90.000 kilogramm anilint lehetett volna gyártani három hónap alatt, 2000 kilogrammot gyártottak. Érdekes, hogy ezt a problémát nem hozzák fel, holott ez is jól 3 millió forint, veszteségébe került az országnak. Mindenesetre a gyár vezetésében nem a demokrácia alatt felnőtt értelmiségiek, vagy munkások vannak, hanem régi, nyugatos haditechnikai alezredesek, és úgylátszik, ezek kérdéseit kevésbbé hozzák napirendire ;a túloldalon. Termelésünknek hibája az, hogy általában eilég drága, a kellő racionalizálások még nem bonyolódtak le és legtöbbször a munkásságnak magának kell megkezdenie a racionalizálást. Probléma az is, hogy még megvan a munkanélküliség, amin feltétlenül segíteni kell. Hogy az iparban nem értünk el több eredményt, ez persze nemcsak a munkásság frontján múlott, hanem az Anyag- éis Árihivatait dis komoly felelősség terheli. Ha a szénbányászat annyira volna bürokratizálva, mint az Ár- és Anyághiva.tal, akkor egészen rosszul állna a szánteTnielés Az Ár- /és AnyaghJilvatal agyon van bürokratizálva, egyetleni ügydarab eliintézése, az anyajg- kiutalása igen hosszú időt vesz igénybe és a tisztviselők légiójának kezén megy kereteztük A múltban az ár- «és anyaghivatali árakat nem maga a hivatal, hanem legtöbbször a GyOSz döntötte el. Feltétlenül szükséges az, hogy ezen a 'helyzeten változtassunk és az ármegállapításba úgy a szakszervezet, mint az üzemi évi március hó 18-án, kedden. 856 • f bizottságok képviselői felelősségteljesen vo

: uassauak be. Hasonlóképpen elmaradt a ki<sipar és a kisemberek anyagellátása, amely igen vontatottan,. vagy pedig sehogyan sem történt. A papíriparban állandó offenzíva folyik az árak emeléséért. A cellulózé világpiaci ára tényleg emelkedett. Az Ár* és Anyaighivatal kalkulációi szerint ezért 40%-os papíráremelés szükséges. A Gazdasági Főtanács és az iparügyi mini'sztérium vizsgalata állapján kiderült,' hogy maximálisan 25% kell, kellő racionalizálás után laszonban még ez is csökkenthető. Alapvető hiba az Ár* és Anyaghivataluál az, hogy az értékálló forint ellenére ínég mindig a békebeli átrak szorzószámaival kalkulálnak. Ez .a számítási mód árdrágításhoz vezet, minthogy az, 1938-as áraikban sok olyan nyúlt' és rejtett ihászon volt felszámítva!, aimd a mai viszonyok között teljesen indokolatlan. Például a nyersolaj és a petróleum árát négyszeres szorzószám alapján, 1946 au-, gusztusaiban 400 forintban állapították meg- Ez 3.3-es szorzószám melletti lement 342 forintra, majd export és egyéb okokból ez tovább csökkent 220—270 forintra. Végül pedig a Gazdasági Főtanács és a MAOïtT tárgyalásai alapján december 31-től 170 forint lett a nyersolaj ára. Tudjuk azt, hogy most tavasz előtt milyen döntő fontosságú az, hogy a nyersolajkérdés meg legyen oldva. A. kérdés árrésze már megoldódott, mert lehetséges volt 440 forintról 170 forintra vinnlii le a nyersolaj árát, ugyanakkor azonban az elosztás kérdése még nincs megszervezve, ami pedig a tavaszi munkálatok miatt már erősen sürgői.. Bárhova megyünk vidéken, mindenütt szóváteszik, hogy ebben a'kérdésben még nincsen intézkedés. A szorzószámok rendszerét tehát az Ár- és Anyaghivatalban feltétlenül be kell szüntetni és helyette a stabil és tényleges forintkalkuláeiót kell bevezetni. Ezt- a munkát különben már a múlt év végéig kellett volna befejeznie az Ár- és Anyaghivaifcalnak és ha jól tudóin, most mégis májusig kértek újabb haladékot. Általában több rendszert kell vinni az anyagelosztásba, az anyagkiut'alás ; reális sürgősségi sorrendben és ne a protekció, sőt néha a korrupció sorrendjében történjék meg. Általában kevesebb hivatal és több cipőtalp kellene az országnakAz Ár- és Anyaghivatal építési es-statisztikai osztályára elnyúltak az összeesküvés szálai. Iparpolitikánk kérdéseit tárgyalva, lényeges változás történt országunkban azzal, hogy visszakaptuk gazdasági függetlenségünket, hogy munkásságunk megszabadult a tőkések korlátlan uralma alól és a szakszervezeten, az üzemi bizottságokon keresztül komoly súllyal vehet részt az ipar helyreállításában és az ipar fejlesztésé bem. Lényegesen új tényező az államosítás,' új tényező a gazdasági irányítás demokratizálása. Igen fontos tényező a németi ipari verseny teljes kiesése, főként a vegyi ipar és az elektromos ipar szempontjából; új tényező lesz a küszöbön álló hároméves nemzétgaz'dlaságií terv

} amely által adottságaink mellett a legracionálisabban lehet nemzetgazdaságunkat talprállítani és a dolgozók életszínvonalát emelni. Uj : tényező az is, hogy a körülöttünk lévő szomszéd államok teljesen hasonló irányban fejlőd-