Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

'75' À nemzetgyűlés 102. ülése 1947. még nem vizsgázott, apróbb javítások vannak rajtuk és csak ezután fognak szerepelni a statisztikában. Személygépkocsikkal rosszabbul állunk. ,; Ott az a helyzet, hogy 1938 végén volt 18.896, beleértve a taxikat és bérkocsikat is, jelenleg pedig van 7596, tehát nem egészen a fele. Motorkerékpárunk volt 10.837. jelenleg van 14.425, tehát mintegy 40 százalékkal több, mint a háború előtt volt. Bosszul állunk autóbuszok dolgában. Á háború előtt volt 668, jelenleg van 21í>. Kétségtelen, hogy gépkocsiállományunk továbbra is erősen fejlődésben van. Nem szűnt meg a növekedés és le kell szögeznünk: az, hogy a semimiből majdnem elértük a békebeli színvonalat, nem lehet máskép, csak úgy, hogy ezen a téren a minisztérium helyes politikát folytatott. Ha helytelen lètt volna a minisztérium politikája, akkor ez nem következhetett volna be. Elismerem, abban, hogy jelenleg számos kisembernek van tehergépkocsija, akinek azelőtt nem volt. benne van annak"a kisembernek a munkája, de ahhoz, hogy ez a munka érvényesülhessen, megfelelő helyes közlekedési politika kellett. Néhány szót a MATEOSz kérdéséről. Nem szándékszunk és nem volt szándékunkban soha akár a MATEOSz-t. akár a gépkocsiközlekedést áltálában államosítani, de természetesen nem mondhatunk le arról, hogy az államnak is legyenek saját használatára gépkocsijai. Az állomány, amellyel most rendelkezünk, kétségtelenül rosszabb, mint ami 1938-ban volt, de azért ez az állomány már nem az, ami mondjuk egy évvel ezelőtt volt, lényegesen megjavult. A'z úgynevezett »leprás« kocsiknak

6 jelentékeny részét kiküszöbölték és jobb kocsikkal pótolták. (Közbeszólás a szabadságpárton: Javították!) Nemcsak javították, hanem igen nagyszámú kocsi jött be az országba és részben; szerény keretek között ugyan, megindult a magyar gépkocsigyártás is^ A kocsik, a géperejű járművek kérdése a legszorosabban összefügg az utak kérdésével. Az utak kérdésében a mi álláspontunk az, hogy természetesen mindenekelőtt rendbe kell hozni azt, amink már van. A főközlekedési utak nélkül hiába_ rendelkeznénk mellékközlekedési utakkal, ezért mindenekelőtt ezeket az utakat hoztuk rendbe, illetve itt-ott még rendbe kell egyetmást hoznunk. Ugyanakkor azonban nem hanyagoltuk el a másod-, sőt harmadrendű közlekedési útvonalakat sem. Persze ezen a területen még magyon sok a minisztérium tennivalója. Nem lehetett est a hiányt máróMiolnapra pótolni. Ennek szükségét belátva,

v a hároméves államgazdasági tervben előirányoztuk 1400 kilométer bekötőút megépítését ez alatt. a három esztendő alatt, (Taps.) előirányoztuk továbbá, — és ezzel nem szándékozunk várni három esztendőt

! — hogy megszervezzük a vasúttól 'távoleső falvak bekapcsolását a közlekedésbe Olymódon, hogy a posta fog kiépíteni csomag- és, utasszállításrá alkalmas járatodat olyaja helyeken, ahol pillanatnyilag nincs semmi néven nevezendő közlekedés és ilymódon ezek a falvak el vannak vágva a fő közlekedési vonalaktól. Engedjék meg t képviselőtársaim, hogy növiden rátérjek a postára és az azzal összefüggő kérdésekre, A posta fejlődésé neon mairtadt el az egyéb közlekedési ágak fejlődése mellett. Es ha vannak is itt-ott panaszok, meg kell monévi február hó 27-én, csütörtökön. . 76 dánom azt» hogy a posta általában kezd precízen dolgozni. Vegyük például azt ,a komoly feladatot, amelyet a posta most ezekben a hetekben elvégzett. Az Egyesült Államokban különböző, tőlünk független okok miatt megrekedtek fa szállítmányok és ezért egyszerre érkezett Triesztbe többszázezer postacsomag, amelyek hónapok alatt halmozódtak fel és nem juthattak el hozzánk. A MÁV megoldotta a feladatot, ezeket a csomagokat napok alatt Budapestre szállította és a posta úgy birkózott meg ezzei a feladattal, hagy ebben a pillanatban egyetlen csomag restanqjája nincs. (Taps. — Drózdy Győző (msz): Es ami fő, már nem is dézsmálják!) Vannak természetesen kifogások; jogos kifogások. Mi is ismerjük ebeket. Jogosan panaszkodik a budapesti közönség a telefonra, és nem sokat változtat a tényeiken, ha mi megmagyarázzuk, hogy a postások tulajdonképpen nem hibásak, mert a közönséget ez kevéssé érdekli; az érdekli a közönséget, hogy a dolog rerdbeű legyen. A baj t. i. az, hogy mivel önműködő telefonközpontjaink nagyobíb része elpusztult és másfél év alatt nemi tudtuk vala: mennyit újjáépíteni, pillanatnyilag• flz országban körülbelül csak feleannyi apparátust tudunk bekapcsolni, imânt amennyi régen volt. A kereslet azonban rendkívül nagy. A postára nyotmást gyakorolniak:, hogy minél több készüléket kapcsoljon be és ezzel a központokat túlterhelik. Ennek következménye az, hogy bizo^ nyos órákban az, automatikus központ nem ad kapcsolást vagy csak rendkívül elkésve. Ezen változtatni másként nem lehet, csak úgy, ha növeljük automatikus telefonközpontjaink és az ott lévő berendezések számát. Ebben az irányban dolgozunk és kétségtelenül már ebben az esztendőben igen lényeges javulást fogunk elérni. (Drózdy Győző (msz): Igaz^ hogy van egy amerikai ajánlat?) Semmiféle konkrét amerikai ajánlat nincs. Ha már itt a különböző amerikai ajánlatokról van szó, szedetnék néhány szóval ki" -térni arra az állítólagos ajánlatra, amelyről egyik képviselőtársam beszélt. Szeretném, ha az ilyen nemzetközi jelentőségű kérdésekhez kissé nagyobb felelősséggel nyúlnának. Tudva* levő az, hogy ilyen kérdéseket nem dönt el egyetlen egy szakminiszter sem, ezeket a kormányzat dönti el és az is tudvalevő, hogy ezeknek a kérdéseknek eldöntésénél különböző olyan szempontok játszanak szerepet, amelyeknek megitélése nemcsak tőlünk függ. A minisztérium munkájában , igen nagy t szerep jutott egy probléma megoldásának. Ta' Ián merészség azt mondani, hogy /»megoldásának«, mert hiszen teljes mértékben még nem sikerült megoldani, mindenesetre elkezdtük. Gondolok a régi és az új szakiemberek kérdésére, . arra, hogy irányt vettünk a régi és az új szakemberek összehangolására, szintézisére. Nálunk, a vasútnál, a postánál, a hajózásnál és másutt sok régi kitűnő szakember dolgozik. Legnagyobb részük becsületesen és jól dolgozik, de mi nem elégedhetünk meg azzal, ami ma van, részben azért, mert abszolút értelemben véve is kevés a szakemberünk, A postánál 1938-ban 175 mérnök volt, jelenleg 131 van. A MAV-nál a központban volt 305, jelenleg van 260. A külszolgálatnál — ami sokkal fontosabb, mint a központ — volt 444, jelenleg van 241, vagyis a MÁV-nál összesen volt 749, jelenleg van 501. Az államépítészeti